Varsó dönthet az EU jövőjéről

Komoly a tét a ma kezdődő brüsszeli EU-csúcstalálkozón. Igaz, az Európai Unió nagy ívű alkotmánya helyett csak egy számos kompromisszum által kilúgozott, 11 oldalas szerződésről zajlik majd a vita, azt mindenki biztosra veszi, hogy nehéz tárgyalás lesz – köszönhetően elsősorban Lengyelország makacs hozzáállásának.
Az alkotmányozó folyamat felélesztése alapvető házi feladatként nyomta a német elnökség vállát, a dokumentum eredeti tartalmán azonban jó néhány változtatást kellett eszközölni, hogy a szkeptikusabb országok hajlandók legyenek a megegyezésre. A legtöbb ilyen tagállam – Francia- és Spanyolország, de legfőképpen Nagy-Britannia – már a munka előkészítő fázisában biztosította, hogy a javaslat megfeleljen követeléseiknek, lengyel részről azonban más a helyzet. Az új tagállamok legnagyobbika már 2000-ben, a nizzai csúcson kiharcolta, hogy a németekhez, britekhez, franciákhoz mérhető arányban részesedjen a tanácsi szavazatokból, azóta pedig legfőbb célja e fontos kiváltságot megőrizni. Így aztán rendszeresen szembekerül az EU akadozó és sokszor működésképtelen döntéshozatali rendszerét megreformálni kívánók törekvésével, annak ellenére, hogy a döntéshozatali eljárások évtizedek óta halogatott reformja nemcsak a prioritások, de a kisebb döntések esetében is megkönnyítené a 27 ország együttműködését.
A lehetséges megoldás a következő: Egy javaslat elfogadásához legyen szükség a tagállamok 55 százalékának egyetértésére, s e szavazatok képviseljék az unió népességének legalább 65 százalékát. A terv természetesen igazságosnak tűnik, Lengyelország számára azonban nyilvánvaló jelentőségcsökkenést eredményezne, s ami a közvéleménynek még fontosabb, az örök rivális Berlin jókora előnyhöz jutna Varsóval szemben.
A lengyel lakosság egyébként támogatja az ország jobboldali vezetésének törekvéseit, ám úgy tűnik, a Kaczynski ikerpár túl messzire merészkedett. Az Európai Unióban eltöltött három év rengeteg hasznot hozott Lengyelországnak, a lakosság pedig érzi, az integráció fejlődésének nem szabad egyedül, 26 további tagállam egyetértését félresöpörve az útjába állni.
Ehhez képest Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök önálló javaslatot jelentett be, amely szerint minden tagállam lakosságszámának négyzetgyökével arányosan szavazhatna, s világossá tette, hogy nem enged majd az összeurópai nyomásnak. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke már a találkozó előtt visszafogottságra szólította fel a résztvevőket: „Képviseljék érdekeiket, de mindig legyen helye a kompromisszumnak. Nincs értelme vétót emlegetni egy csúcstalálkozó előtt.”
A sziklaszilárd lengyel hozzáálláshoz jó alapot szolgáltat az EU és Oroszország közötti tárgyalások megakadályozásában elért siker, nem tudni azonban, milyen folyamatokat indíthat el, ha most egy tagállam miatt összeomlik a régóta várt közös reform.