Nem kevés türelem kell manapság ahhoz, hogy a fővárosban hétköznap reggel közlekedni próbáljon az ember. Angyalföldről a Deák térig 35 percet kellett autóznom, de tömegközlekedéssel sem értem volna ide előbb. Ön szerint mit lehetne tenni a budapesti közlekedés gördülékenyebbé tételéért?
– Egyrészt a kötött pályás városi közlekedést fejleszteném, magyarul a villamost, másrészt az őrzött P+R parkolók számát növelném, hiszen alig van ilyen, ezért az emberek nem ülnek át az autójukból a tömegközlekedési eszközökbe, mert tartanak attól, hogy a városszéli körzetekben megrongálják vagy ellopják gépjárművüket.
– Demszky Gábor főpolgármester ugyanakkor a napokban azt mondta, hogy Budapest fejlesztési robbanás előtt áll, többek között megemlítette, hogy egy hete épül már a négyes metró.
– Nagyon nehéz erre úgy reagálni, hogy az ember ne legyen se cinikus, se ironikus, egyszerűbb, ha azt mondom, hogy a főpolgármesternek ezekkel a gyerekesen túlzó és később egészen komolytalannak bizonyuló bejelentéseivel kapcsolatban már nincsenek illúzióim. Annyira nélkülözik a reális alapokat, és akár középtávon is a megvalósíthatóság feltételeit, hogy értékelhetetlennek kell minősítenem őket.
– Demszky Gábort és az MSZP– SZDSZ-vezetést a beváltatlan ígéretek ellenére tizenhat éve hatalomban tartják a szavazók. Ennek talán az is oka lehet, hogy a polgári jobboldali ellenzék nem tudott eddig a fővárosiak számára vonzó jövőképet és igazán meggyőző embereket felvonultatni? Van most már a Fidesznek Budapest-programja?
– A megfelelő médiaháttérrel megtámogatott, sorozatosan ismételgetett információk, akár igazak, akár hamisak, megteszik a maguk hatását. Nem túl régen készült egy felmérés, amelyből az derült ki, hogy a budapestiek több mint tíz százaléka azt hiszi: a négyes metró már megépült. Tehát százezres nagyságrendű tömeg képzeli azt, hogy megépíttette Demszky a négyes metrót. Azt, hogy miért nem nyert a Fidesz Budapesten, nehéz lenne nekem megválaszolnom, hiszen tizenhat évig mindig nyertem Óbudán, a fővárosba most kapcsolódtam be először. És talán nem felejtették még el azt sem, hogy Demszky Gábor mindössze egy százalékkal tudta megőrizni a hatalmát tavaly október elsején. Nekem van főpolgármesteri programom, amelynek aktualizálása most kezdődött el egy szakértői csoporttal. Ennek egyébként rajtam kívül tulajdonképpen csak egy politikus tagja van, Illés Zoltán a környezetvédelem és a vízügy területén, az öszszes többi szakember pártonkívüli. A program aktualizálása szeptember végéig befejeződik, de hogy mikor érdemes vele előállni, az még vita tárgya. Elképzelhető, hogy még ez évben, ősszel, de ez a politikai hangulat függvénye.
– A választások után a főpolgármester és az MSZP–SZDSZ együttműködési nyilatkozatot akart aláíratni az összes frakcióval, kiemelve a demokráciát. Ezt a Fidesz és a KDNP nem írta alá. Miért?
– Örülnék, ha együttműködés lehetne a városházán, bizonyos szocialista körökben lenne is erre hajlandóság, de az országos koalíciós kényszer, ha fogcsikorgatva is, matematikai alapon működteti a fővárosi koalíciót is. Demszky Gábor a közönségnek együttműködésről beszél, a valóságban azonban az én szememben sokkal inkább diktátor, mint liberális vezető vagy együttműködő, méghozzá egy többé-kevésbé már félreállított diktátor, hiszen a szocialisták nagyon sok esetben saját elképzeléseiket valósítják meg és építgetik. Úgy érzem, hogy a főpolgármester tekintélye a mélypontra süllyedt a városházán, ma már inkább a szocialista főpolgármester-helyetteseket látom a hivatal erős embereinek.
– Az ön tekintélye mennyire erős a Fidesz budapesti frakciójában? Pártonkívüliként vezeti a képviselőcsoportot, ami egyrészt korlátozhatja a politikai mozgásterét, másrészt ellenérzéseket szülhet a régi fideszesek körében. Nem lenne jobb, ha belépne a Fideszbe?
– Ha nem vagyok is független a szó klasszikus értelmében, de picit a pártoktól való távolságtartás megmaradt, és nem szándékozom ezen változtatni, tehát a Fidesz tagja sem leszek.
– Milyen a kapcsolata a Fidesz budapesti „erős embereivel”? Nem okoz súrlódásokat, hogy kívülről jött, és mégis a párt fővárosi politikájának meghatározójává vált?
– A párton belüli intrikákra szerényebb a rálátásom, de nem túlzottan érdekelnek. Más szempontból viszont egyértelműen azt kell mondjam, hogy nem gyengíti a pozíciómat a pártonkívüliség. Először is a négyszeri polgármesteri választást alapul véve és a tavalyi főpolgármester-választási eredményt nézve, nem cáfolhatja senki, hogy Budapesten a Fideszből eddig senki nem tudott megközelítőleg olyan eredményeket sem elérni, mint én. Másrészt nem vagyok pártkatonatípus, ha betagozódnék a Fideszbe, elveszíteném az erőmet, a közvélemény előtti hitelemet, még akkor is, ha e párt értékrendje közel áll az enyémhez. A frakcióban semmiféle nehézségeim nincsenek, lehet, hogy van egy-két ember, aki nem örül a megjelenésemnek, de a kulcsemberek szinte azonnal mellém álltak. Jól kijövök Pokorni Zoltánnal is, aki pedig liberálisabb a liberálisnál.
– Ha már a Fidesz egyik alelnökének nevét említette, az ősz folyamán, amikor rendeződtek a sorok, és kialakult a fővárosi Fidesz-frakció, valamint a párt vezetésének jelenlegi felállása, a nyilvánosság előtt az volt látható, hogy Pokorni Zoltán visszavonult, nem hallatja a hangját budapesti ügyekben, holott a parlamenti választások után úgy nyilatkozott: a jövőben inkább fővárosi politikusként szeretne dolgozni…
– Pokorni Zoltánt nagyon képzett oktatáspolitikusnak tartom, nem tudom, hogy ő mit akar, nem is különösebben foglalkoztat. Ugyanakkor azt tapasztaltam tizenhat évig kerületi polgármesterként, hogy ha valaki lelkiismeretesen lát el egy budapesti kerületi polgármesteri munkát, akkor az egész embert kíván. Az a véleményem, hogy Pokorni Zoltán személyétől függetlenül, ha valaki kerületi polgármester, országos pártalelnök, parlamenti képviselő és még fővárosi képviselő is, ennyi feladatot nem tud megfelelően ellátni. Az MSZP-s Molnár Gyula a közelmúltban kénytelen volt lemondani fővárosi pártelnöki és frakcióvezetői tisztségéről is, mert a kerületi polgármesteri és parlamenti képviselői posztja mellett mást nem tudott ellátni.
– Orbán Viktorral még az önkormányzati választás előtt, majd utána is megállapodást írt alá, amelyben többek között az is szerepel, hogy a Fővárosi Közgyűlés legnagyobb frakciója védje meg a budapestieket a Gyurcsány-csomag, a megszorítások okozta drasztikus hatásoktól. Azóta a koalíciós többség jóval az infláció fölötti mértékben emelte a közüzemi díjakat, tizenkilenc iskola bezárásáról döntöttek, kórházak megszüntetéséhez járultak hozzá. Mindent megtettek ezekben az ügyekben?
– A választásokat követően más szerepe van egy kormányzó koalíciónak, és más az ellenzéknek. Ez matematika, ugyanakkor kétlem, lehet-e valaha is úgy érezni, hogy mindent megtettünk. Az ember soha nem elégedett önmagával, azonban igyekszem összehangolni a csendes, kulisszák mögötti munkát, a közgyűlési előkészületeket a nyilvánosság előtti szerepléssel, hogy az hiteles legyen. Úgy vélem, hogy az embereket érintő önkormányzati témákban markáns álláspontot kell elfoglalnunk.
– Pedig a balliberális koalíció politikusai gyakran vádolják önt azzal, hogy mindig csak kritizál.
– A baloldaliak, de még inkább a liberálisnak mondott SZDSZ-esek nagyon igyekeznek a nyilvánosság előtt szalonképes, jó jobboldaliakra, illetve együttműködésre képtelen, rossz jobboldaliakra felosztani ellenfeleiket. Ám az csak a diktatúrákban szokás, hogy a hatalmon lévők kijelölik saját, háziasított ellenzéküket. Demszky Gábor rendre megpróbál engem a kocsmai megmondóember szerepébe tolni, és miután Orbán Viktor már tavaly ősszel megnevezett jövőbeli potenciális főpolgármesterjelöltként, a szocialistáknak is hamar a céltáblájukká válhatok. Valószínűleg nem vívtam ki annak az egy-két embernek a szimpátiáját sem, akiknek a Fideszben vagyok olyan, mint az öszvér hátán a légy. Végül is „teher alatt nő a pálma”, és meglehet, a Fidesz vezetői pont arra kíváncsiak, hogyan bírom ezt a terhelést, mire vagyok képes ilyen szerepkörben.
– A Fidesz javaslatait rendre leszavazzák, de előfordult, hogy egy-egy előterjesztésük a koalíció megosztottságának vagy néhány hiányzó képviselőjüknek köszönhetően mégis „átmegy”. Ez siker?
– Részeredmény mindenképp. Elsősorban a szakoktatás átszervezése, másrészt az egészségügyi reformnak nevezett intézkedéssorozat tekintetében határozott álláspontunkkal sikerült elérni, hogy felhívjuk a közvélemény figyelmét a súlyos gondokra. A kórházak megszüntetése, az ágyszámokkal való manipulálás, a több-biztosítós rendszer erőltetése vélhetőleg egy speciális privatizációs kísérlet. A lakosság ezért nagy árat fizet, és a felelősség elsősorban az SZDSZ-t, koalíciós partnerét és a főpolgármestert terheli.
– Az itt élőket elsősorban nem a pártok vitái érdeklik. A főváros rendezetlen, piszkos, elhanyagolt, hangulattalan város képét mutatja, és a lakókörnyezetünket otthonosabbá, emberközelibbé alakító változásokról, fejlesztésekről még mindig csak ígéreteket hallunk. Mit lehetne tenni ön szerint?
– Az idei költségvetés vitájában ismét kértem, hogy az önkormányzat ötszázmilliárd forintos keretéből fordítsunk valamennyit a graffitiproblémákra, az illegális szemetelés felszámolására, a hajléktalanügyek megoldására, az ebtartási devianciák kezelésére, általában a közterületek rendjére. Az ellenzék beadott vagy félszáz módosító javaslatot, amely öszszegszerűen nem érte el a költségvetés egy százalékát, ám a várost irányító koalíció egyetlenegyet sem szavazott meg. Javasoltam, hogy teremtsük meg az azonnal érvényesíthető, nagy összegű bírságok kiszabhatóságának lehetőségét, de a főpolgármester még a saját, törvény adta jogával sem él. Ennyit az együttműködésről.
origo.hu
Azt hitte, nem látják: videón, ahogy tiltott tárgyat akarnak bejuttatni a balassagyarmati börtönbe
