Több pénz jár a szerelemgyerek szüleinek

Nem csak az egymásért való felelősségvállalás értékének az általános elhomályosulása okozza, hogy egyre több gyermek születik hazánkban házasságon kívül. A családtámogatások, segélyek rendszere havi 2000–8000 forinttal díjazza a kötelék nélkül élő szülőket.

Alig palástolt ujjongással, a szabadosságot a szabadsággal összekeverve adta hírül némelyik politikai és bulvármédium, hogy az újszülöttek között mind nagyobb arányt képviselnek a házasságon kívül születettek. Tizennyolc városban már többségbe is kerültek; közöttük is első a Veszprém megyei Devecser, ahol 67,5 százalék volt a „szerelemgyerekek” aránya 2005-ben. (Összességében a magyarországi gyermekek 65 százaléka született házasságban, s „csak” 35 százaléka házasságon kívül.) A devecseri adatok esetében egyébként figyelembe veendő, hogy ezen az öt és fél ezer lelket számláló településen, amely 1997-ben nyerte el a városi rangot, a cigány etnikai kisebbség a lakosság egyharmadát teszi ki. A Somló-hegy környéki falvakban, csakúgy, mint Ajkán, még diplomával is nehéz az elhelyezkedés; így érthető igazán, hogy a döntő részben rendkívül alulképzett, a munkaerőpiacon diszkriminált romák közül sokan már 13–14 évesen gyermeket hoznak világra, és segélyekre, kedvezményekre alapozzák további életüket.
Háttérvizsgálódásunk szerint azonban korántsem csak a cigány kisebbséghez tartozók veszik figyelembe, hogy az ellátások mértéke valamivel nagyobb, ha az anya férj nélkül szül, illetve egyedülállóként neveli gyermekeit. A térségben mind többen veszik magukra „mimikriként” az egyedülállóan nevelők státusát pár ezer forint segélytöbblet elnyerése céljából. Egy nem roma, középfokú végzettségű édesanya neve elhallgatását szabta feltételül esete elmeséléséhez. Neki, ahogyan sokaknak, pusztán a valamivel jobb megélhetés vágya sugallta, hogy – kizárólag „papíron” – elváljon férjétől. Mióta ez megtörtént, kétezer forinttal több családi pótlékot vehet fel két gyermek után, továbbá hatezer forint gyermekvédelmi kedvezményre jogosult, illetve a gyermekek napközbeni ellátására, például étkeztetés formájában. A település, ahol él párjával, kedvezményt ad a kommunális adóra is. Figyelemre méltó, hogy a lapunknak nyilatkozó, egykor házasságban, immár élettársakként élő szülői pár fontosnak tartotta a gyermekek katolikus egyházbeli megkeresztelését. Nem volt nehéz olyan papot találni, aki hajlandó volt a „kényszervadházasok” gyermekeinek a megkeresztelésére, a lelkipásztornak csak az volt a kikötése, hogy legalább a keresztszülők házasságban éljenek.
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium nem kívánta a jelenséget kommentálni. Így arra a kérdésünkre sem válaszolt a tárca, fontolgatják-e az ellátások rendszerének finomítását. Harrach Péter, az Orbán-kormány szociális és családügyi minisztere viszont érdeklődésünkre felidézte, hogy az utóbbi években is növekedett az élettársi kapcsolatok száma a házasságok rovására. Ezt a KDNP szakpolitikusa sajnálatosnak nevezte, mondván, az elköteleződés hiánya átmeneti jelleget ad a kapcsolatnak, ami többnyire visszahat annak tartósságára, mélységére, illetve a gyermekek biztonságérzetére. Harrach jelezte, ő is észleli, hogy az élettársi kapcsolat térnyerése nem csak puszta életszemléleti változásból fakad; elősegítheti rossz kormányzati, önkormányzati szociál- és foglalkoztatáspolitika is. – Nem jó, ha arra ösztönözzük az embereket, hogy az elkötelezetlenség, illetve a segélyekre berendezkedés életformáját válasszák, mégis figyelembe kell venni a tényleges nehéz élethelyzeteket – érvelt, majd megállapította: nemcsak a magányosak gyermekszülése növekszik, hanem a magányosságnak álcázott párkapcsolatok is teret nyernek.