„Több mint húsz éve a szívünkben hordozzuk az otthonunkat, miközben bejártuk a világot. Ausztrália formált bennünket és emelt ki a porból egészen az égig – ez határoz meg mindannyiunkat” – állt a Parkway Drive közleményében, amivel a Home, azaz Otthon névre hallgató júniusi fellépésüket harangozták be, amire a kontinens ikonikus helyszínén, a sidney-i operaházban került sor.
Ezzel az igazi kiöltözős, csokornyakkendős eseménnyel és egy szimfonikus hangszerelésű szett létrehozásával a metalcore zenekar olyan csapatok exkluzív klubjához csatlakozott, mint a Metallica (S&M), a Scorpions (Acoustica), a Kiss (Symphony Alive IV) vagy éppen a Dream Theater (Score).
A Parkway Drive nagy hangsúlyt fektetett ausztrál gyökereinek kifejezésére: a színpadi díszlet ezúttal pirotechnikai tobzódás helyett az ötödik kontinens érintetlen, paradicsomi állapotát idézte meg. Matthew Doyle Wuruniri társulata, illetve Josh Sly segítségével az őslakosok világát is megidézték, egy hagyományos Welcome To Our Country szertartás alatt. A Shadow Boxing című nótában a szintén őslakos származású rapper, Nooky működött közre, míg a Deathless Songot most először adták elő élőben, a Hevenshe néven ismert Jenna McDougall-lal közösen. A koncert felvételéből természetesen mozifilm és kiadvány is készül.
A Parkway Drive hosszú utat járt be, mire a világ egyik legmeghatározóbb modern metálzenekarává vált. 2003-as megalakulásuk óta háromszor nyerték el az Ausztrál Hanglemezkiadók Szövetsége által kiadott zenei díjat, három lemezük debütált az ottani albumlisták élén, hat albumuk lett aranylemez, dalaik több milliónyi streamet generáltak, YouTube-nézettségük százmilliós nagyságrendű, és globális rajongótáboruk is tekintélyes méretű.
Első EP-jüket (Don’t Close Your Eyes) 2004-ben adták ki, majd rövidesen Amerikába utaztak, hogy felvegyék első nagylemezüket, a 2005-ös Killing with a Smile-t – innentől pedig beindult a történet. Azóta az ausztrál keményzene egyik úttörő erejeként olyan meghatározó lemezeket tettek le az asztalra, mint a technikás metalcore-t képviselő Horizons (2007), a dinamikájával határokat feszegető Deep Blue (2010), a hangzásbeli fordulópontot jelentő Ire (2015), az érzelmileg nyers Reverence (2018), valamint a stadionokra szabott, sokrétegű Darker Still (2022).
