Megbilincselt sajtószabadság

Itt az ősz, hullanak a levelek, bilincselnek a rendőrök. Demonstrációt oszlatnak fel, tüntetőket, újságírókat vernek bilincsbe, szállítanak a rendőrségre és tartanak fogva olykor órákon keresztül, étlen-szomjan, szabálysértési eljárás előkészítéseként. Az eszközöket, mobiltelefonokat – úgymond – elkobozzák. Az előállítottak némelyike a családját, az ügyvédjét sem értesítheti.
Immár öt éve ez az élet rendje. Magától értetődő természetesség. Rendnek muszáj lenni. Legfőképpen jogrendnek. S ez különbözik a törvényes rendtől. Tetszenek tudni: a törvényes rend az, amiről Horn Gyula beszélt saját, 1956-os tevékenysége kapcsán. A törvényes rend azt jelentette, hogy a Nyugati pályaudvar közelében és persze egyebütt is belelőttek a tömegbe. Egerben, Salgótarjánban, a Kossuth téren emberek százai haltak meg a meggyőződésükért. A meggyőződésük pedig az volt, hogy békében és szabadon kell élni. Voltak, akik tettek róla, hogy ez az arcátlan vakmerőség végett érjen. A sortűzperek sem szolgáltattak igazságot.
A szocialista–szabad demokrata kormányok a rendszerváltozás után a törvényes rend helyett a jogrend, a jog uralmát hirdették meg. Állítólag jogállamban élünk. Ám a valóságban, a kiábrándító hétköznapokon a jogállam papíron sem nagyon létezik. Már a Horn-kormány idején, Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt elkezdődött a gyülekezési jog megsértése. A Műcsarnok közelében 1997. november 3-án szétzavarták a Metész tüntetését. A bíróság kártérítést ítélt meg. A balliberális kabinet a 2002-es hatalomra jutásától kezdve következetesen haladt, ha nem is a lenini úton, de a jogsértések útján. A szavazatok újraszámlálását követelő tömeget 2002. július 4-én, véres erőszak alkalmazásával oszlatta fel a rendőrség. 2003. december 1-jén jogellenesen tiltották meg és oszlatták fel a Gesztenyés kerti tüntetést – megpróbálták megakadályozni, hogy a demonstrálók eljussanak az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter házáig. Később Gyurcsány Ferenc villájának környéke vált tiltott területté a tüntetők számára. A Bibó-szobor közeléből, 2005. május 20-án a miniszterelnök szeme láttára vonszoltak el egy tiltakozót a rendőrautóhoz, mert azt merészelte közölni, hogy Gyurcsány nem méltó a szobor avatására. Szili Katalin házelnök 2003 nyarán – minden jogi alap nélkül – vitette el azokat a fiatalokat, akik az Országházban a „Ki Irakból!” felirattal jelezték, nem értenek egyet a kormánytöbbséggel. Erről is bírósági ítélet tanúskodik. A betiltás sorsára jutottak a béketüntetések is.
Gyurcsány Ferenc biztonságát első miniszterelnöksége idején vigyázták először kommandós fejvadászok a Nemzeti Múzeumnál. Közben ő március 15-én a sajtószabadságot éltette. No igen, a 12 pont így kezdődik: „Kívánjuk a sajtó szabadságát!” A második Gyurcsány-kormány megnyilvánulásai egyértelműen a miniszterelnök törvényes rend iránti vonzalmára utalnak. Mindenekelőtt abból lehet erre következtetni, hogy a kormányfő Horn Gyula kitüntetését javasolta a köztársasági elnöknek. Trükkösen, áttételesen legalizálni próbálta a volt karhatalmista tiszt nézeteit. Az átmentés azonban nem sikerült, mert Sólyom László egyértelművé tette: demokrácia és diktatúra között nincs jogfolytonosság. A mindennapi gyakorlat azonban máig is ellentmond ennek. Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének kiszivárgása után, 2006 őszén rendőrterrort alkalmaztak a békés tüntetők ellen. Számos polgártársunk egészsége, szabadsága, emberi méltósága esett áldozatául a közhatalmi fellépésnek. Az álarcban, azonosító szám nélkül bevetett rendőrök és parancsnokaik megúszták a felelősségre vonást. Sőt, többeket előléptettek a feletteseik. Így válhatott a BRFK közbiztonsági vezetőjévé az a Nagy-Juhák István, aki tavaly október 23-án a Fidesz nagygyűlés biztonságát volt hivatva garantálni. Kipróbált szakember. Csoda-e, ha a múlt szombaton újabb atrocitás történt: a Batthyány-örökmécsesnél csendben demonstráló ötvenfős társaságot feloszlatták, az eseményt figyelemmel kísérő, munkájukat végző újságírók közül pedig kettőt bilincsbe verve szállítottak a rendőrségre? A szakminiszter azt mondta, ez az élet rendje, a gyülekezési törvény szerint kényszerítő eszközöket alkalmazhatnak azok ellen, akik nem hagyják el a helyszínt. Ez az újságírókra éppen úgy vonatkozik, mint a perecárusra.
– Nemcsak a sajtó szabad, hanem a vállalkozás is – jelentette ki Takács Albert.
Nem a perecárusok védelmében mondjuk, de a sajtó és a vállalkozás szabadsága két külön kategória. A vállalkozó szabadon megválaszthatja tevékenységét, önállóan dönthet úgy, hogy perecet süt, és az engedélyben megjelölt helyen árusítja portékáját. A sajtónak viszont nemcsak joga, de alkotmányos kötelessége is, hogy részt vegyen események helyszínein, s a közhatalom működését kontrollálva, tájékoztassa a polgárokat a történésekről. A sajtó – a negyedik hatalmi ág – a tájékozódás, a szabad véleményalkotás, a közügyek megvitatásának, az államhatalom ellenőrzésének forrása és eszköze. Ahol a sajtó nem szabad, ott nem lehet demokráciáról, jogrendről beszélni. Ott legfeljebb csak törvényes rend lehet, ahol a véleménynyilvánítás kollektív módja, tehát a gyülekezés joga is bármikor megvonható. Mellesleg a rendőrség a perecárust sem veheti egy kalap alá a tüntetőkkel, mint ahogy a tüntetőket sem vegzálhatja jogellenesen.
Jogvédő szervezetek segítségével az érintett újságírók, a hírek szerint, panaszt tesznek a rendőri intézkedés ellen. Jogorvoslatot kért korábban lapunk fotóriportere, Éberling András is, mert egy évvel ezelőtt egy futballmeccs után, hivatásának gyakorlása közben a rendőrök megverték. Futó Barnabás ügyvéd szerint a pótmagánvádas eljárásban a Pesti Központi Kerületi Bíróság várhatóan hamarosan tárgyalást tart. Munkatársunk összeverését követően az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet figyelmeztette a kormányt, hogy a végrehajtó hatalom felelősséget visel a fegyveres testület tevékenységéért. Lamperth Mónika ekkor vett búcsút a belügyminiszteri poszttól.
Az igazságügyi tárca sem különb a hajdani belügyinél. Sajátságosan értelmezi a gyülekezési jogot: azt is demonstrálónak tekinti, aki nem gyülekezik, s akikre a rendőri intézkedés emiatt semmiképp sem terjedhet ki. Most a Freedom House magyarországi irodája, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezet, továbbá a Magyar Helsinki Bizottság szólalt fel és adott ki közleményt a történtek után. Úgy véljük, ajánlatos volna megkockáztatni egy feljelentést a rendőrök mint ismeretlen tettesek ellen, hivatali visszaélés címén. A bírói hatalom ugyan a múlt őszi események ügyében sem tudott igazságot szolgáltatni, ám egyszer, végül színt kell vallania: képes-e garantálni az alkotmányos jogok érvényesülését, vagy munkáját csak papíron lehet igazságszolgáltatásnak nevezni.