Háromhavi fizetését veheti fel, aki önként távozik a Magyar Rádióból – ez áll a legújabb elnöki körlevélben. Az elnök és emberei talán úgy gondolják, a jobbak már úgyis elmenekültek, akik ott maradtak, azokért meg nem kár.
Pedig lehet, hogy a maradók csak azért ragaszkodtak mostanáig a rosszul fizető, folyamatosan politikavert közszolgálati rádióhoz, mert ott találtak maguknak értelmes munkát. Az országos kereskedelmi rádiózásban már megszűntek a műsorok, a reggeli stúdióröhögés után valójában nincs semmi, csak zene zene hátán, és a hallgatóság számára éppen e szótlanság lett mára a vonzó. A kisebb-nagyobb regionális rádiók meg többnyire oly mértékben elkötelezettek, hogy az nem mindenki számára vállalható. A közrádiót húzták az elmúlt években jobbra és balra, de végül csak valahol középtájt maradt, még ha voltak is vállalhatatlan pillanatai. E pillanatok megítélése azonban nem a politikusok hatásköre, hanem a szakmáé – lenne, ha létezne még Magyarországon ilyen.
A kereskedelmi rádiók például nem kíváncsiak az olyan műsorokra, mint a Kopogtató, hiszen valóban értelmetlennek tűnhet elmenni egy zsákfaluba, és a település helyzetéről és jövőjéről vagy inkább jövőtlenségéről beszélgetni a polgármester asszonnyal, mint ahogy ezt Újhelyi Zoltán megtette. Miért érdekelné a mindenzene-hallgatókat Perőcsény pár száz, zömében nyugdíjas lakójával, összevont alsó tagozatával, összedőlő tájházával, hálószobányi könyvtárával és művelődési házat takarító nyugdíjasklubtagjaival? Pedig Perőcsény és benne a lendületes, jókedvű Gembolya Irma polgármester maga a magyar rögvalóság, a máshol értékként védett kistelepülések szimbóluma. Egyben annak a kormányzati gondolkodásnak a jelképe, amely szerint egy országot az íróasztal mellől kell megtervezni, mert egy ország vezetése sem nehezebb feladat, mint egy kft.-jé. Pedig nagyon hasznos lenne egy kicsit beszélgetni a miniszter uraknak is Gembolya Irmával, talán akkor rájönnének, vannak más szempontok is, mint a számoszlopok. Egy országot e cinikus és magabiztos vezetési módszerrel tönkre lehet tenni, és hiába mondják később, hogy pardon, tévedtünk, a kár már visszavonhatatlanul megesett. Ki kellene tehát bújni az állami autó és az iroda hűvöséből, és megnézni, mi mindent pusztítanak el ebben a körzetesítő, hisztérikusan ésszerűsítő világban. Elsősorban is az emberek jövőbe vetett hitét.
Az országról beszélünk, de benne egy pont a közszolgálati rádió is. Ajánlanánk tehát a rádióelnöknek, bújjon elő az irodája mélyéből, és járjon egyet a folyosókon. Nézzen a rádiósok szemébe, hátha kiolvas belőle valamit.
(Kopogtató, Kossuth rádió)
origo.hu
A hétvégéig még kitart a jó idő
