„Megbízható tudás kell a szlovákiai kitelepítésekről”

Tudnunk kell, hogyan történt a magyarok kitelepítése Szlovákiából közvetlenül a hortobágyi táborok létrehozása előtt, megbízható tudásra van szükségünk a közelmúltról, a kommunista uralom kezdeti szakaszának jellegéről ahhoz, hogy biztosabban tájékozódjunk a mai konfliktusokban – mondta Sólyom László köztársasági elnök szombat délután, az 1945 és 1953 között ártatlanul meghurcolt áldozatoknak állított síremlék avatásakor az ebesi múzeumkertben. Havas Szófia ’56-os forradalomról tett kijelentéseire utalva azt mondta, a munkatáborok helyszínén senki sem merné azt mondani, ahány ember, annyi Hortobágy.

A közelmúlt hiteles megismerése azért is fontos a köztársasági elnök szerint, hogy Magyarország ne érzelmektől vezérelt, hanem megalapozott álláspontot képviseljen olyan fontos kérdésekben, mint a Benes-dekrétumokról szóló vita. A kitelepítettek sorsának, a kitelepítés politikai, gazdasági hátterének megértése pedig azért szükséges, hogy tisztán lássuk, mi vezetett az 1956-os forradalomhoz, ahhoz a történelmi eseményhez, ami megalapozta a mai Magyarországot. – Ha a forradalom értékelésében valótlan állítások jelennek meg, azzal szemben a mi érzelmeinknek pontos történelmi tudásra kell támaszkodnia – hangsúlyozta Sólyom László.
Utalva Havas Szófia szocialista képviselő közelmúltban nagy botrányt kavart mondataira – amelyek szerint a kormánypárti politikus 1956 esetében nem szokott forradalomról beszélni – az államfő úgy fogalmazott: mivel a 12 hortobágyi munkatábor titkos volt, nem tudott róluk a közvélemény, így nem is terjesztettek róluk hazug magyarázatokat sem. Éppen ezért ez a múlt egyértelmű, nincs a forradalmat ellenforradalomnak tituláló „ellenforradalmi” verzió, „itt nem merné senki azt mondani, hogy ahány ember, annyi Hortobágy”. – Ahhoz azonban, hogy ne is lehessen, az egykori telepeseknek ki kell lépniük a nyilvánosság elé, és be kell lépniük a magyar történelembe – mondta az államfő.
Sólyom emlékeztetett a hosszú hallgatás után a rendszerváltás előtt nyilvánosságra került tényekre, melyekre először a Gulyás testvérek Törvénysértés nélkül című filmje hívta fel a figyelmet. Eszerint több mint nyolcezer embert, 2500, elsősorban a délszláv és osztrák határvidékről származó családot hurcoltak a Hortobágyra és kényszerítettek mezőgazdasági munkára embertelen körülmények között. Bűnük nem volt, elhurcolásuk a korabeli belügyminiszteri rendelet szerint belbiztonsági célokat szolgát. A háború végétől Nagy Imre miniszterelnökségéig, vagyis a táborok felszámolásáig aggastyántól a csecsemőig embertelen körülmények között éltek, s gyakran a végtisztességet sem adhatták meg a távozóknak az életben maradott hozzátartozók. Az egykori sorstársak által állított síremléknél tartott ünnepségen Jeszenszky Iván író bejelentette, hogy csütörtökön eltemették a földmunkák során előkerült csontokat, amelyek valószínűleg az ebesi munkatábor jeltelen sírjaiban nyugodtak. – Az antropológiai szakvélemény szerint az ötvenes évekből származó, két felnőtthöz és egy gyermekhez tartozó maradványok jelképes újratemetésére apostoli áldást küldött XVI. Benedek pápa – mondta Jeszenszky Iván, akinek családját az ebesi munkatáborba hurcolták kényszermunkára.