Őrült egy helyzet. Csapatunk lélegzetelállító győzelmet arat a 2005-ös világbajnok és a 2006-os Eb-ezüstérmes felett, néhányan mégis a fejüket ingatják, és azt mondogatják: szép, nagyon szép, de nyertek a svédek és a norvégok is. Hiába, az olimpiai kvalifikáció iránti vágy annyira befészkelte magát az agyakba, hogy még örülni is csak ehhez mérten tudunk. Pedig akad ok az elégedettségre éppen elég. Amikor feltettem a körkérdést, legutóbb mikor fordult elő, hogy a tét nagyságát, az ellenfél rangját és a gólkülönbséget tekintve a magyar válogatott a csütörtökihez fogható diadalt ért el, sehonnan nem érkezett használható felelet. Meghökkentő ellenben igen, Farkas József edző ugyanis megjegyezte: „Tudtuk, hogy így lesz, erre készültünk. Na, nem arra, hogy hét góllal nyerünk, de arra igen, hogy nyerünk.” A mérkőzést a helyszínen megtekintő német és norvég kollégák, szakemberek egytől egyig osztották ezt a nézetet, mondván, nem történt semmi rendkívüli, a jobbik csapat győzött, és ehhez a véleményhez még Pastor Gomez spanyol szövetségi kapitány is csatlakozott, hisz leszögezte: „Puljezevics fenomenálisan védett, a magyarok védekezésével nem tudtunk mit kezdeni.” No meg a támadásainkkal sem, és ebben döntő szerep jutott Ilyés Ferencnek. Legutóbbi találkozásunkkor, a franciák elleni miskolci meccs után az MKB Veszprém balátlövője még arra panaszkodott, sehogy nem megy neki, és nem is sejti, hol a hiba, erre az Eb-nyitányon hét gólt vágott, az első félidőben négyből néggyel kezdett. Tegnap pedig, már szóban, így folytatta: „Hatalmas gát szakadt át bennem, és úgy látom, az egész csapatban is. Jót tett, hogy egy héttel az Eb kezdete előtt kiutaztunk Norvégiába, hogy három napon át Bergenben már csak a spanyolokra készültünk. Most persze azt is mondhatnám, egyszer már nekem is kijöhetett a lépés, de ezt a formát kellene állandósítani. A győzelem szerintem ebben is segít majd.”
Nagy László ugyancsak hét gólig jutott, ehhez képest kijelentette: „Még nem csináltunk semmit.” A spanyolok elleni mérkőzésre ez nyilvánvalóan túlságosan szerény megállapítás, az Eb egészét nézve azonban részben igaz. Mert a csütörtöki teljesítmény és két pont dobbantónak tökéletes, de nagyot ugrani ezután kell majd. Intelemként Farkas József fel is vázolta a remélhetőleg csak elméletben létező vészforgatókönyvet: „Most kell észnél lennünk igazán. Mert ha kikapunk a németektől, és őket megverik a spanyolok, akkor a fehéroroszok, ha legyőznek minket, egymás elleni eredménnyel még ki is ejthetnek.” Ezzel a lehetőséggel realitásként azért senki nem számol Bergenben. Valami hasonlót élünk át, mint egy éve Kielben, ahol huszonnégy óra alatt váltak ismeretlen figurákból sztárrá a játékosaink. A csütörtöki második félidőben például a helyi kissrácok már külön Puljezevics-tábort alakítottak, és bár a kapus nevének kiejtése kerékbe törte a nyelvüket, láthatóan még azon is jól szórakoztak, lám, milyen nehéz ez a magyar nyelv.
Illúzióink persze ne legyenek, itt is létezik a helyi Monroe-elv, azaz Skandinávia a skandinávoké. Nem véletlen, hogy csütörtökön a két északi rangadót kísérte a legkitüntetettebb figyelem: Norvégia– Dánia 27-26, Svédország–Izland 24-19. Az olimpiai selejtező elérésére áhítozó fő versenytársak tehát szintén nem hibáztak, és a házigazdák tegnap este az oroszok ellen megsemmisítő arányban, 32-21-re nyertek. Ege kapus földöntúli bravúrokat mutatott be, a hatos falas védekezés kiválóan zárt, a balátlövő Hagen pedig minden pozícióból ontotta a gólokat. Tehát nem lenne jó a házigazdákkal találkozni, bár ha azt vesszük, hogy így az elődöntőig hatolnak, talán mégiscsak jó lenne.
origo.hu
Ókori tárgy került elő egy családi vitrinből
