Hazaira vágynak a vendéglősök

Szakértők szerint katasztrofális a magyar gasztronómia helyzete, ami főként a silány alapanyagoknak köszönhető. Nincs nagykereskedelem az országban, a termékeket lakossági áron szerzik be az üzletek, így 20-30 százalékos árhátrányban vannak az uniós országokhoz képest. Az érintettek évek óta hangoztatják: korlátozni kell a multik további terjeszkedését, mert azok nem szolgálják a magyar gazdaság fejlődését, ráadásul a kiskereskedőt illető nyereséget is ők söprik be.

A tradicionális konyha a csarnokokba és a piacokra szorult. Nincs ugyanakkor magyar gasztronómia magyar mezőgazdasági termék nélkül, ezért fontos, hogy a kistermelők minőségi termékei minél rövidebb úton, közvetlenül tudjanak bekerülni a vendéglátásba. A termelők viszont a nagybani kereskedők hálójából nem tudnak szabadulni, akik lényegében befagyasztották az átvételi árakat. A viszonteladó az árura ráteszi a maga hasznát, s így lesz a nagybanin 30 forintos termékből több száz forintos alapanyag – mondta lapunknak több, az ügyben való érdekeltsége miatt neve elhallgatását kérő vendéglátó. Egységes vélemény szerint olyan szabályozás kellene hazánkban, amely védi, ezáltal újra termelésre serkenti az őstermelőt. Jó példaként említették Ausztriát, ahol az üzletek 80 százalékban regionális termékkel dolgoznak – ebből 30 százalék biotermék –, és csak 20 százalék az import.
Szabályozási oldalról nincsenek komoly problémák, hiszen jelenleg is megtehetnék a gazdák, hogy előállítják a környékbeli kereskedők igényeinek megfelelő mennyiséget, ez csak azon múlik, hogy azok átveszik-e – mondta lapunknak Mikula Lajos, a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének elnöke. A vendéglősök – tette hozzá – nyitott kapukat döngetnek, mert az igényt a gazdák is ismerik, s konkrét lépéseket tettek az ügy érdekében. Nyárra például már több szállodának tudnak közvetlenül szállítani zöldség-, gyümölcstermékeket. Ahhoz, hogy egy ilyen rendszer működjön, előbb meg kell szervezni a gazdákat, akik hajlandók az elején minimális befektetéssel hozzájárulni a rendszerhez, s megteremteni a bizalmat, vagyis betartani a vendéglősök felé vállalt kötelezettségeiket. Másrész pedig a vendéglősök részéről lenne szükség arra a felismerésre, hogy a minőséget meg kell fizetni, s ennek megfelelő partnerségi viszonyra törekedni – mondta Mikula.
A szállodai konyhák üzemeltetői és a vendéglősök szerint ugyanakkor felül kellene vizsgálni az élelmiszertörvényt is, amely egy általános követelményrendszert támaszt az üzemek felé. Hisz a „kicsik” a maguk által termelt és feldolgozott termékek mennyiségéből a drága technológiai beruházásokat nem tudják kitermelni. Ahhoz, hogy a magyar háztáji termékek meg tudjanak jelenni a vendéglátásban, a szokásosnál kedvezőbb elvárásokat kell támasztani velük szemben. „Manapság sehol nem lehet találni tradicionális, kemény fás füstöléssel készített árut. Nem is tudjuk, mennyi mérget eszünk meg a mostani gyorspácokban, kémiai húspuhító anyagokban” – állítja Berkes Gyula, a fővárosi Biarritz étterem tulajdonosa. Az érintettek azt is szeretnék, ha a kiemelt magyar élelmiszer-ipari és gasztronómiai termékek védjegyoltalom alá kerülnének. Így az Újházy-tyúkhúslevest vagy a szegedi halászlét nem lehetne zacskóban, szárítva értékesíteni. Indokolt lenne a közvetlen beszállítások állami támogatása is annak érdekében, hogy a minőségi hazai termék ne keveredjen a silányabb importáruk közé. „A magyar bárányt exportáljuk Olaszországba, és nekünk Új-Zélandról kell behozni, hogy a vendégnek jó minőséget tudjunk adni” – mondta a szakember.