Guth pusztatemploma

R E J T Ő Z K Ö D Ő M A G Y A R O R S Z Á G

Debrecentől 25–30 kilométerre keletre, a Nyíracsád határáig terjedő hatalmas guthi erdő közepén, a nyíradonyi országút mentén táblával jelzett tisztás őrzi a környék egyik Árpád-kori településének emlékét. (A Guth helynév és a belőle származó névalakok írásmódja igen változatos, mi a helyben használt formát használjuk.) Egyebek mellett az 1930-as években itt feltárt X. századi gazdag magyar lovas sír igazolja, hogy a régi Szabolcs vármegye e tája a fejedelmi család szálláshelye volt. A várispánság megszervezése után is tartósan királyi birtok maradt az őstölgyes, ligetes vidék – amely most is az ország egyik legjobb vadászterületeként ismert.
A XII. századtól a svábföldi eredetű, udvari testőrként érdemeket szerzett Gut-Keled nemzetség birtoka volt az Ecsedi-lápig terjedő erdővidék. A mai Nagyecsed határában építették fel Sárvár-monostornak nevezett családi egyházukat. A Szent Péter titulusú háromhajós, kéttornyú, téglából készült templomot 1241-ben a tatárok feldúlták. Mintegy évtized múltán, 1250 táján épült újjá, amikor a környék újraéledő falvaiban, mint eső után a gomba, úgy szaporodtak a hasonló alaprajzú és szerkezetű – egyhajós, egyenes szentélyzáródású – templomok a népes Gut-Keled família jóvoltából. Írott forrás szerint az ecsedi (sárvári) ágból származó Bereck és testvérei IV. (Kun) László királytól 1279-ben kapták jutalmul Bátort, Farkas comes fiai pedig 1289-ben osztozkodtak, ekkor említik először Kis- és Nagyguth falubirtokokat. Közülük az utóbbi, Belsőguthnak is nevezett település helyét jelzi a tisztáson álló pusztatemplom.
Védőszentje Szent János evangélista. Keletelt tengelyű, egyhajós, torony nélküli épület. Félköríves, lépcsős bélletű bejárata a nyugati fal közepén nyílik. A hajó kemény mészhabarcsba rakott lapos, keskeny, hoszszúkás téglákból épült fala három-négy méter magasságig áll, a téglák közt bütüre rakott, sötétre égetett, fényes sómázas darabok tarkítják az egyszínű, rőt felületet. Négyzetes szentélyének csak az 1975. évi ásatáskor feltárt és konzervált alapjai láthatók, a sarkoknál egyenes támpillérek, az északi oldalán sekrestye nyomai figyelhetők meg.
A guthiéhoz feltűnően hasonló vonásokat mutat a közeli Nyíradonyban 1936-ban kiásott, már a középkorban elpusztult premontrei apátság templomának alaprajza, a dél felől szomszédos Nyíracsádon látható XIII. századi templom szerkezete pedig „szabvány” pontossággal megegyezik a pusztatemploméval. Acsádhoz tartozik a különös nevű Asszonyrész, ami eredetileg a Guthiak leányágon örökíthető birtoka volt az 1400-as években. A törököket segítő tatár hordák 1594-ben végigrabolták a környéket, a két Guth falu ettől fogva pusztult. 1660-ra elhagyták utolsó lakói. Nem sokkal később Debrecen szerezte meg zálogbirtokként a környékbeli erdőket, innen látták el a várost építő- és tüzelőanyaggal, szekérnek, szerszámnak, bútornak, hordónak való fával. 1882-től keskeny nyomközű vasútvonal segítette a nagyváros piacainak ellátását, 1925-től rendszeres személyforgalmat is biztosítva Debrecen és a környékbeli falvak között. Az egyik régi gőzmozdonyának neve után Zsuzsinak nevezett fontos és népszerű vasútvonalat 1977-ben hatalmi döntéssel megszüntették. Emlékhelye – egy megőrzött sínszakasz restaurált dízelmozdonnyal – a guthi pusztatemplom közelében látható. Több száz év különbséggel, ám mindkettő a romboló szándékú, ostoba erőszak mementója.