Mítoszok helyett

XIV. budapesti nemzetközi könyvfesztivál

A legendák ébren tartják az emlékeket, szóbeszédeket, különös titokzatosságot vonva a történelmi figurák köré, ráadásul ha valaki „kémfőnök” is volt meg a híres díva, Karády Katalin vőlegénye, kész a leltár: a legendárium bekeretezve áll előttünk. Ebből eredően a várakozás is nagy, amikor Ujszászy István vezérőrnagy fogságban írott feljegyzései között lapozgatunk, aki a vkf. (hírszerző és kémelhárító) 2. osztály, később az Államvédelmi Központ (AVK) vezetője volt, a kései Horthy-korszak meghatározó szereplőinek egyike. Ötvennapi német fogság, majd – 1945 februárjától 1948 augusztusáig – a krasznogorszki gyűjtőtábor, illetve a moszkvai Butirka börtön túlélése után, valószínűleg egyezmény keretében, hazaszállították, hogy Péter Gáborék „Fekete Iván” (fedő)néven vallatóra foghassák egy zuglói villában.
A most megjelent feljegyzések szubjektív vallomások a két világháború közötti magyar vezető rétegek életéről, törekvéseiről, az 1938–1944 közötti eseményekről, a vkf. 2. osztály, valamint az AVK szervezetéről, diplomatákról, katonatisztekről: a rögzítés során Ujszászy „a holtak házában” – a túlélés reményében – elhallgat, félrevezet, denunciál, és úgy tetszik, hogy az irányított kérdéseken túlmenően bizonyos esetekben azt írja, amire kérik. (Fel is használják a feljegyzéseit többek között a Mindszenty- és a Barankovics-perben, a korábban Moszkvában rögzített vallomásait pedig Nürnbergben.) Így aztán az olvasó híján van az objektivitásnak – legalábbis erős kritikával kell kezelnie a leírtakat.
Egy hónap alatt, 1948. augusztus 19. és szeptember 18. között elkészül az Ujszászy-jegyzetek fele, és 600 név kerül a füzetekbe. Péter Gábor azonban nincs megelégedve a fogoly emlékeivel, és további „gondolkodásra” készteti. Ekkor Ujszászy leró további 1200 nevet! Ebből válogassák ki a munkatársat és az ügynököt. Néha tehát úgy ír, hogy bőbeszédűségével félrevezet.
A kötet nem emlékirat, ám némely vonatkozásban mégis magán viseli a műfaj sajátosságait: a szolgálati időben Ujszászyval konfliktusban lévő katonai vagy politikai személyiségekkel szemben ugyanúgy viseltetik a fogoly vezérőrnagy, mint hasonló esetekben minden egyes emlékirat szerzője. Vallatói azonban nem kérdeznek rá bizonyos mozzanatokra, ő pedig a megalázó helyzetben miért erőltetné egyik témát vagy a másikat.
Halálának körülményei is a legendához tartoznak. Sokáig úgy tűnt, természetes halállal halt meg idehaza, később azonban felerősödött az a nézet, hogy másvalakit temettek el a nevével. Egyes feltételezések szerint visszavitték a Szovjetunióba, és ott hunyt el 1949–50 körül. Farkas Vladimír ellenben egy interjúban azt állította, hogy visszaadták a katpolnak, és ott verték agyon. A kötet minden bizonnyal segít mind a legendák, mind pedig az Ujszászy Istvánhoz fűződő túlzott várakozások eloszlatásában. Ugyanakkor a feljegyzések megmutatják a tábornok esendőségét, Janus-arcát, és ezzel közelebb visznek bennünket az igazsághoz. A mítosz széttöredezik, de a korabeli történések tisztázását így is előreviheti néhány új adalék, amely méltó a további kutatásra, ellenőrzésre.
A szerkesztők alapos munkát végeztek, így a kötet sikere borítékolható. De nem szabad figyelmen kívül hagyni a tudósok kiigazításait, óvásait. A segítő kezet a szerkesztőtől, Haraszti Györgytől kapjuk a feljegyzések keletkezéstörténetéről, továbbá Kovács Zoltán Andrástól és Szita Szabolcstól. A gazdag jegyzetapparátus pedig tárgyi információkkal és kiegyensúlyozottságával segíti a kötet használatát.
(Vallomások a holtak házából. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – Corvina Kiadó, Budapest, 2007. Szerkesztő: Haraszti György. Ára: 3990 forint)