(merre haladunk…)

Kristóf Attila
2007. 09. 03. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Én nem tudom, hogy az, amit az úgynevezett haladó értelmiség haladásnak nevez, vonatkoztatható-e az emberi élet lényegére. Tehát maga az ember mentálisan és erkölcsileg fejlődött-e mondjuk az elmúlt négyezer esztendőben. Korunk jelesei bármely tekintetben tökéletesebbek-e, teszem azt, Ábrahámnál, aki sátorban lakott, s nem volt feltétlen híve a gyors hírközlésnek, viszont sokat foglalkozott vele az Úr, minket pedig – vélhetőleg – kissé elhanyagol.
Ábrahám persze politikailag nem volt annyira korrekt, mint mondjuk manapság egy szocioliberál újságíró vagy topmenedzser, mégis, amikor hitt Istennek és engedelmeskedett neki, talán Einsteinnél is többet tett az emberiség jövőjéért. Ebből az állításból szükségszerűen egy kérdés következik: ha az emberiség valóban halad, miféle jövő és cél felé közeledik. És ez a távoli, meg nem jelölt cél happy endet jelent-e. Az biztos, hogy anélkül a végtelen és megismerhetetlen Vagyok, aki vagyok nélkül, akiben Ábrahám a haladás oly korai fokán hitt, az ember számára nem létezik. (Aki ezt a megállapítást cáfolni tudja, ám tegye.)
Hogy ne legyek ennyire a valóságtól elrugaszkodott, mondhatni, absztrakt, hadd utaljak rá, hogy a szocializmus idején szívesen használták a „boldogul” szót. Nem a „megboldogult” értelmében, hanem életszerűen, már-már köznapian. Kádár János gyakran ismételt mondásai közé tartozott ez a szó emígy: „Aki nálunk becsületesen dolgozik, az boldogul.” Ez a kor lényegét fejezi ki, és ahogy már fentebb említettem, az emberek mindig alkalmazkodtak az időkhöz, s a boldogság helyett készségesen beérték a boldogulással, ami nem volt egyéb, mint fedél a fejük felett, kenyér az asztalukon, miként minden korban. Félő, hogy Ábrahám viszont az örök boldogságot kereste. Mondhatnánk erre, könnyű volt neki, felettébb meggazdagította és megsokasította az Úr. De mi magunk is nem vagyunk-e egy végtelenül nagy, már-már megszámlálhatatlan sokaság, és Bill Gates nem gazdagabb-e holmi Hammurapinál? (Bár ilyenkor Krőzust illenék említeni.)
Az volna talán a haladás és a cél, hogy a földön minél több ember „boldoguljon”? Nyilván Isten szándékai szerint van, hogy ilyen sokan vagyunk, s talán az is, hogy nem tudjuk megoldani örökös „boldogulási” gondjainkat. A paradicsomból való kiűzetéskor az Úr már „arcunk verítékéről” és a szülés fájdalmáról beszélt. Fejlődésünk és haladásunk a kiűzetés egyenes következménye. De igyekszünk minél kevesebb verítéket hullatni, és így vagy úgy csillapítani fájdalmainkat.
Az a véleményem tehát, hogy a világ, ha tartalmának és értelmének az embert tekintjük, s az ember benső lényének lényegét, nem sokat változott. Nincs esély arra, hogy legalább kulturális vigaszként valaki jobb regényt írjon Cervantesnél, tökéletesebb képet alkosson Leonardónál, különb zenét komponáljon Beethovennél. Talán majd a droidok. Jézus azt mondta önmagáról: „Mielőtt Ábrahám volt, én vagyok.” A „haladás erői”, s a nép „boldogulásán” fáradozók úgy vélték és vélik, túlléphetnek rajta, és megkérdőjelezhetik tanításait, s anakronizmussá tehetik Ábrahám hitét. Más utat, más igazságot, más életet keresnek. De az emberiség, bár tömege hatalmassá dagadt, s önmagával szemben több politikai korrektséget, méltányosságot tanúsít, mint annak előtte, lényegében egy helyben áll. Éppúgy nem ért semmit, és képtelen bármit megoldani önmagában, mint rég tovatűnt, meghaladott korokban.
Hogy miképpen boldogulunk most jelen időben, én nem tudom…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.