A törvénytervezet benyújtói azzal érveltek, hogy a WSI, amelynek állományát 1989 óta semmilyen átvilágítás nem érintette, tele van egykori, nagyon is megbízhatónak tartott kommunistákkal, akik az előző rendszer számos beteges vonását hordozzák tovább „a demokrácia és a szabad Lengyelország nem csekély kárára”. Számos jel szerint a szolgálatok emberei ahelyett, hogy feladataiknak megfelelően az ország biztonsága fölött őrködtek volna, illegális akciókat szerveztek és vezényeltek a politika, az üzleti és a gazdasági élet, valamint a média világában. A szejm döntése nyomán két bizottság állt fel, egy felszámoló- és egy igazolótestület, amelyeknek részletes vizsgálatot kellett folytatniuk a WSI tevékenységéről 1990–2006 között, ennek eredményéről végül összefoglaló jelentést készítve.
A Macierewicz-jelentés a WSI-vel szemben megfogalmazott vádak többségét egyértelműen bizonyította. Mint kiderült, a katonai titkosszolgálatok valóban rendszeresen kisiklottak a kormányzati ellenőrzés alól, és számtalan esetben olyan tevékenységet folytattak, amelyre nem volt törvényi felhatalmazásuk, sőt a hatályos jogszabályok egyenesen tiltották azokat. Mint a jelentés szerzői írják, a szovjet titkosszolgálatok, a KGB és a GRU hozták létre a WSI elődjét, az 1989–90-es rendszerváltozást követően kapta a szervezet a jelenlegi nevét, de minden jel szerint pusztán a neve változott. A jelentés mellékletei tételesen felsorolják mindazon tisztek és főtisztek nevét, eddigi beosztását, feladatait, akik szovjet kiképzést kaptak, s ennélfogva potenciális veszélyhordozókká váltak a szabad és független Lengyelország számára, hiszen – egykori megbízhatóságuknál fogva – a mai orosz titkosszolgálatoknak is értékes emberanyagot jelentenek. A vizsgálat kiderítette, hogy nemcsak 1989–90-ig, hanem még azt követően, 1992–1993-ban (!) is küldött ki a WSI parancsnoksága tiszteket oroszországi kiképzésre a KGB-hez és a GRU-hoz. A bizottság következtetései szerint a WSI úgynevezett alvóügynökök fészkévé vált. A jelentés egyik legfontosabb tézise ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „A Lengyelország területén kiépített információs bázis tevékenységének következtében lehetővé vált az orosz titkosszolgálatok számára, hogy azonosítsák és semlegesítsék a lengyel elhárítás és felderítés keleti irányba mutató kezdeményezéseit.”
Antoni Macierewicz közlése szerint a WSI teljesen nyitva hagyta Lengyelországot az orosz titkosszolgálatok előtt. A WSI a politika világát is a maga módján hálózta be. Mivel a baloldalhoz hagyományosan be volt kötve, azt operációs tevékenységével inkább segítette, ám annál aktívabban foglalkozott a jobboldali politikai pártok életének vizsgálatával és megzavarásával. A lengyel média világa is telítve volt a WSI embereivel, több mint száz fedett munkatársa dolgozott benne.
Az ellenzék élesen bírálja a jelentést, pontatlanságot, hozzá nem értést és az állam katonai titkainak elárulását vetve a készítők szemére. Az orosz Komszomolszkaja Pravda napilap cikkében úgy vélte, hogy amit a lengyelek rendbetételnek neveznek, nagyszerű és ingyenes ajándék az idegen titkosszolgálatoknak.
Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök elutasította ezeket a vádakat, rámutatva, hogy sem az országon belüli, sem a külföldön tevékenykedő titkosszolgálati emberek kilétét nem fedték fel, csak azokét, akiket felelősségre fognak vonni, mivel törvénysértő akciókban vettek részt. „Éppen elég kárt okozott a volt kommunista titkosszolgálatok teljes felszámolásának és gyökeres átszervezésének elmaradása az elmúlt tizenhét év alatt a demokratikus Lengyelországnak. Talán nem látszik alaptalannak a meggyőződés, hogy a jogállamiság hajójának jelentősen megjavul a manőverező képessége, ha megszabadul végre a kommunista időszak súlyos ballasztjaitól. Az oroszok reakciója pedig – mondta a miniszterelnök – egyáltalán nem jelent számomra meglepetést, ugyanis a WSI vezetőit, főtisztjeit és sok helyütt a rendszerváltozás után is megmaradt régi, megbízható káderállományának jelentős részét az egykori Szovjetunióban képezték ki, a KGB és a GRU központjaiban. Így tehát ezek az emberek közvetlen veszélyt jelentenek a független és szabad Lengyelországra, mivel vagy régen beszervezték már őket az orosz titkosszolgálatok, vagy ha kell, könnyen megtalálják hozzájuk az utat. S a lengyelek most remélhetőleg megértik, hogy a NATO struktúráiba delegált katonai képviselőiket miért is zárták el időnként fontos információktól Brüsszelben.”
origo.hu
Privát számán fenyegette meg az MNB ügyintézőjét Magyar Péter
