Iliescu elégedett mosolya

Románia egyik legnézettebb kereskedelmi televíziójának meghívottjaként múlt csütörtökön, a késő délutáni órákban Ion Iliescu, a bukaresti véres bányászjárások megszervezésével okkal megvádolt egykori államfő leplezetlen elégedettséggel nézte végig, majd kommentálta a Traian Basescu köztársasági elnök parlament általi felfüggesztését követő politikai eseményeket. Mosolya korántsem volt erőltetett, hiszen a következő időszakban ideiglenesen ugyan, de régi harcostársa, Nicolae Vacaroiu egykori miniszterelnök ül az államfői székbe. Azaz a posztkommunista Szociáldemokrata Párt – népszerűtlensége ellenére – egy újabb lépéssel oson vissza a bukaresti hatalomba. A politikai hátsó ajtót a liberálisok (a Romániai Magyar Demokrata Szövetség segítségével) nyitották meg Iliescuéknak.
De milyen erkölcsi és törvényességi háttere van a vakmerő lépésnek? Morális szempontból tiszta a kép. Adott egy államfő, aki 2004 végén egy személyben nyerte meg a választást a jobbközép demokrata–liberális szövetségnek, s ezzel padlóra küldte az addig legyőzhetetlennek tűnő posztkommunistákat. Később a törvényhozás plenáris ülésén elítélte a kommunista rendszer bűneit, támogatta a hírhedt Securitate dossziéinak megnyitását, az általa javasolt igazságügy-miniszter révén hadat üzent a korrupciónak, aminek következtében a börtön küszöbére jutott többek között Adrian Nastase volt szociáldemokrata miniszterelnök.
A kormányváltást eredményező választási sikeréből kiindulva ugyanakkor feljogosítva érezte magát a román belpolitika irányítására. Előbb a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) kívánta egyesíteni a demokratákkal egy erős jobbközép formáció megteremtéséért, a sikertelen kísérlet után pedig a kormányfő, Calin Popescu-Tariceanu eltávolítását próbálta kierőszakolni. A liberális miniszterelnök 2005-ben egy adott pillanatban be is jelentette lemondását, döntését azonban rövid időn belül visszavonta. Innentől datálódik a két közjogi méltóság közötti ellentét elmélyülése. A népszerűségtől megszédült Basescu alábecsülte Tariceanuék erejét. A kormányfő ebben a politikai háborúban akkor lépte át a Rubicont, amikor – egy új amerikai tanácsadói párossal a háta mögött – elhalasztotta a májusra tervezett európai parlamenti választásokat. A döntést nyilvánvalóan az motiválta, hogy a liberálisok messze leszakadva kullogtak Basescu egykori formációja, a Demokrata Párt mögött a népszerűségi listákon. E lépést követte a demokrata miniszterek kiebrudalása a kormányból, s ezzel egy időben a posztkommunisták külső támogatásának megszerzése a parlamentben a kétpárti (liberális–RMDSZ) kabinetnek. A látványos liberális pálfordulásra az ellenzéki Szociáldemokrata Párt kezdeményezésének támogatása tette fel a koronát, amely Basescu államfő felfüggesztésére irányult. Itt zárult be a kör. Tariceanu azokkal a posztkommunistákkal vállvetve buktatta meg – legalábbis időlegesen – Basescut, akik legyőzésére szövetkezett annak idején a demokratákkal, és akik nélkül a liberális pártelnök vélhetőleg soha nem lett volna miniszterelnök. Ennyit az ügy erkölcsi oldaláról. (Tariceanunak egyébként idehaza nagy hódolója az SZDSZ. A kicsiny magyar kormánypárt újdonsült parlamenti frakcióvezetője, Eörsi Mátyás néhány hónapja díszvendégként vett részt a PNL bukaresti kongresszusán, ahol valóságos dicshimnuszokat zengett a román kormányfő nagyszerűségéről.)
Ami Basescu felfüggesztésének jogi megalapozottságát illeti: a lépés nem törvénytelen, de semmibe veszi a jogállam egyik alappillérének, az alkotmánybíróságnak a véleményét. A bírói testület ugyanis korábban megállapította, azok a kifogások, amelyek alapján a kezdeményezők az államfő felfüggesztését megszavazták, nem ütköznek az alaptörvénybe. Basescu tehát nem sértette meg az alkotmányt. A felfüggesztés viszont részben erre hivatkozik. Az alkotmánybíróság véleménye Romániában csupán ajánlást jelent, annak mellőzése egy ilyen döntő ügyben sem törvénytelen, de sérti a demokráciát. Nyilván tisztában van ezzel az RMDSZ is, amely ebben az akcióban közös platformra került – többek között – a szélsőségesen magyarellenes Nagy-Románia Párttal is.
De milyen valós motivációk állnak a bukaresti parlament puccsszerű lépése mögött? A kezdeményezők megpróbálják ellehetetleníteni azt a politikust, aki ugyan valóban nem egy Grál-lovag, viszont toronymagasan vezeti a népszerűségi listát, s ezáltal az őt támogató jobbközép formációt (Demokrata Párt) is a jövőben esedékes parlamenti megméretés nagy esélyesévé emeli. Az sem mellékes, hogy Basescu – az européer értelmiségi Emil Constantinescu exelnökkel ellentétben – az eszközök tekintetében a törvényesség határait súrolva, de rendkívül határozottan igyekezett megtörni azt a titkosszolgálatokra, illetve üzleti pillérekre épülő hálózatot, amelyet a posztkommunisták építettek ki az előző tizenhét esztendőben. A csapdába esett liberálisok csupán az őket ért elnöki támadások megbosszulását tűzték ki célul Basescu felfüggesztésével. A vakmerő lépés azonban kétesélyes, hiszen az egy hónapon belül megszervezett választáson a parkolópályára tett államfő megnőtt erkölcsi tőkével térhet vissza a Cotroceni-palotába, még akkor is, ha a beígért lemondástól való visszalépés csorbát ejtett hitelességén.
Ugyanakkor a szavazásig nyilván minden lehető eszközt bevetnek a hatalmat ismét a kezeik között érző posztkommunisták és a politikai bosszúra éhes liberálisok a nekik kedvezőtlen népszerűségi trend megfordítására. Váratlanul előkerülhet például egy szekusdosszié az egykori hajóskapitányról. A kampány beindult. Az Európai Néppárt által is támogatott Basescu tegnap nagygyűlést szervezett Bukarestben. A miniszterelnök és a szociáldemokraták máris a „veszélybe került stabilitásról”, populizmusról beszélnek, s elítélik az utcai megmozdulásokat. A népszerűtlen hatalom átlátszó érvei. Ismerős, nem?
Mint általában a román belpolitikai viharok esetén, felvetődik a kérdés: vajon miként érinti az erdélyi magyarságot a kialakult válság? A másfél milliós közösséget megosztja Basescu személye és politikája. Sokan értékelik határozottságát, s nem felejtik, hogy egy tavaly március 15-i meghívásnak eleget téve, egynapos késéssel ugyan, de ellátogatott Székelyudvarhelyre. Az államfő akkor és máskor is elmondta: erőteljes decentralizációt szeretne, az etnikai alapú területi autonómiáról viszont hallani sem akar. Ezzel az álláspontjával aligha népszerű a magyarok körében, csakhogy a székelyföldi önrendelkezést egyetlen más román politikus sem támogatja, mi több, időnként versenyfutás alakul ki a pártok között az erre vonatkozó jogos magyar igény elítélésében. Közben működik a részigazságokra épülő – nyílt vagy suttogó – RMDSZ-propaganda, miszerint a posztkommunistákkal karöltve lehet(ett) a legtöbb eredményt elérni.
Azzal azonban mindenki egyetért, hogy semmi jót nem hozhat az immár európai uniós tag Romániának az, ha a posztkommunista panoptikumból ismét a politika előterébe kerülnek olyan figurák, mint Ion Iliescu vagy a Horn Gyulával alapszerződést szignáló Nicolae Vacaroiu. Ma ugyanis az utóbbiak, s nem a pillanatnyi hatalmi előnyt élvező Tariceanu-féle liberálisok jelentik az elgáncsolt Basescu reális alternatíváját.