(Bécs)
Már a konferencia megnyitása előtt megadta az alaphangot Peter Mandelson, az EU kereskedelmi biztosa, aki új hidegháborút emlegetve egy olaszországi előadásában kijelentette, hogy az unió és Oroszország viszonya 1991 óta nem volt olyan rossz, mint manapság. S bár a rendezők, a varsói Keleti Kutatások Intézete és az alpbachi Európa Fórum vezetői, Zygmunt Berdychowski és Erhard Busek megnyitójukban igyekeztek tompítani a feszültséget, amikor Európa számára egyszerre a legnagyobb feladatnak és kihívásnak nevezték a párbeszédet Oroszországgal, Mandelson szavai végig ott lebegtek a résztvevők felett. Andranyik Migranjan ismert moszkvai elemző például nem kertelt, amikor kijelentette, őt ez a név eleve a gyászmenetek zenéjére emlékezteti, s csakis egy ilyen ember temetheti az EU és Oroszország együttműködését. E szavakat nem kis részben provokálták az első panelt levezető Jerzy Buzek orosz fülekben disszonánsan hangzó kijelentései is. A jelenleg európai képviselőként Brüsszelben dolgozó lengyel exkormányfő egyenesen azt a kérdést szegezte a résztvevőknek, hogy beszélhetünk-e egyáltalán stratégiai partnerségről. Buzek ezután azt fejtegette, vajon az európai értékek mennyire elfogadhatók Oroszország számára, s Moszkva miért használja az energiafegyvert, miért igyekszik megosztani az uniós országokat, s nézi rossz szemmel az együttműködést harmadik országokkal, így Grúziával vagy Ukrajnával. A hallgatóság soraiban meg is jegyezte valaki, hogy a kapcsolatok perspektíváiról szóló párbeszédet felvezetni szándékozó szavakban benne van az egész lengyel–orosz történelem, különösen pedig az elmúlt fél év feszültsége.
Persze az orosz megszólalók sem hagyták magukat. A már említett Migranjan arra emlékeztette Buzeket, hogy az unió megosztásának vádját rossz helyre címezte, mert bizony Donald Rumsfeld osztotta Európát „régi” és „új” részre. Majd nem kevéssé kedves szavakkal azt ecsetelte, hogy Moszkva tisztában van azzal, mely országok viseltetnek iránta felelősséggel, s kiket terhelnek történelmi fóbiák, s éreznek még mindig fantomfájdalmakat. Mintha csak e tézist akarták volna alátámasztani, Alfred Gusenbauer osztrák kancellár azt fejtegette, Európa csak nyerhet egy megerősödött partnerrel, míg Gediminas Kirkilas litván kormányfő veszélyesnek tartva a magas energiaárakra alapozó, csupán egy emberre épülő és az emberi jogokat figyelmen kívül hagyó stabilitást, a stratégiai partnerség elengedhetetlen feltételének nevezte az orosz demokrácia konszolidációját. Alekszandr Babakov, a Kreml hivatalos ellenzékének tekintett Igazságos Oroszország egyik frakciójának vezetője az együttműködésre irányuló valódi nyugati szándékot hiányolta, felhívva a figyelmet arra, hogy Oroszország pozitív változásait mintha sokan szándékosan nem akarnák észrevenni, és kettős mércét alkalmaznak. Mint ezzel kapcsolatosan Vlagyimir Zsidkih képviselő fogalmazott, az EU és Amerika folyamatosan kritizálja az oroszokat a különféle emberi jogi túlkapások miatt, közben azonban egy szó sem esik a baltikumi oroszokat érő bánásmódról vagy a lettországi SS-emléktüntetésről. Ezek után tényleg azt várja Brüsszel és Washington, hogy az orosz társadalom szimpatizáljon velük, s átvegye ezeket a „nyugati értékeket”? Hiába az Egyesült Államok a világ egyértelműen legerősebb politikai játékosa, tette hozzá mindehhez a képviselő, ha rosszul játszik, mint azt Irak példája is mutatja. A Kremlhez közel állónak tartott elemző, Szergej Markov Buzekhez fordulva jelentette ki, hogy bár Oroszország bizalma is megrendült az EU-ban, Moszkva nem hagyja szétbombázni a párbeszédet, s megnyugtatott mindenkit, nem lesz semmiféle hidegháború.
A felszólalók nagy része Oroszország európai voltát is megkérdőjelezte. Orosz részről ezt természetesen folyamatosan visszautasították, s mint Vlagyimir Medinszkij dumaképviselő fogalmazott, a diskurzus már ott elakad, hogy a jelenlévők egyik fele azt sem tudja, mit takar az Európa kifejezés. Nem helyes, ha ezt kisajátítják, s téves, ha alatta kizárólag az Európai Uniót értik. Kiemelte, egy kontinensről, civilizációról, kultúráról és geopolitikai térségről van szó még akkor is, ha Eurázsia nyugati és keleti része több tekintetben is különbözik egymástól. „Mi látjuk Kínát és a muzulmán világot is, s higgyék el, tényleg egy más világ mind a kettő!” – közelített máshonnan a képviselő. A Bécsben megjelenő liberális orosz értelmiségiek helyzetértékelésükkel a fenti orosz érveket gyengítették. Jurij Afanaszjev történész a rendszer legitimációja miatti moszkvai idegességről, a bűnöző szocium feletti kriminális hatalom uralmáról beszélt. Irina Hakamada ideológiai nyomást emlegetve az értékek geopolitikai meghatározottságával magyarázta, hogy honfitársainak jelentős része az ellenségkép építése miatt nem tartja országát az európai kultúra részének. Azonban a volt képviselő is megnyugtatott mindenkit, hogy ő keleti vonásai mellett is abszolút európai, s arra figyelmeztetett, hogy Oroszországtól nem szabad félni s elszigetelni.
Több megszólaló, így Németország volt moszkvai nagykövete, Ernst-Jörg von Studnitz, a szlovák külügyi bizottságot vezető Boris Zala vagy a jó nevű brit kutató, Katinka Barysch szerint is túlságosan elbillent a vita a globális értékek taglalása felé, s a pragmatizmust, az előretekintést hiányolták. Az együttműködési és partnerségi szerződés az idén lejár, közben a tárgyalások csúsznak. Egyéb körülmények sem kedveznek a viszony gyors javulásának, hiszen az unió belső problémákkal küszködik, több országban választanak, mint ahogy Oroszországot is az utódlás köti le. Így aztán rövid távon aligha változik érdemben a helyzet, s ha hidegháborúról nem beszélhetünk is, marad a hideg béke állapota.
origo.hu
Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel
