Zúdul az importédesség az országba, a hagyományos magyar édesipari gyárak közül gyakorlatilag ma már csak egy maradt, amely csokoládét és cukorkát gyárt Magyarországon.
A hagyományos nagy édesipari gyárak (nem sorolom) a kilencvenes évek elején lezajlott privatizáció során mindenféle multinacionális vállalatok kezébe kerültek, nagy részük termelését a környező országokba helyezték át. Megszűnt a Duna Csokoládégyár, a Csemege édesipari gyár (a Sport szelet és a Piros mogyorós gyártását Pozsonyba tették át, a Boci szeleteket ma Romániában állítják elő, a Boci Aerót Csehországban, a Boci Szendvicset pedig Bulgáriában gyártják). A cukorkákat már nem Szerencsen készítik, a Frutti márkanéven futók például csehországi terméknek számítanak. Eladtuk az édesipart is.
Pár napja, június elején gördült le a szalagról az utolsó karton keksz a Győri Kekszgyárban – ez már a francia Danone-csoporthoz tartozik. Sosem felejtem el azt a tüntetést, amelynek egyik transzparensén ez állt: „Isten, Haza, Pilóta keksz”. Szívből jövő üzenet volt.
Azóta kihúzták alólunk a Boci szeletet is.
Hát ez a privatizáció, illetve ennek kis szelete, egy Boci szelet. Rút és utálatos, ahogyan az állam eladja maga alól minden virágzó kincsét. Egy tüntetésen láttam egy transzparenst: „Aki a hazát árulja, az hazaáruló.” Kicsiben ugyanez zajlik az édesiparban. Nem tudom, melyik miniszternek kellene most legjobban szégyenkeznie, de valószínűleg az egész kormánynak. Már magyar édesség sincs. Maradt a négercsók.

Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban