A nagy közszolgálati álom megvalósul

Such György söprűje végigszántotta a Magyar Rádió folyosóit. Aki a húzásba került, röpült. Normális helyen van magyarázata, sőt logikája is a kirúgáshullámnak, a közrádióban azonban nincs. Korszerűség, olcsóság, ezek a hívó szavak. Amikor Csúcs László sepert, zengett tőle a sajtó. Such György listája kishír, pedig sokkal nagyobb a takarítás. Most több mint százhúsz ember repült, de a vége a duplája lesz. Csúcs után másik elnök jött, és mindet visszavette. Elég sokba került az adófizetőknek. Most is jön majd másik kurzus? Farkasházyt másodszor rúgták ki, egyszer Csúcs, egyszer Such. Bizonyára nyugdíjba megy, de neki a Heti Hetes adásonként félmilliót fizet. Ám mi lesz azokkal, akiknek nincs helyük a Heti Hetesben? Akik a rádióban élték le az életüket, nem voltak mellékállásaik, mert komolyan vették a közszolgálatot, nincsenek remek összeköttetéseik?
Such György és tanácsadói köre persze tudja, mit csinál, még ha nem biztos is, hogy jól látja munkája gyümölcsét. A leghangosabb rádiós-szakszervezetek embereinek a száját betömte a mikrofonnal. Győri László például, más időkben eminens nyilatkozó, naponta a Bartók rádión parádézik. Miféle szolidaritás ez? – kérdeznénk, ha nem tudnánk régóta, hogyan működik.Vajon van-e, aki látja, mi lesz a Magyar Rádióból? Milyen szellemiséget kíván közvetíteni? Azt már most érzik a hallgatók, hogy valami nagyot változott. Szénási Sándor a 168 perces reggeli krónikában egészen máshogy beszél, viselkedik, mint Papp Endre. Papp elegáns úr volt, Szénási laza belvárosi. Egészen mást gondolnak ugyanarról a szerepről. A közszolgálati rádió hangja megváltozott, és nemcsak Szénási miatt. Más lett a filozófia. Többször elhangzott a vád, hogy a Kossuth túl intellektuális, a hallgatók nem értik. Hát most majd értik. Kérdés, hogy azok akarják-e majd érteni, akiknek ezentúl szánják. Valóban a közszolgálati rádiózás korszakhatárához érkeztünk. A Petőfi már nincs. Mivel erre a „csak zenére” úgysem lehet hirdetést szervezni, ki fog derülni, hogy még így is drága, s ez ok lesz arra, hogy megszűnjön. A Bartók is haszontalanság, csupa gazdaságtalan műsor, kicsi hallgatottság – minek ez a közszolgálatban? S akkor marad majd a Kossuth, szűk stáb, a fele műsor, a másik fele meg annak az ismétlése.
Így azután megvalósul a nagy szocialista közszolgálati álom. A magát baloldalinak mondó kormány előbb eltörölte az előfizetési díjat, és azt ígérte, hogy a kiesést pótolja. Azután nemhogy a kiesést, még a maga részét sem tette bele. Menet közben ugyanis kiürítették a kasszát, mi meg keressük, hová lett a pénz. Hol van a reptér, a dunaújvárosi vasmű, a Mol ára? Most következik a folytatás, az előfizetői díj után a Magyar Rádió eltüntetése. A haverok biztosan jó árat adnak majd az országos frekvenciáiért.