Folytatódó szópárbaj?

Míg korábban alapvetően a gazdag Észak és a szegény Dél – legalábbis képletes – szembenállása jellemezte a G8-ak találkozóit, most egyre inkább előtérbe kerülnek bizonyos belső törésvonalak. A legnyilvánvalóbb ezek közül is az Egyesült Államok és Oroszország utóbbi időben növekvő szembenállása, így könnyen lehet, hogy az eredménytelenséget és a szövetségesek vitáit eltakarandó, a heiligendammi felek – a nagy nyilvánosság előtt legalábbis – éppen a Moszkva és a Nyugat közötti problémákat domborítják ki.
Erre utalnak többek között az utóbbi napok különösen éles üzenetváltásai is. Mindez persze nem okvetlenül garancia a nyílt konfrontációra, hiszen a mostanihoz hasonló retorikai megalapozást láttunk, hallottunk már máskor is az ilyen nagy csúcsok előtt, amelyeken aztán már jóval mérsékeltebb hangot ütöttek meg a felek. Erre mutató jel, hogy Putyin határozott megnyilatkozásai után külügyminisztere, Szergej Lavrov már megengedőbb volt, amikor kijelentette, Oroszország egyelőre nem mondja fel a hagyományos fegyverek korlátozásáról szóló szerződés végrehajtását. Nem illene a Kreml céljaiba sem egy felesleges ütközés, hiszen az új külpolitikai elveknek megfelelően Moszkva a korábbiaknál határozottabban, ám konfrontációk nélkül szeretné védeni érdekeit. Feltéve, ha mindezt mások engedik. A tárgyalások pszichikai előkészítéseként értelmezhető, ha Kínával, Kubával, Venezuelával egy sorba állítva azt vetik Putyin szemére, hogy vezetése alatt Oroszországban kisiklottak az ígéretesen induló reformok, és nincs előrehaladás a demokrácia terén. A nyomásgyakorlás eszközének tűnik az is, hogy éppen most állt ki a második világháborús emlékmű ügyében az amerikai kongresszus Észtország mellett.
A nyilvánvaló véleménykülönbségek – rakétavédelem, Koszovó, Irán – és a sokakat megijesztő retorika ellenére sem törekszik azonban feltehetően senki sem a nyílt konfrontációra Heiligendammban. Már csak azért sem, mert Oroszországról sem teljesen egyezik például Berlin, Párizs és Washington véleménye. A szamarai csúcshoz hasonlóan tompíthatja a lehetséges viták élét maga Putyin is, aki a határozott érdekvédő mellett a civilizált partner képét is igyekszik erősíteni.