A harmincperces Buda Ferenc-portré a hetvenéves költő életútjának legjelentősebb állomásait villantja fel legszebb verseinek különös hangulatú vizuális megfogalmazásában. „Számomra az írás örökös túlélési esély és gyakorlat, az elmúlás késleltetése” – írja a film főszereplője. A több mint fél évszázad a költő életéből valóban túlélésért való küszködésekkel telt: a költő gyermekkorában nagy szegénységben élt, fiatalon három ’56-os verséért egyéves börtönbüntetést kapott, az egyetemről kitiltották, és jó ideig kénytelen volt segédmunkásként dolgozni, majd későn, gyötrelmesen kezdte költői pályáját. A költő azonban minden nehézség ellenére e széthulló világban is tudott maradandó értékeket teremteni, bölcs hivatástudattal, hittel emberül tudott és tud élni.
A Zene a hóeséshez című, 23 perces filmalkotásban Kalász Márton költő-író, a Magyar Írószövetség nagy megpróbáltatásokat kiállt, nemrégiben leköszönt elnöke öt tételben vall ifjúságáról és gyökereiről, az írás és az alkotás gyötrelmeiről, a különös hangulatú ünnepekről, az életben felfénylő szerelemről. Az utolsó ciklusban az élet és a halál kérdéseivel viaskodik, és próbál hinni az egyén és az emberiség megtisztulásában. A versek ezeket a gondolatokat villantják fel, sajátos költői tolmácsolásban.
A vetítésen részt vesz Jánosi Antal rendező és a portréfilmekben elhangzó szövegek két tolmácsolója: Csernák Árpád és Sinkovits-Vitay András. Az estet bevezeti L. Simon László, az írószövetség titkára.
Dembélé Jota előtt tisztelgett, miközben mindenki Musiala miatt aggódik
