Rossz alvó ügynök

Azt nem tudtam, mit írok alá, soha senkiről nem jelentettem – jól ismert frázisok Magyarországról. Csehországban egészen más a helyzet. Hogy mennyire, arra kitűnő példa az a botrány, amely az utóbbi hetekben került a cseh lapok címlapjára. És amelynek nyomán több, az egykori kommunista titkosszolgálatnak dolgozó magas rangú rendőrtisztet mozdítanak el beosztásából.
Történt, hogy Pavol Mihálról, az Interpol prágai központjának igazgatójáról kiderült, hamis lusztrációs (átvilágítási) bizonyítvánnyal rendelkezik. Mihál a kommunista érában együttműködött az állambiztonsági szervekkel, ám ez mostanáig nem derült ki. A rendőrtiszt ugyanis a rendszerváltást követően keresztnevét a szlovák „Pavol”-ról a cseh „Pavel”-re változtatta. Mielőtt a cseh belügynél alkalmazták volna, átvilágították ugyan, ám mivel Pavel Mihálként azonosította magát, nem találtak a múltjára vonatkozó terhelő adatokat.
Botránnyá dagadt az ügy. Ami érthető is, hiszen Csehországban mind a politika, mind az értelmiség, mind a közvélemény rendkívül érzékenyen kezeli az ország diktatórikus múltjával kapcsolatos ügyeket. Akiről kiderül, hogy az elmúlt rendszerben aktívan szerepet vállalt a diktatúra működtetésében, azt – tőlünk eltérően – nem állami kitüntetésben részesítik, hanem elítélik, s ha magas funkciót tölt be, el is bocsátják állásából.
A csehek ugyanis a múlt leleplezését, a diktatúra súlyos béklyóitól való megszabadulást nemzeti érdeknek tartják. Különösen jellemző ez a jelenleg kormányzó jobboldali Polgári Demokrata Pártra (ODS), amely politikájának alapvető és állandó eleme az antikommunizmus. Nem csoda tehát, hogy az Interpol prágai irodavezetőjének botrányát követően Ivan Langer, az ODS által delegált belügyminiszter gyors és határozott lépésre szánta el magát: mivel az utóbbi években több személyről is kiderült, hogy hamis lusztrációs papírokkal rendelkezik, Langer úgy döntött, ismét átvilágíttatja a rendőrségnél vezető beosztást betöltő alkalmazottakat.
Összesen 874 tisztségviselőt érintett volna a nagyszabású átvilágítási hadjárat, ám Langer bejelentését követően ketten azonnal felmondtak munkahelyükön.
Az ismételt átvilágítás pedig nem kis meglepetést okozott. Tizenöt magas beosztású rendőrtisztről derült ki, hogy a kommunista titkosszolgálat alkalmazásában állt, ám ez idáig hamis átvilágítási bizonyítvánnyal igazolták magukat – másképp nem is kerülhettek volna vezető beosztásba. A volt ügynökök közül ma hat a rendőrség országos vezetésében tölt be állást, egyikük pedig külföldön dolgozik.
Neveket még nem hoztak nyilvánosságra, a belügyminiszter viszont már közölte, minden volt ügynöknek távoznia kell posztjáról. Hogy ez a rendőrség teljes állományából való távozást jelent, vagy csak jelenlegi, vezető tisztségüket kell elhagyniuk az érintetteknek, még nem tisztázott.
Néhány elbocsátás azonban már meg is történt. Véglegesen búcsút vettek például Ales Koleskától, a nemzetközi ügyekért felelős hivatal igazgatóhelyettesétől, de mennie kellett Jirí Slaninának, az étkezési üzem vezetőjének is.

A 451/1991. törvénygyűjtemény, ismertebb nevén a cseh lusztrációs törvény feltételekhez köti bizonyos tisztségek betöltését az államigazgatásban, a hadseregben, a hírszerző szolgálatnál, a rendőri testületeknél, a köztársasági elnök hivatalában, a parlamentben, a kormányhivatalban, az alkotmánybíróságon, a legfelsőbb bíróságon, a tudományos akadémia elnökségében, a rádiónál és a televíziónál, sajtóirodáknál, állami vállalatoknál, állami szervezeteknél, részvénytársaságoknál (ahol a többségi részvényes az állam), állami pénzintézeteknél, állami alapítványoknál, állami közlekedési vállalatoknál. E funkciók betöltéséhez az alábbi feltételek szükségesek: az állampolgár 1948. február 25. és 1989. november 17. között nem volt az állam- és nemzetbiztonsági testület tagja; nem szerepelt az állambiztonsági szervek nyilvántartásában mint rezidens, ügynök, továbbá mint „konspirációs” lakás bérlője vagy tulajdonosa; nem volt informátor vagy más szellemi munkatársa az állambiztonsági szerveknek. Nem volt a Csehszlovák Kommunista Pártnak körzeti vagy annál magasabb szinten titkára, elnökségi tagja, a párt központi bizottságának tagja. Nem dolgozott a pártmunkát irányító hivatalokban, nem volt munkásőr, nem volt a Nemzeti Front akcióosztagának tagja; nem volt a „felülvizsgálati és normalizációs bizottságok” tagja 1968. augusztus 21. után. Nem tanult a párt főiskoláján állambiztonsági, illetve közbiztonsági ismereteket; nem volt a Szovjet Szocialista Köztársaság Oktatási Minisztériuma Politikai Főiskolájának diákja, vagy ott három hónapnál hosszabb tanfolyam résztvevője.