Somogyváry Gyula az 1848–49-es szabadságharcról szóló regénysorozatának negyedik, befejező része, az eddig soha meg nem jelent A Tűzoszlop című könyv a napokban került a könyvesboltokba. A sorozat első kötete, A piros sapkás kislány még 1941-ben látott napvilágot, cselekménye a reformkor végén játszódik. Egy évvel később következett a történelmi sorozat újabb darabja, A hadtest hű marad – a szabadságharc kezdeteiről. Mire a trilógia harmadik regénye Katonacsillag megfordul… címmel megjelent 1944-ben, az írót a Gestapo letartóztatta, és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta.
Elhurcolása előtt az író már készült a tetralógia befejező kötetének megírására, de A Tűzoszlop megalkotásához természetesen csak hazakerülése után, 1945 júniusában foghatott neki. A gyöngybetűkkel megírt 407 oldalas kézirat azonban 2007. április végéig fiókban maradt, mivel az Államvédelmi Hatóság 1950. november 6-án elhurcolta a szerzőt, aki feltehetően a Mosonyi úti rabkórházban hunyt el 1953 februárjában.
A negyvennyolcas regénysorozat igazi forrása – az író vallomása szerint is – családjának története. Feliczián Vilmos, aki egyes szám első személyben mondja el a szabadságharc történetét, nem más, mint Freissberger Vilmos, az író felmenője. A Tűzoszlop, azaz a dicsőséges tavaszi hadjárat vezére maga Görgey Artúr, aki Somogyváry szerint a magyar nép Isten által küldött égi fáklyája. A regény harcászati fordulatain érződik, hogy az író maga is katona volt, végigharcolta az első világháborút, és tudta, milyennek kellene lennie egy zseniális tisztnek. A regény lapjairól egyértelműen kiviláglik, hogy Somogyváry menynyire tisztelte Görgey vezetői erényeit. „Katonaruhába bújt Széchenyi” – így nevezte őt.
A Somogyváry-könyvek újbóli kiadása és A Tűzoszlop könyvheti megjelentetése elsősorban az író unokája, Somogyváry (Soma) Gyula áldozatos gyűjtőmunkájának köszönhető, valamint az Auktor Könyvkiadót vezető Lothringer házaspár bátorságának. Korosztályomban kevesen ismerték a negyvennyolcas regénysorozatot, mi a hatvanas években inkább Somogyváry Gyula első világháborús regényeit kerestük, vagy a Tanácsköztársaság vérbosszújáról írt lehangoló tényírásait olvastuk titokban, mint a Virágzik a mandula…, Ne sárgulj, fűzfa!, És Mihály harcolt… Döbbenetes élmény volt elolvasni az És mégis élünk című regényt, amely a trianoni tragédiát dolgozta fel, és azoknak a hazafiaknak a bátorságát, akiknek Sopron és a hét nyugat-magyarországi falu visszatérését köszönhetjük.
Még mindig nem nyert méltó helyet a magyar irodalomtörténetben Somogyváry Gyula írói munkássága. Még mindig él a Rákosi- és Kádár-korszak fő ideológusainak megbélyegzése, hogy az író regényeiben nacionalista, soviniszta és antiszemita volt. Ez nem igaz. Regényei, versei inkább kiegyensúlyozott hazafiassággal és mély vallásossággal vannak átitatva. Azon kevesek közé tartozott, akik országgyűlési képviselőként nem szavazták meg a zsidótörvényeket. Szemben állt a nyilas mozgalmakkal, a Bajcsy-Zsilinszky Endre nevével fémjelzett németellenes és angolbarát csoporthoz tartozott. Ezért vitte a Gestapo Mauthausenbe. Függetlenségi nézeteiért néhány évvel később az ÁVH hurcolta el, de ezt már nem élte túl. Somogyváry Gyula író, egyszerűen csak magyar író volt.
(Somogyváry Gyula: A Tűzoszlop. Auktor Könyvkiadó, Budapest, 2007. Ára: 3800 forint)
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
