Ön április 21-től alkotmánybíróként dolgozik, ombudsmani megbízatása viszont június 30-án jár le. Ki vezeti közben két hónapig az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hivatalát?
– Április 21-e és június 30-a között Takács Albert általános helyettes lesz a hivatalvezető. Amennyiben pedig az Országgyűlés június végéig esetleg nem választaná meg az állampolgári jogok új biztosát, helyettesét és a kisebbségi ombudsmant, akkor az egész hivatalt az adatvédelmi biztos egy személyben vezeti majd. Péterfalvi Attila megbízatása ugyanis december 19-ig tart. A másik három biztos tisztsége viszont az év közepén lejár.
– Egyelőre nincs hír arról, hogy az államfő kiket jelöl a posztokra. Ön tud arról, hogy Sólyom László miként állít jelölteket az országgyűlési biztos és helyettese, illetve az etnikai- és kisebbségi jogok biztosának helyére?
– Nincs tudomásom erről. A törvény úgy szól, hogy 90 nappal a határidő lejárta előtt már megválaszthatók az új ombudsmanok. Áprilistól tehát erre bármikor mód van. A választáshoz kétharmados többség kell. Valamiféle konszenzusra szükség lesz a most megüresedő három poszt betöltéséhez.
– A törvény szinte tálcán kínálja a lehetőséget, hogy az ombudsmant alkotmánybíróvá válasszák. Ön nem így látja ezt?
– Ez nagyon érdekes, mert a törvény szerint az állampolgári jogok biztosai megválaszthatók alkotmánybírónak, de a volt alkotmánybíró nem töltheti be az ombudsmani tisztséget. Aki alkotmánybíró volt, az négy éven belül nem lehet ombudsman. A szabályozás oka az lehet, hogy az alkotmánybíró a törvényeket vizsgálja felül, az ombudsman pedig azt ellenőrzi, hogy felfedezhető-e alkotmányos aggály a jogalkalmazásban. Konkrétan: a hatóságok, a kamarák, a közszolgáltatók, a közüzemek joggyakorlatában. Az ombudsman a frontvonalban tevékenykedik, hiszen az állam és a helyi önkormányzatok mint közhatalmat gyakorló szervezetek a jogalkalmazásban találkoznak az állampolgárokkal. Az országgyűlési biztos akkor lép fel, ha hatalmaskodást észlel, a polgárokat megalázzák, megsértik, a hatóság hallgat, nem intézkedik, nem teljesíti alkotmányos kötelességét, nem adja meg a jogorvoslati jogot. Az ombudsman ilyenkor szót emel: ajánlást tesz a hiba kijavítására. Érveit az alkotmányból meríti. Az alkotmányra, az alkotmány értékrendjére, szellemére és főként az Alkotmánybíróság által értelmezett alaptörvényre hivatkozik. Így erősíti meg az egyébként puha jogosítványait: a kezdeményezést és az ajánlásokat. Adataink pozitívak: ajánlásaink 80-85 százalékát elfogadják a címzettek.
– Miként hasznosítja tapasztalatait az alkotmánybírói munkában?
– Ugyanúgy az alkotmányos értékrendet követem, csak egy korábbi fázisban, a jogszabályok felülvizsgálatának folyamatában. Az kétségtelen: az alkotmánybíró hatalma, jogosítványa erősebb. Ez a jog ugyanakkor nem személyes jellegű, nem az egyes bírók gyakorolják külön-külön, az Alkotmánybíróság testületként hozza meg döntéseit. A bírói testület megsemmisítheti az alaptörvénnyel ellentétes rendelkezéseket. Az ombudsman viszont egyszemélyi intézmény.
– Az ombudsman is fordulhat alkotmánybírósághoz, nem?
– Valóban, az elmúlt években néhányszor éltünk ezzel a lehetőséggel. Úgy vélem, a bírói testület szakértőként adott esetekben az ombudsmanokat is meghallgathatná. Ezt a lehetőséget szerintem eddig nem merítette ki az AB. Amennyiben szükségét látom majd, meghallgatom a biztosokat egy-egy határozat előkészítésekor.
– Hivatalba lépése után Sólyom László köztársasági elnök a Legfelsőbb Bíróságon azt mondta, szerinte szorosabb együttműködést kellene teremteni a különböző alkotmányvédő fórumok, az AB, az ombudsmanok és az LB között. Eszerint ön ugyanígy látja ezt.
– Az együttműködést egyértelműen erősíteni kell. Úgy vélem, hogy a demokratikus jogállam kiépítésének első időszakában az egyes szervezetek feladatkörének, önállóságának meghatározása volt a fő szempont. Most azonban olyan fontos kérdéseket tesz fel az élet, hogy ezek megválaszolásakor jó lenne a kapcsolatteremtésre nagyobb figyelmet fordítani. Az intézményeknek a saját önálló felelősségük mellett közös felelősségük is van. Ez a jogállami normák egységes érvényesítése. Az Alkotmánybíróság mondta korábban, a jogállam nem vezethető be egyik napról a másikra. Érvényre jutása: folyamat. Uralmi viszonyok helyett az állam közszolgáltató funkciói lépnek előtérbe.
– Megítélése szerint most efelé haladunk? Az állam közszolgáltatói funkciói folyamatosan épülnek le, hullanak szét. Ön is gyakran vizsgálta a helyi iskolák, postahivatalok, patikák bezárásának ügyeit, vagy a vasúti szárnyvonalak megszüntetését. A szociális és kulturális területeken az öngondoskodást hangsúlyozzák. A szabadságjogokat érintően viszont mind keményebben kíván fellépni az állam. Ön hogyan ítéli ezt meg?
– Az alkotmány elvont jogok foglalata. Végrehajtására az állami intézmények rendszere szolgál. Tartalmát az Országgyűlés, a kormány határozza meg. A jogok konkrét tartalma tehát az egyes kormányzati időszakok politikai felfogásának függvénye. A kérdés az, hogy kormányzati ciklusonként vajon meddig terjed a demokratikus jogállam lehetősége. Miként kezeli az aktuális közhatalom, a kormány és az Országgyűlés a gazdasági, a szociális, a kulturális jogok csoportját, a biztonsághoz való jogot, miként kapcsolja ehhez a szabadságjogokról elfoglalt álláspontját egy olyan időszakban, amikor az egyes állampolgárok vagy csoportjaik ellenvéleményüket fejezik ki a korlátozások, a megszorítások miatt. A kettőt nem lehet egymástól függetlenül megítélni. Példaként említem meg: Ferge Zsuzsa írt egy nagyszerű könyvet Az elszabadult egyenlőtlenség címmel. Ebben utal arra a kutatásra, amely szerint 1990-ben a magyar társadalom 70 százaléka első helyre tette a szabadságot, s csak 30 százaléka mondta fontosabbnak a biztonságot. Munkahely, a lakás, a jövedelemszerzés, az oktatás és az egészségügyi ellátás megbízhatóságát. Ez az arány már 2000-re megfordult. Most 2007-et írunk. Kíváncsi lennék, hogy egy új kutatás milyen eredményt hozta. Elképzelhető, hogy már csak 10 százaléknyian tartanák a legfontosabbnak a szabadságot.
– A múlt év őszén lezajlott zavargások, atrocitások ezt más megvilágításba helyezhetik, nem gondolja?
– Azt hiszem, bizonyos súlyponteltolódások mindenképpen regisztrálhatók. Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett első generációs jogok, vagyis a szabadság jogokról a hangsúly áttevődik a második generációsnak nevezett gazdasági, szociális, kulturális jogokra. Ezeket a harmadik generációs jogok az egyenlő bánásmód, az esélyegyenlőség, a környezetvédelem és a jövő generációk jogai követik. Ilyen körülmények közt kérdés, hogy jelenleg kellő figyelem jut-e a harmadik generációs jogokra vagy akár az első csoporthoz tartozó szabadságjogokra. Ezek a fejlemények már az ombudsmani munkát is meghatározták. Az állampolgárok kifogásai tükröt tartanak az állampolgári jogok biztosa elé, de a politikai erők elé is. Amikor jogvédelemről beszélünk, akkor ezekre a tényekre is tekintettel kell lennünk. Érthető tehát, hogy az Alkotmánybíróság 1990-ben és az azt követő években is fontosabbnak tartotta, kiemelten elemezte a sajtó, a szólás és a gyülekezés szabadságát, a gazdasági, a szociális és a kulturális jogokkal pedig kevesebbet foglalkozott. Akkoriban az ország gazdasági, szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális viszonyai egészében véve kiegyensúlyozottak voltak. Úgy vélem, az arányoknak az elkövetkező években változniuk kell. Az alkotmánybírói munkában új szakasz következhet.
– Valóban: nagy port vert fel, amikor az Alkotmánybíróság 2003-ban azt mondta a lakáshoz való jog nem illeti meg az állampolgárokat. Ennek lehetőségét az ország gazdasági teljesítőképessége határozza meg. Magyarán a bírák nem adhatnak lakást, nem oszthatják el a különféle javakat. Hogyan változhat a jövőben a munkájuk?
– A lakhatásról az AB az ombudsmanok kezdeményezésére foglalt állást. Várhatóan a hazai viszonyok változása nyomán a hasonló kérdések gyakrabban szerepelnek majd napirenden. Változnia kell annak a szemléletnek, amely az államhatalom, vagyis a jogalkotó számára tág mozgásteret adott. Konkrétabban, precízebben kell meghatározni a gazdasági, a szociális jogok határait a törvényhozás számára. Világosan ki kell jelölni, meddig terjed a kormányzat, az Országgyűlés politikai felelőssége és hol érkezik el az a pont, amikor a jogalkotó tevékenysége az alkotmányba ütközik. Egy európai norma szerint például a mentőszolgálatnak 15 percen belül meg kell érkeznie a súlyos betegekhez. Kérdés, vajon nálunk ezen a területen milyen alkotmányossági mértékek lehetnek. Az AB eddig csupán annyit mondott: az állam teljesíti az életvédelmével összefüggő alkotmányos kötelességét, ha a mentőszolgálat teljes egészében lefedi az ország területét. Az ellátás színvonala ugyanakkor a gazdaság teljesítőképességétől függ. Most azonban már jól látjuk, hogy az egyes politikai erők más-más úton fejlesztenék a nemzetgazdaságot, s annak teljesítménye különféle szolgáltatásokat tenne lehetővé. Az Alkotmánybíróságnak erre majd reagálnia kell. A konkrét példánál maradva, kérdés: elfogadható-e, ha a mentő 15 percen belül megérkezik ugyan, de csak további 45 perc múltán ér a beteggel a kórházba. Az adó- és a járulékfizetési kötelezettség feltételeinek meghatározása, az alkotmányosság határainak pontosabb kijelölése sem lesz egyszerű feladat. A kormányzati felelősséget ugyanis az Alkotmánybíróság nem veheti át. Mindezek miatt úgy gondolom, a választ végső soron a politikai, a jogi fórumoknak és a társadalomnak együttesen kell megkeresnie és megadnia az új kérdésekre.
origo.hu
Tigris ikerpár született a Budapesti Állatkertben – videó
