A gyár „ősét” 1852-ben alapította Zsolnay Miklós, de az egy évtized alatt nehéz körülmények közé került üzemet fiának, Vilmosnak kellett megmentenie, s miután 1865-ben ő vette át a vezetést, a manufaktúra elindult a világhírnév felé. A fogalommá vált, két világháborút is átvészelt üzemet 1948-ban államosították, majd 1995-ben ismét privát kézbe került, ekkor lett fő tulajdonosa a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MBFB), később pedig az Állami Privatizációs Zrt.
A termelés nyolc évvel ezelőttig egy szervezet keretein belül folyt, de 1999-ben a korábbi tulajdonosok a céget három egységre bontották, hogy hatékonyabbá válhasson a működés. A váltás nem járt sikerrel. A Zsolnay Porcelángyár Zrt. – amelynek az ingatlanok hasznosítása, illetve az energiaellátás volt a feladata – az önállóság ideje alatt 376 millió forint veszteséget termelt, tulajdonosi kölcsönökből működött, saját tőkéje pedig végül teljesen el is fogyott. A második egység, a Porcelánmanufaktúra Zrt. is jelentős tőkehiánnyal küzdött – a hét év alatt mintegy egymilliárd forintot fordítottak hitelekből, tulajdonosi kölcsönökből csak arra, hogy a termelést fenntarthassák, de fejlesztésre már nem jutott.
A két cég tavaly egyesült, a pécsi önkormányzat majdnem százszázalékos tulajdonába került, de a harmadik egység, a műemlékek kezelésére, felújítására hivatott Zsolnay Örökségkezelő Kht. önálló maradt. Ám ez a társaság sem jutott pályázati forrásokhoz. Az „egyesült” gyár 2006-ban közel 220 milliós veszteséget könyvelhetett el, s nehézségeit tetézi, hogy közel egymilliárddal tartozik a korábbi tulajdonosoknak, illetve hitelezőinek.
Kovács Gyula, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója szerint hat-hét évvel ezelőtt megoldhatták volna a gyár átalakítását, gazdaságosabbá téve a működést. Ha akkor a porcelángyár ingatlanjait privatizálják – mondja –, miután itt a termelés 2001 táján megszűnt, a bevételből a korábbi tartozások jelentős részét rendezhették volna. De egyetlen – végül bíróság elé került – ügy ellenére a magánosítás nem valósult meg, ráadásul a megnyert perből remélt közel félmilliárdra sem számíthatnak már, miután az akkori vásárló időközben csődbe ment.
Kovács úgy vélekedik, ezzel az üggyel indult meg az a lavina, ami a mai helyzethez vezetett, de – teszi hozzá – bizakodásra ad okot, hogy a legújabb elképzelések szerint az egyik hitelezőjük hatszázmilliós tartozásért cserébe megkaphatná a várostól a régóta üresen álló Magasházat.
A veszteséges működés okai között természetesen szerepel az is, hogy a vásárlási szokások megváltoztak: a piac már nem elsősorban a jó minőségű termékekre vevő, inkább az olcsóbb, dísztelenebb tárgyakat részesíti előnyben.
A vásárlói igények megváltozásán túl a gazdaságos működést nehezíti, hogy a gyár üzemmérete, kapacitása is túl nagy és korszerűtlen. Ötven-hatvan, de százharminc éves épületekben is folyik a termelés, amelyet a múlt évben is csak válságkezeléssel tudtak fenntartani.
A vezérigazgató – ahogy sokan mások is – a Zsolnay menekülési útját az Európa kulturális lővárosa (EKF) – Pécs, 2010 projektben látja: a veszteségforrások jelentősen csökkenthetők lesznek – véli –, ha a gyár területére tervezett kulturális negyed megvalósul. A komplexumban helyet kapna egy, a látogatók részére fenntartott látványmanufaktúra, ide költözne a Bóbita Bábszínház, a pécsi egyetem művészeti kara, létrehoznának egy animációs stúdiót, illetve egy úgynevezett inkubátorházat is a művészek számára. Mindezzel párhuzamosan a termelést a gyár keleti oldalába, kisebb területre telepítenék át, és racionálisabbá tennék a működtetést is.
A baj csak az, hogy éppen ezt, az EKF-projektek közül is legnagyobb, mintegy tizenegymilliárdos beruházás tervpályázatát sem írták még ki – a régóta esedékes lépést a városvezetés szeptemberre ígéri. A kalkulációk szerint pedig a beruházással és a racionalizációval közel kétszázmilliót takaríthatna meg a Zsolnay, addig azonban továbbra is évente százmilliós nagyságrendű hiánnyal számolhat a menedzsment.
A vezérigazgató a problémák ellenére az idén jobb eredményt vár a tavalyinál. Mint mondja, az első negyedévben a 2006-os év hasonló időszakához képest harminc százalékkal magasabb volt az árbevételük, s az idén összességében az előző évinél kétszázmillióval többre számítanak. Az EKF-hez kapcsolódó kulturális nyitással azonban a manufaktúra nem várt 2010-ig: tavaly több mint tizenötezren keresték fel a patinás üzemben rendezett programokat, néhány nap múlva, június 23-án pedig nyílt napot szerveznek a látogatóknak.
origo.hu
Házasságokkal is épül a hálózat Magyar Péter és főnöke körül – videó
