Angol–francia gyanakvás

(London)
Francia és brit részről gyanakvással figyelik Angela Merkelnek a franciák és hollandok által leszavazott EU-alkotmánytervezet felújítását célzó javaslatát. A német javaslat szinte kendőzetlen kísérlet arra, hogy a hátsó ajtón át, minden további szavazás nélkül visszacsempésszék Giscard d’Estaing eredeti tervezetét, mint az ellenvetéseket kielégítő egyszerűsített, javított változatot.
Tony Blair leköszönő és Gordon Brown jövő héten hivatalba lépő új brit miniszterelnök megegyezett Nicolas Sarkozy új francia elnökkel, hogy sebtében összehívott konferencián ellenjavaslatot kovácsoljanak ki.
Sarkozy kénytelen volt változtatni a terven, mert a francia parlamenti választások második fordulójában kissé előretörtek a szocialisták, ami nem veszélyezteti ugyan az elnök pártjának domináns helyzetét a nemzetgyűlésben, de nem engedi, hogy az túl sok időt és figyelmet fordítson a külpolitikára. Így született a megegyezés, hogy személyes találkozás helyett videokonferenciát tart az új francia elnök a régi és az új brit miniszterelnökkel.
Mindkét fél el akarja kerülni a népszavazást (a franciák esetében az újabb népszavazást) az Európai Unió alkotmánytervezete fölött. A brit fél világosan látja, hogy Nagy-Britanniában minden alkotmányszagú uniós tervezet eleve bukásra van ítélve.
Brown aligha engedhetné meg magának, hogy semleges pozícióból tegye fel a kérdést, de katasztrofális lehetne számára, sőt talán vereséget jelentene a legközelebbi általános választáson, ha azonosítaná magát bármilyen javaslattal, amely tovább korlátozná az ország szuverenitását az unión belül. Sarkozy szempontjából a fő megfontolás az, hogy az EU hatalmának növekedése megnehezítené a francia gazdaság rég esedékes reformját.