Fúrópajzs-keresztelő

Csúf hazugságban maradt a főpolgármester. Ez a honi publikum számára nem újdonság, de az európai színtéren mindenképp nóvum. Minden idők legnagyobb metróépítője, akinek tizenhét éves uralkodása alatt (amiből kilenc baráti kormányzásra esik) egyetlen centiméter új budapesti metróvonalat sem sikerült átadni. Mégis mindig a metróépítés ígéretével választották újra, ezúttal biztos uniós forrásokról számolt be az érdeklődő sajtónak. Nem is késett soká a kiváló lobbistateljesítmény heves ünneplése. A kohéziós alap felhasználásáról állítólag konkrét ígéretek is elhangzottak Brüsszelben az Európai Bizottság illetékes tisztségviselőjének szájából, holott – mint pár órán belül kiderült – egyelőre be sincs adva a 4-es metró építésével kapcsolatban uniós támogatási kérelem, így bárminemű anyagi kötelezettségvállalás a fantasy műfajába sorolható.
Azt még a Demszky Gáborral lojális sajtó sem tagadja, hogy a látványpékségszerű építkezés rendezetlen pénzügyi háttérrel, perektől kísérve, a szükséges engedélyek jelentős részének hiányában indult meg; miközben március közepéig, a metróbiztos jelentésének napvilágra kerüléséig senkinek fogalma sem volt arról, hogy az építkezés hányszor annyiba fog kerülni a magyar és az európai adófizetőknek, mint korábban hitték. Miután a főpolgármester eddig sem acélos szavahihetősége immár a nullához konvergál, vessük inkább vigyázó szemünket szórakoztatóbb dolgokra. Regnáló kormányunktól tanultam: ha a kormányzással alapvető bajok vannak, témaként vagy bűnbakként toljuk előtérbe a kommunikációt. Utazni ugyan ennek révén sem tudunk, de legalább önfeledten derülhetünk.
Annak idején a Lágymányosi híd nem lehetett Szent László híd, ám ez nem szegte kedvét a fővárosi kommunikátoroknak, hogy a látszatkormányzás aranyszabálya szerint ne csináljanak demokratikus csinnadrattát az M0-s északi Duna-hídjából is. Fennállt a veszélye, hogy az internetes ökörködés jóvoltából Káposztásmegyerről Békásmegyerre a Chuck Norris hídon, esetleg az amerikai humoristáról elnevezett Colbert hídon kell majd átgördülnünk. A tengerentúli tréfamester azóta afféle faramuci nációnak tart bennünket, magyarokat, mint ahogy kollégája a kazahokat röhögteti ki a világ mozitermeiben.
Szerencsére a névadó bizottságnak megjött az esze, véget vetett a parttalanná és oktalanná vált virtuális demokráciának, s visszatért a kézenfekvő Megyeri hídhoz. Azt gondolhattuk, ezzel a látványos fiaskóval a Városház utcai látványpékség végleg bezárt – de nem. Következett a fedezet nélküli metróalagút-fúrás, s a tobzódó liberális agytröszt újfent elérkezettnek látta az időt egy kis virtuális szavazgatásra. Az ötletgazda ezúttal a villámkarriert befutó, ám demokratikus tapasztalattal kevéssé rendelkező Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes, aki hálatelt szívvel úgy gondolhatta, hogy egy kis névadó ünnepséggel helyzetbe tudja hozni, pozitív szerepeltetéshez tudja juttatni szeretett főnökét. A demokrácia azonban ezúttal sem korlátlan, hiszen a remélt metróalagutakat – némiképp homályos körülmények között – már az első centiméter elkészülte előtt elnevezték, ráadásul szájbarágó szimbolikával hölgyekről: az északit Jánosi Zsuzsa olimpiai bronzérmes tőrvívó után Zsuzsának, a délit Román Józsefné, Kelenföld legrégebben tanító pedagógusa után Évának. Éva néni a maga műfajában bizonyára aranyérmes, de tőrvívónőből is akad ilyen – így az északi névválasztás ezzel a bronzzal picinykét aggályos. A nagyobb csinnadrattát mégis a fúrópajzsokból csinálta a fővárosi vezetés, noha a beérkezett javaslatokat talányos okokból sokáig hétpecsétes titokként kezelte. A hivatkozás a névadó mozgalomra a háború után a népnyelv által spontán elkeresztelt Manci és Böske pontonhíd volt. Az alagutaknál követett logika szerint a fallikus pajzsok esetében kizárólag férfinevek jöhettek volna szóba, ám ezt az elvet a kiszivárgó javaslatok csak részben látszanak igazolni. A történelmi névadást állítólag a Kossuth és Széchenyi képviselte, de akadt javaslat a Jancsi és Juliskára, s volt, aki a raccsoló kormányszóvivő, Bányász Rezső nevét szerette volna ilyen módon továbbéltetni. Persze meg kellett rostálni az ezrével érkező agymenéseket, ezért a főváros a közlekedési szakemberek mellett – pénzt, fáradságot és ízlést nem kímélve – felkérte autentikus zsűritagnak Hajdú Péter műsorvezetőt meg a Korda György–Balázs Klári dalos házaspárt is, akik annak idején villájukban mélyítették el a szocialisták és szabad demokraták örök és megbonthatatlan politikai frigyét: szűkítsék húsz névpárra a kínálatot. Ők pedig a fővárosi internetes portál tanúsága szerint megszülték a következőket: Dávid – Góliát; Linda – Gilda; Hacsek – Sajó; Lali – Bocsi; Buda – Pest; Frédi – Béni; Piedone – Ötvös Csöpi; Fúró Rudi 1. – Fúró Rudi 2.; Stan – Pan; Jockey – Bobby; Bumeráng – Frizbi; Boros – Bochkor; Casanova – Don Juan; Előd – Utód; Etele – Baross; Vasgyúró – Kőmorzsoló; Lucifer – Lacifúr; Csongor – Tünde; Forgó – Morgó; Térül – Fordul. Íme, a budapesti szellem diadala, a Demszky–Hagyó tandem intellektuális főműve! A gyengébbek kedvéért: a Lali Boros Lajos, a Bocsi Bochkor Gábor. Úgy hatolnak ők tova a sziklás médiaközegben, miként a vídia. A kereskedelmi médialobbi háromszor is kísérletet tett az ingyenreklámra, és akkor még nem is tudjuk, hány egyéb verzió született a top húszon kívül.
Lehet, hogy röhögünk, de leginkább kínunkban. Mióta Demszky Gábor az MDF-fel karöltve megszavaztatta, hogy Geszti Péter lovas parádét tartson a Hősök tere rendkívüli rendelettel védett kövezetén, nem lehetnek illúzióink: a világörökség részének számító Andrássy úton tartott meztelenkedő kábítószer-élvezőkkel való kivételezés abszolút nem volt véletlen kisiklás. (A baloldali politika diszkrét bája, hogy a terézvárosi szocialisták akkor hoztak rendeletet a Budapest Parádé betiltására, amikor már amúgy sem került forrás a megrendezésére. Pár év múlva éppúgy elfeledhetjük, mint a Duna-parti homokplázst, pedig ott Medgyessy Péter szerint fincsik voltak a koktélok.) A Hősök terét tehát az engedélyezett fasiszta demonstráció bakancsszegei után most majd a Geszti-lópaták veszélyeztetik. Arról nincs hír, hogy a Magyar Narancs álszakállas riportere is tiszteletét teszi-e a megkülönböztetett flaszteren, hogy provokatívan tesztelje: antiszemiták-e a magyarok? (Az jött ki nekik, hogy nem. Maga a lap húzása volt antiszemita.)
Budapest első embere most azt mondja, hogy a 4-es (és újabban az 5-ös) metróvonal az értetlen Európa nélkül is meg fog épülni. Ez a merész jövőkép – azonkívül, hogy figyelmen kívül hagyja a soha fel nem épült szocializmus intő példáját – kísértetiesen hasonlít „az unión kívül is van élet” sokat támadott és félremagyarázott tételére, amely ellen maga Demszky is oly előszeretettel mozgósította a faltörő kosokat. Vagy ha úgy tetszik: a fúrópajzsokat, amelyek már láttatni engedik „az alagút elejét”. A magam részéről úgy vélem, hogy ezeket a szívünkhöz nőtt pajzsokat mégiscsak illetlenség volt nem korunk két nagy virtuális alagútépítőjéről, a miniszterelnökről és a főpolgármesterről elnevezni.