Csopaki Kódex

Mit tud az átlagos jól informált borfogyasztó Csopakról?

Forrás: A szerző felvétele

A jelenlegi szabályozás, melynek alapját képezi a tagországok egyes borvidékein megszületett termékleírások sokasága, túlságosan tágra lett szabva. Hazai termékleírásaink zöme egyszerre próbálja integrálni a minőségi borkészítés alapjául szolgáló termelők és az igénytelen tömegtermelés érdekeit is, ami érthetően csak egy kimondottan laza, túlságosan megengedő rendszerben működik. Az igényes, a minőséget és az egyediséget mindenek fölött számontartó, termelők számára ez a rendszer tehát érthetően nem megfelelő. Nincs hát más megoldás, mint saját pozitív megkülönböztetésük érdekében olyan keretet alkotni saját maguk számára, ami egyértelművé teszi a minőség egyes szintjeit és az egyediség kifejeződésének lehetséges útjait. (Csak zárójelben, ez a megkülönböztetés egyáltalán nem a borvidék hivatalos másik felének, Balatonfürednek termelői vagy éppen borai ellen irányul, csupán szűkíti egy adott „márka” vonatkozásában a termőhelyet, ami az egyedi karakter elérése szempontjából elengedhetetlen.)

Ha visszatekintünk kissé a csopaki borok előéletére, egyértelmű, hogy mást látunk az 1850-es években, a XIX. sz. végén éppúgy, mint a XX. sz. elején vagy éppen napjainkban. A filoxéra vészt követően a fajtaszerkezet Csopakon is erősen átalakult, a fehér fajták szinte kizárólagossá váltak a borvidéken. Az olaszrizling ugyan csak ekkoriban jelent meg a vidéken, de viszonylag jó művelhetőségével és borainak megbízhatóságával rövid idő alatt népszerű lett Csopak környékén. A terület ásványi anyagokban gazdag, változatos talaján gyorsan megmutatkozott az is, hogy érdemes az egyes dűlők borait külön iskolázva palackba tölteni. Magyarul, igenis van értelme a dűlőszelektált boroknak. Igaz ugyan, hogy a korábban szintén nagy mennyiségben termesztett, kitűnő kvalitásokkal rendelkező furmint, akár rizlinggel házasítva is szintén emlékezetes borokat tud adni, de ennek csekély mennyisége a XXI. sz. elején már nem tette lehetővé azt, hogy a csopaki borok zászlóvivője legyen. Hogy a jövő mit hoz, az más kérdés.

Sokan feszegetik azt a kérdést is, hogy egy ilyen kicsiny területről – hiszen nem több mint cca. 40 ha az a termőterület, mely érintett a kérdésben – miért kell önállóan palackba kerülő, egyedi borokkal foglalkozni. A magam részéről azt a véleményt osztom, ami a méreteket egyáltalán nem veszi figyelembe akkor, ha minőségi kérdésekről van szó. 

Számos olyan komoly eredetvédelemmel rendelkező termőhely található Európában, melyek a csopakihoz hasonló vagy akár annál még kisebb méreteket mutat és mégis mindenki ismerősként tekint rájuk. Csak Franciaország keleti oldalán tudunk számosat felsorolni Châteu Chalontól, Condrieu-n át Hermitage-ig, de gondolhatunk a mindössze 4 hektáros Châteu-Grillet-re vagy a La Romanée-ra a maga 0,84 hektáros nagyságával. Ismertség és elismertség tekintetében tehát a méret biztosan nem számít, sokkal inkább a jól definiálható egyediség és terroir jelleg. Ez pedig jó esetben valóban sajátja lehet a csopaki boroknak, akár Csopaki hegybor, akár Kódex kategóriában kerülnek forgalomba. 

Ahhoz persze hogy mindez a gyakorlatban működjön, szükség van egy olyan fogyasztói körre is, „akikbe nem kár”. Akik valóban tudják értékelni, ha egy-egy palack bor elkészítése az átlagosnál jóval nagyobb munka- és ezáltal költségigényű, kevés terem belőle, elérhetősége tehát korlátozott. Ez a borok értékét és egyben árát is növeli – nem kis kihívásról van tehát szó. 

Ahhoz, hogy legyen egy olyan fogyasztói réteg, amely ezekért a borokért minden magyarázkodás nélkül kifizet 7-8.000,-Ft-ot palackonként, még sokat kell dolgozni. Az irány jó, és ha bizonyos körökben „elitistának” is tűnik a kezdeményezés hadd emlékeztessek arra minden kétkedőt: középszerrel a világot nem lehet megváltani.

Az idei kóstolón – a múlt évihez hasonlóan - sokkal egységesebb stílust mutatott, mint a kezdeti évek borai. A termelők szándéka sem más, mint megmutatni a terroirban rejlő eltéréseket úgy, hogy a csopaki olaszrizling alapú borok karaktere megőrizze egyediségét. De miről is beszélünk? Mi jelenti Csopakon az egyediséget? A most kóstolt közel húsz bor illata – minimális palackfülledtségtől eltekintve – visszafogott, de egyértelmű zöldfűszeres, ásványos jegyeket kínált az illatában, ízében. Szerethetően eleven savak, jó arányok, nem túl erőteljes, de határozott szerkezet. A legszebb tételek számomra a 2023-as kódex dűlős borok voltak. Kiegyensúlyozott, gazdag aromatikájú, hosszú borok mindvégig megadva azt a szerethető szikárságot, ami számomra a csopaki borok szinte legfontosabb tulajdonsága közel negyven éve. Ha megkérdezi valaki, hogy száraz fehérborban mit kínálnék a meleg nyári napokra, nem lehetne más választásom – néhány szép somlói és tokaji furmint mellett – mint ezek a csopaki olaszrizlingek. Tisztam, egyértelmű, határozott irányok és ízig-vérig csopaki karakter. Kellhet ennél több?

A szerző felvétele

Erre a dűlőre rendszerint többet kell várni, mint a többire. Tudja ezt a gazda is, aki rendszerint fél- egy évvel tovább érleli ezt a tételt. Sokszor még így is túl fiatalon kerül a fogyasztó elé. A múlt év elején kezdtem érezni benne a legszebb árnyalatokat. Kiegyensúlyozott és elegáns bor, nem tolakodó sós-vegetális aromatikával.

Csopak és az olaszrizling összetartozó fogalmak. Még akkor is, ha itt az utóbbi néhány szinte trópusi meleget hozó évjárat megtépázza időnként a borok savszerkezetét. A Slikker maga a terroir. Csopak vöröses agyagos homokkő rajzolta területéről, a fajta és a hely szimbiózisa palackba zárva. Eleven karakter a korty elején, sima tapintás, hosszú, tartós utóíz. 

Remek példája annak, hogy hordó nélkül is lehet komoly borokat készíteni ebből a fajtából. Egy valami kell hozzá, jobban mondva kettő. Egyedi terroir és elkötelezett gazda, aki ezt észreveszi, és jól használja.