Magyarellenes rongálások

Úgy tűnik, Pozsony újkori történelmének évkönyveibe azt az évet kell majd piros betűsen jelezni, amely során nem gyalázták meg valamilyen formában Petőfi Sándor szobrát. Hol festékkel üzennek a magyaroknak a talapzatán, hol a költőt minősítik nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel, esetleg a karját, a kardját, avagy a múzsáját, netán a pálmaágat csonkítják meg. A múlt hét szombatjának hajnalán egyszerre több, korábban tapasztalt rombolás is történt, hiszen most egy időben törték le a költő karját és kardját, valamint a múzsa karját és a pálmaág egy részét, ráadásul a kard a kézfejjel el is tűnt. A rendőrség ennek megfelelően olyan vandál(ok) után nyomoz, aki(k) majdan közvagyon megrongálásáért és lopásért büntethető(k) – eleddig sikertelenül, mint az előző évtizedekben eddig mindig. A mostani vandalizmus a szlovák újságírók legnagyobb részét is felháborította, szinte egyként követeli a sajtó nyilvánossága, hogy a jobb sorsra érdemes emlékművet kamerákkal óvják, a megoldásra pedig hajlik a rendőrség is. Az a rendőrség, amely ez idáig sosem hozta összefüggésbe sem Petőfi szobrának a meggyalázását, sem a két évvel ezelőtti turulmadárlopás-sorozatot a Révkomáromi és Érsekújvári járásokban, sem Mátyás király szobrának az ellopását a „nemzetiségi kérdéssel”, ezúttal azonban – szóvivőjén keresztül – azt tudatta a nyilvánossággal, „amíg nincsenek meg a tettesek, az etnikai indíttatás sem zárható ki”. Előrelépést jelent a rendőrségi megközelítésben a szóvivő által tolmácsolt vélemény, amely akár arra is jó lehet, hogy szűkítik az elkövetők körét, s akkor – a világ valahányadik csodájaként – végre kézre is kerülhetnek a tettesek. A szélsőséges magyarellenes elemek ugyanis viszonylag jól ismertek a rendőrségi berkekben.
Úgy tűnik, Kárpátalja „legmagyarabb” városában, Beregszászon is egyre inkább hagyománnyá válik a magyar vonatkozású szobrok és emléktáblák rongálása. Eddig azonban csupán egyetlen tettes kilétét sikerült kideríteni és felelősségre vonni még a 90-es évek végén az Arany Páva étterem előtt álló Petőfi-szobor karjának a letöréséért. A legutóbbi brutális rongálás április 16-ról 17-re virradó éjszaka történt. Ismeretlen tettesek fekete festékkel fújták le Petőfi Sándor-, Illyés Gyula-, valamint a római katolikus templom előtt álló Szent István-szobrot, keresztet és egyéb jeleket rajzoltak rájuk. De hasonló sors jutott a járási székhely központjában álló épületeken elhelyezett Móricz-, Kazinczy-, Kölcsey-, Esze Tamás-, Mikes-, Rákóczi-, Bethlen-, Móra-, Lehoczky- és Petőfi-emléktáblának is. Egyedül az Interparlamentáris Unió ukrán és magyar csoportja közreműködésével az egykori vármegyeháza, a mai egészségügyi college épületének falán Hagara Viktor tiszteletére elhelyezett emléktábla úszta meg a rongálást. Elsőként a városvédők tettek feljelentést, de megtették ugyanezt a magyarság érdekvédelmi szervezetei is. Azonnal megkezdte a nyomozást az ügyben a városi rendőrség, jóllehet valójában vajmi kevés az esélye annak, hogy a tettes vagy a tettesek személyére fény derül.
Mindmáig nem tisztázódott ugyanis azok kiléte sem, akik a múlt év őszén a mostanihoz hasonló vandalizmust követtek el a városban lévő magyar emlékjelek ellen. Nem lehet kizárni tehát annak a lehetőségét sem, hogy a mostani tetteseket éppen az akkori elkövetők büntetlensége sarkallta erre az eléggé nem elítélhető vandalizmus elkövetésére, ami már korántsem lehet csupán a véletlen műve.