„Az állandó munka tart frissen”

Meghatározza-e a büntetéskiszabást a bíró személye, fenyegették-e már meg, milyen rálátása van az alvilágra? Egyebek mellett ezekről érdeklődtünk Bárándy Györgytől. A nyolcvannyolcadik életévéhez közeledő ügyvéd még manapság is több száz ügyben jár el. – Az állandó munka tart frissen – fogalmazott. Beszélt arról is, nem örül annak, hogy unokája, Bárándy Gergely elhagyta az irodát, és politikusnak állt, de mint mondta: ez az ő élete.

Korábban sokan mondogatták, az abszolút sztárügyvéd az, akinek a fia az igazságügy-miniszter. Bárándy Péter nem volt sokáig kormánytag, de azért megállapíthatjuk, ezzel a mozzanattal a család közelebb került a politikához.
– Igen, a vicc valóban jópofa volt. Ha jól emlékszem, az Irigy Hónaljmirigytől származik. Ami a politikát illeti, mindig nagyon ügyeltünk arra, hogy az irodába lehetőleg ne lépjen be a politika. Értelmetlennek látom, hogy az ország egyik felét a potenciális kliensek közül kizárjam. Márpedig sajnos ma Magyarországon ott tartunk, ha rólam úgy tudják, hogy szocialista párti vagyok, akkor a jobboldal a tájékomra sem jön, ha meg fordítva, akkor meg a baloldal hanyagol. Ezért ebben az irodában csak a szakma számít. Az természetes, hogy mindenkinek lehetett kialakult, privát véleménye, de annak nincs helye a pénzkeresethez. Megjegyezném, hogy a fiam szocialista miniszter volt, de nem lépett be az MSZP-be.
– Unokája viszont belépett a szocialista pártba. Bárándy Gergely az MSZP országgyűlési képviselője. Tehát azért a család csak közelebb került a politikához.
– Való igaz, hogy az unokám politizál ahelyett, hogy ügyvédként keresné a kenyerét. Nem biztos azonban, hogy ezt a fiam és én helyeseljük.
– Ez vezetett valamilyen konfliktushoz a családban? Hiszen önről köztudomású, hogy nem éppen baloldali szimpatizáns.
– Én nyolc évig – 1929-től 1937-ig – a mai Szent István Egyetem épületében – akkor a premontrei kanonokrendnek volt a gimnáziuma –, bentlakó diákként végeztem el a nyolc osztályt. Utána az apám nyomdokain az egri érseki jogakadémián hallgattam jogot, és a kolozsvári egyetemen 1941-ben doktoráltam. Az embernek a fiatalkori élményeit nem lehet pótolni, és nem lehet a lelkéből kitörölni. Természetes, hogy én a római katolikus ideológiához alkalmazkodtam, és ez megmaradt bennem. Ennek van alapja. Nem tiltakozom az ellen, hogy én inkább egy jobbközép gondolkodású ember vagyok, de amint mondtam, ez a neveltetésemből is fakad. Ez azonban nem indokolja azt, hogy kiálljak, és verjem a mellemet.
– Azért nem nézi jó szemmel az unokája tevékenységét?
– Nem. De mivel az ő életéről van szó, ebbe nem szólok bele.
– Több olyan ügyben volt jogi képviselő, amelyben a politika is felütötte a fejét. Talán mindenkinek emlékezetes például a Horn-kormány idején kirobbant Nyírfa- és a most újra felemlegetett Energol-ügy is.
– Egyes ügyeknek, amelyekben a védelmet ellátom, lehet, hogy voltak, vannak bizonyos politikai vonatkozásai, de soha nem hozakodtam elő azzal, hogy ez politikai ügy. Én képviselem a győri színház tizenöt év után leváltott igazgatóját. A színházi ágazatot tekintve azt kell látnom, hogy elég nagyszámú színigazgatót bocsátottak el, és neveztek ki helyettük újakat. Ha netán érdeklődne valaki, miképpen alakul ez a per, akkor láthatja majd, hogy kizárólag szakmai szempontokat veszek figyelembe a képviselet során.
– A munkája során a politika részéről tapasztalt bármilyen nyomást?
– Nem. Amikor a titkosszolgálati vonatkozású Nyírfa-ügyben egyes politikusok megnyilvánultak, hevesen tiltakoztam. Azt mondtam, és a perbeszédem is ezen alapult, hogy itt egy oldalról volt olyan nézet, miszerint Földi László az Információs Hivatal műveleti igazgatójaként ilyen és ilyen tevékenységet folytatott. A per során bebizonyult, hogy ez valótlan. Azt is rendkívül helytelennek tartom, hogy később az Orbán-kormány idején létrehozott Defend Kft.-t kizárólag politikai okokból, Földi László személye miatt tették tönkre, nem törődve a cég több száz dolgozójával sem.
– A Nyírfa-ügyet ingyen vállalta…
– Abban az időben igen, de azóta azt nekem már viszonozták. Épp a gépkocsivezetőm révén kerültem Földi Lászlóval kapcsolatba. A sofőröm ugyanis kémelhárító százados volt.
– Máskor is megtörtént, hogy anyagi ellenszolgáltatás nélkül vállalta valaki vagy valakik jogi képviseletét?
– A régi ügyfeleimet, például korábbi gyárigazgatókat, akik közül néhányan ma éppen csak meg tudnak élni, nem dobom ki. Mivel nagy állatbarát vagyok, számos kutyatulajdonostól nem kértem pénzt.
– Lassan 88 éves lesz, de a munkabírása elképesztő. Mi a titka?
– Az állandó munka tart frissen. Hétfőn Békéscsabán voltam 10-re, kedden Szegedre mentem 9-re, ma itt vagyok az irodában. Említettem, hogy gépkocsivezetőm van, de nem azért, mert előkelő vagyok, hanem azért, mert nincs jogosítványom. A hoszszabb utakon pihenek. Leveszem a cipőm, hátradöntöm az ülést, és alszom.
– Mennyi ügyet visz?
– Sokat, több százat.
– Mekkora önnél a tarifa?
– A polgári perekben az értéktől függ a munkadíj, általában 3–5 százalék. Büntetőügyben attól függ, mi és mennyi a munka.
– Amikor elvállalja a jogi képviseletet, megköveteli, hogy az ügyfél mondja el, valójában mi történt?
– Az az optimális, ha elmondja, de nem követelem meg. Az ügyfelemnek mindaddig hiszek, amíg a vallomását nem cáfolják. Az ő baja, ha becsapott. Miután először tárgyalunk a megbízásról, én meghányom-vetem magamban az ügyet, és teszek egy ajánlatot a védekezés stratégiájára. Amennyiben ezt nem fogadja el, akkor lemondok a képviseletről. Ha nyilvánvalóan bizonyítva van az a tényállás, amiből okszerűen következtetést lehet vonni a gyanúsított bűnösségére, akkor azt tanácsolom, ismerje be, mert így kap enyhébb ítéletet. Általánosságban elmondhatom, a védő a társadalommal szemben a vádlott mellett áll. Tudniillik a gyanúsítottal szemben a társadalom a maga eszközeivel – az ügyészséggel, a rendőrséggel – teljes súlyával fellép. A vádlott oldalán egy ember áll, a védője. A védő igyekszik elérni a legjobbat, ami alapján a vádlottat felmentik, vagy a legkedvezőbb büntetést kapja. Ha nem lenne a védő, akkor a vádlott a társadalmi nyomás alatt állva nem tudna védekezni. Tehát nem skizofrénia az, ha egy ügyvéd egy bűnelkövető mellett áll. A bíró ugyanis akkor tud jó ítéletet hozni, ha az ügyész elmondja a vádlott elleni, a védő pedig a vádlott melletti adatokat.
– Azt mondják, ha egy tapasztalt ügyvéd megtudja, melyik bíróra szignálták az ügyet, már sejti, milyen ítélet várható. Ez valóban így van?
– Abból a szempontból, hogy valakit felment vagy sem, nincs jelentősége a bíró személyének. Az, hogy megállapítja a bűnösséget vagy nem, csak a tényállástól függ. Azt viszont valóban lehet tudni, hogy melyik bíró mennyire szigorú.
– Milyen eltérések vannak a büntetéskiszabásban?
– Lehetséges, hogy ugyanabban az ügyben az egyik bíró három, a másik csak két év szabadságvesztést szabna ki. Azt pontosan tudjuk a Fővárosi Bíróság bíráiról, hogy milyen a büntetéskiszabási gyakorlatuk.
– A bírák is követnek el hibákat. A móri ügyben bűnösnek találtak egy embert, aki most úgy tűnik, nem követte el a terhére rótt cselekményeket.
– Ez esetben szerintem nyomozati hiba történt. Tudniillik a tanúk, akik sem egymást, sem a vádlottakat nem ismerték azelőtt, egyértelműen azonosították az elítéltet. Azt állították, hogy ott állt a bankfiók ajtajában, és ő küldte el onnan az embereket. Mit tehet ilyenkor a bíró? Mivel tudja indokolni, hogy a független tanúk terhelő vallomását nem fogadja el? Nekem volt egy ügyem: csaknem öt évig ült előzetesben a vádlott, háromszor halálra ítélték, s negyedszerre felmentették. Négy teljesen érdektelen tanú állította azt, hogy feltűnő, vörös kockás nadrágban látták a vádlottat. Ez a nadrág azért volt fontos, mert rajta volt az áldozatok vére. Miután az ügyészi vádbeszéd késő délután hangzott el, másnap következett az én védőbeszédem. Egész éjszaka azon gondolkoztam, mit tegyek. Aztán eszembe jutott, hogy a vádlott fel tudja-e egyáltalán venni azt a nadrágot, próbáljuk meg. A bíró a kérésemre bizonyítást rendelt el. És ott, a tárgyalóteremben, az utolsó pillanatban kiderült, csak térdig tudta felhúzni a nadrágot. A négy tanú valótlant állított, bár lehet, hogy ők maguk is elhitték, amit mondtak. Negyedszerre felmentették a vádlottat, de ha éjjel nem jut eszembe, hogy próbálja fel a nadrágot, akkor más ítélet született volna. A tanúvallomás a legmegbízhatatlanabb bizonyíték.
– Most a Zsanett-ügy foglalkoztatja a közvéleményt. Az ügyvédek sajtóban, főképpen a bulvársajtóban külön küzdelmet vívnak. Először a fiatal lány, most pedig az öt rendőr volt a kedvenc. Hogy látja ezt a harcot?
– Én a bulvársajtó működését egyáltalában nem helyeslem. Állást foglalni egy ügyben nem lehet, ameddig a bíróság jogerős ítélete valamit meg nem állapít. Persze az én álláspontom nem üzleti. A bulvársajtó szempontjai pedig üzletiek. Én nem tudom, hogy a Zsanett-ügyben mi történt, nem tudom azt, ki követett el hibát és bűncselekményt. Az eddig meglévő bizonyítékok mérlegelése alapján nekem mint büntetőjogásznak van egy kialakult véleményem, de azzal nem rukkolok elő. Nagyon kínos és buta dolog állást foglalni abban, hogy mi történt, vagy mi lesz, mert később kiderülhet az ellenkezője is.
– A kormányfő nem várt, az ügyre hivatkozva menesztették az egész rendőri vezetést, az igazságügy-miniszter is távozott.
– Biztos, hogy ez helyes? Akkor derül ki, hogy helyes volt-e ez a nagy fellángolás, amikor az ügyben jogerős döntés születik. Szerintem hiba volt eltávolítani a rendőri vezetőket. Persze azt látni kell, ez csak az utolsó csepp volt a pohárban. A Zsanett-ügy csupán alkalmat kínált a leváltásokra.
– Utolsó csepp? Korábban a kormány azon az állásponton volt, hogy a rendőrség jól végezi a munkáját. Az őszi zavargások után is elismerő szavakban részesültek. Demszky Gábor még ki is tüntette Gergényi Pétert.
– Ha nincs a Zsanett-ügy, akkor ma is a helyükön ülnek a rendőrök. Hiába történtek előtte hibák. A rendőrséget szidalmazás helyett segíteni kellene. Az ugyanis, hogy rend van az országban, mégiscsak a rendőrségnek köszönhető. Nem lehet, hogy egy testületet, amelynek a rendet, biztonságot köszönhetem, állandóan szidjak.
– Az őszi zavargások idején tapasztalt rendőri magatartásról mi a véleménye?
– Egyet vegyünk tudomásul: rendőrség csak egy van, és ezt a rendőrséget mindig a hatalmon lévő párt felügyeli. Annak a pártnak a vonalán hajtja végre az intézkedéseket.
– Tehát úgy látja, a rendőrség pártpolitikai befolyás alatt van?
– Ha egy jobboldali párt nyeri a következő választásokat, akkor a rendőrség mit fog csinálni? Amennyiben újra kirobban egy zavargás, akkor mit tesz majd a rendőrség? Megbuktatja azt a pártot?
– Nem. Reméljük, akkor szakszerűen lép fel, nem lövi ki az emberek szemét, nem rugdalja csoportokba verődve a földön fekvő tüntetőket, és mondjuk meg tudja védeni a tévészékházat harminc randalírozótól.
– Ma már meg tudja védeni. Én természetesnek veszem azt, hogy amikor új választások lesznek, ha hasonló helyzet állna elő, csak fordított politikai előjellel, akkor a rendőrség annak a pártnak az utasításait követi, amelyik akkor éppen hatalmon van.
– Magyarul az őszi zavargások idején a hatalmon lévő pártok akarata volt az, hogy ilyen erőszakosan lépjen fel a rendőrség.
– Nem lépett fel szerintem elég erőszakosan. Úgy kellett volna fellépnie, hogy ne tudják elfoglalni a tévészékházat.
– Egyik végletből a másikba estek. A Fidesz több százezres nagygyűlésébe valahogy mégis belekeveredett a rendbontók egy csoportja. Az a néhány tucat ember nem is tudott másfelé menni, mert a rendőrség a tömeg felé terelte őket.
– Már elnézést kérek, de próbáltak volna a Horthy-rendszerben ilyet csinálni! De nézzük meg az Egyesült Államokat vagy Franciaországot! Tessék megnézni, hogy a rendőrség ott hogyan jár el. Itt egy ember szemét lőtték ki. Ezért büntetés jár. Azokat is felelősségre kell vonni, akik a földön fekvőkbe belerugdostak. Az, hogy a rendcsinálás megtörtént, helyes volt, az nem kérdés.
– Említette, hogy a helytelenül eljáró rendőrt meg kell büntetni. Valamiért azonban minden egyenruháról hiányzott az azonosító, ami igencsak megnehezíti a felelősségre vonást. A maszk mögé bújt rendőrök azt hitték, nekik mindent lehet. Ilyen az Egyesült Államokban, Franciaországban nem történhet meg.
– Ha a szabályok szerint a rendőröknek kellett volna azonosítót viselniük, és ezt nem tették meg, az helytelen. Ennek a felelősét könnyen meg lehet találni. Ez sem maradhat büntetés nélkül. A külföldi példák egyébként azt mutatják, egy-egy rendőri hiba mindig akad a tömegoszlatásoknál.
– Evezzünk más vizekre! Egyesek szerint ma Magyarországon nincs igazság-, csak jogszolgáltatás. Ön mit gondol erről?
– Úgy látom, nálunk jogszolgáltatás van. A fiammal erről rengeteg vitám van, mert én azt mondom, nem igazságot szolgáltatnak, lévén az képlékeny valami, ami helytől és időtől függ. Ha ma tyúkot lop valaki, arra rálegyintünk, de Szaúd-Arábiában ezért levágják a fél karját. A hetvenes évekből ismert a legendás meggymagos Molnár ügye, aki megvette a konzervgyárakból a meggymagot, elültette, facsemetéket nevelt belőle, tehát értéket hozott létre. Ma azt mondanánk rá, hogy príma üzletember, akkor becsukták négy évre, mert üzérkedett. Most kinek van igaza? Az igazság hol van, nem tudom, de azt igen, hogy hol van a törvény. A jogszabályoknak megfelelő ítéletet kell hozni.
– Bárándy Péter mire hivatkozik?
– Hogy az igazságot meg tudjuk állapítani. Én azt mondom, van igazság, de nem tudom, hogy mi az. Fiammal egyébként sok mindenről elbeszélgetünk, vitatkozunk, ezért van az, hogy aránylag keveset tévedünk a bíróságok előtt. Ha vita van, utánanézünk a jogirodalomban, bírói gyakorlatban, majd megbeszéljük, és utána megyünk a bíróságra.
– Ügyvédként sok bűnözővel kapcsolatba került. Elég jó információi vannak arról, hogy az alvilág miképpen épült fel a rendszerváltozás után. Mennyire lehet ebben a kérdésben tisztán látni?
– Én egyes ügyeket ismerek, és ismerhetem annak az összefüggéseit, de azt hiszem, magát az egész alvilágot az alvilág sem ismeri.
– Megesett, hogy egy-egy súlyos bűnöző védelmét nem vállalta?
– Volt. Hatvan éve ügyvédkedek. Ha az én lelki berendezkedésemmel ellentétes személyiségről van szó, akkor azt mondom, nem tudom ezt az embert védeni. Ilyenkor általában elfoglaltságra hivatkozva elutasítom a megbízást.
– Nem fenyegették meg?
– Nem. És azt hiszem, ezt annak köszönhetem, hogy mindig csak azt néztem, mi hogyan történt, és a jogot igyekeztem alkalmazni az ügyfelem részére legkedvezőbben.
– Állítólag a megvert újságíró hölgy is csak azt akarta megtudni, hogy mi történt.
– Adná az Isten, hogy az összes olajdokumentum titkosságát feloldják, és hogy mindenkit, aki piszkos dolgot csinált, felelősségre lehessen vonni. Az iratokból persze nem lehet mazsolázni, azok között politikai szempontból nem szabad szelektálni. Remélem, ezzel az illetékes kormányzati szereplők is egyetértenek. Aki ugyanis a társadalom, az ország érdekei ellen vét, azt igenis meg kell büntetni, akárhol van.