Hét kilométerre nyugatra a tokaji Nagy-hegytől, a Bodrog jobb partján fekszik az 1300 lakosú Bodrogkeresztúr. Neve 1239-ben szerepel először oklevélben, Kereztur alakban. Régen úr megszólítással tisztelték a szent keresztet – ez a titulusa a település ősi plébániájának is –, de kereszturaknak nevezték az Árpád-korban hazánkban letelepedett keresztes – ispotályos – lovagrendek vitézeit is. Tudjuk, hogy a XIII. században a johannitáknak rendháza volt a közeli Szerencsen és a sárospataki királynői vár mellett.
Sok környékbeli településen megépült az első templom az 1200-as években a vulkáni eredetű hegyvidék könnyen faragható riolittufa kövéből. Keresztúrnak, amikor két évvel a tatárjárás előtt e néven említették, már két évtizede elkészülhetett a parochiális egyháza, azon a helyen, ahol most a gótikus plébániatemplom áll. A település 1411-ben a tokaji királyi vár uradalmához tartozott. 1456-ban cseh huszita rablók szállták meg, akiket két évvel később Hunyadi János özvegye kergetett ki seregével a Hegyaljáról. 1458-tól Szilágyi Erzsébet fia, Mátyás király lett a mezővárosi rangú település új birtokosa, alighanem a már akkor is országos jelentőségű tokaji bor miatt.
Mátyás uralkodásának idejére esik a Szent Kereszt-templom nagyszabású gótikus átépítésének kezdete: az 1481-es dátum a déli főkapu felett olvasható. Tíz méter hosszú, öt és fél méter széles hajóját háromszakaszos hálóboltozat díszíti, a nyolcszög három oldalával záródó, öt és fél méter hosszú szentély keresztboltozatos. A faragott bordák középütt zárókövekben találkoznak, az oldalfalra egymást keresztezve támaszkodnak, nyomásukat külső támpillérek csillapítják. Kétosztású, halhólyagmérműves ablakain kívül egy szintén késő gótikus, álló téglalap keretű ablak is került a szentély keletre néző végfalára. A vaskos, négyszögletes torony sarkait faragott tufakváderekkel armírozták, a középkori építményt bájos, falusias barokk stílusú órapárkány koronázza. 1520 táján fejeződött be a teljes átépítés a templom északi oldalához kapcsolt oratóriummal.
Nagy tűzvész pusztított Bodrogkeresztúron 1566-ban, megégett a templom is. 1598-ban a paplakkal együtt a reformátusoké lett, a következő évszázadban azonban – midőn a település földesura a Rákóczi-család lett – visszakapták a katolikusok. A szabadságharc 1711. évi befejeztével a bécsi udvar tette rá a kezét a nagyságos fejedelem birtokaira, így Keresztúrra is. Későbbi kegyurai, az Aspremont grófok renoválták a templom tornyát 1753-ban, 1785-ben azonban az épület ismét tűzkárt szenvedett. Utolsó nagyobb felújítása a millennium évében, 1896-ban történt.
A helység újkori történetét végigkísérő tűzvészek sajnos a közelmúltban ismét meglátogatták Bodrogkeresztúrt: április 6-án a lángok martaléka lett a faluház. Kereken húsz esztendeje, 1987 tavaszán így nyilatkozott a Képes Újságnak az akkori tanácselnök: „Csak reménykedhetünk benne, hogy a község lakóinak összefogásával épített faluház kibírja majd a következő századokat.” Sajnos másként történt. Az időközben korszerűen felszerelt, élénk közösségi életnek otthont adó, negyedmilliárd forint értékűre becsült épület pótlására most nincs ereje a településnek.
origo.hu
Brüsszel vs. Magyarország: már több mint 40 ezren követelik Magyar Péterék távozását
