Álviták a Krím státusáról

Moszkva és Kijev egyaránt hamar felkapja a fejét és a vizet is, ha a Krímről van szó. Így történt ez most is, amikor diplomáciai jegyzékváltások követték az ukrajnai orosz nagykövetség egyik munkatársának egyébként ártatlannak tetsző, egy kerekasztal-vitában tett kijelentését.

Oroszország felülvizsgálhatja a Krím Ukrajnához tartozását megerősítő, 1997-ben kötött úgynevezett nagy szerződés feltételeit, amennyiben Kijev folytatja zsaroló magatartását a Fekete-tengeri orosz flotta 2017-ig e megállapodásban szabályozott állomásozásával kapcsolatban, időről időre felvetve a bérleti díj emelésének kérdését, közölte a vita során Vlagyimir Liszenko, a kijevi orosz nagykövetség tanácsosa. Kijev arra alapozza az árenda növelését, hogy a leltározás során eredetileg nem pontosított objektumokat talál. Moszkva ugyanakkor úgy véli, a leltározással kapcsolatban semmilyen szerződéses kötelezettség nem terheli, ezzel összefüggésben csak jóindulatát mutatva tett később gesztusokat. Az ukrán külügy magyarázatot követelve azonnal kemény hangú jegyzékben reagált az olvasatában az ország függetlenségének és területi integritásának szűkítését célzó kijelentésre, kilátásba helyezve a diplomata kiutasítását is. Az orosz nagykövetség válaszul közleményben szögezte le, hogy Liszenko szavai nem tekinthetők hivatalos moszkvai álláspontnak, csupán egy beszélgetés során elhangzott, saját véleményt tükröző reakciónak. A közlemény megjegyzi azt is, hogy a diplomata mondatát a sajtó kiragadta szövegkörnyezetéből és ekképp interpretálta. A kérdéssel kapcsolatos (túl)érzékenységet jól mutató szócsata ezzel le is zárult volna, utóéleteként a Kremlhez közeli Igazságos Oroszország párt egyik vezető politikusa, Igor Zotov felvetette a Krím státusáról és az orosz nyelv második hivatalos nyelvvé tételéről szóló referendum kiírásának szükségességét.
Aligha gondolta egykor Hruscsov, hogy a Sztálin halála utáni megkönnyebbülés hevében tett nagylelkű gesztusával majdani viták magját veti el. Az oroszok ugyanis máig nem tudják megemészteni, hogy a Krím az 1954-es ajándékozás következtében a Szovjetunió széthullása után Ukrajna része lett. A ragaszkodást érzelmileg megalapozzák, hogy a félsziget generációk számára a szép emlékeket jelentő üdülőhelyként marad meg az emlékezetben. A Krím azonban nem emiatt igazán fontos. Geostratégiai jelentőségét már jelezte, hogy mintegy másfél évszázada a nyugati hatalmak is harcba szálltak e térségben érdekeik biztosításáért. A Fekete-tenger és régiója ma ismét a Kelet és a Nyugat közötti vetélkedés egyik kiemelt terepévé vált. Ebben a kontextusban kell szemlélni az etnikai feszültségekkel terhes – oroszok és krími tatárok ellentéte –, Moszkva és Kijev viszonyát választási kampányok idején különösen megnehezítő félsziget státusa körül fel-felmerülő vitákat. A Krím ugyanis igazi lőporos hordó!