A vizitdíj szedése alkotmányellenes

Közismert, hogy legnagyobb nemzeti kincsünk a lakosság lehető legjobb egészségi állapotának elérése és megtartása. A vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése során a kormány ezt a mindenki által ismert, a nemzet fennmaradását szolgáló alaptételt szem elől tévesztette. A különdíj bevezetésével a kormány bevallottan nehezíteni kívánta az állampolgárok számára az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés lehetőségét.
Ezt a körülményt egyértelműen bizonyítja a vonatkozó jogszabály miniszteri indokolása, amely szerint hazánkban sok a beteg-orvos találkozó, és ezt korlátozni kell a vizitdíj bevezetésével. A miniszteri álláspontnak ellentmond a magyar valóság, ugyanis szociológiai felmérések bizonyítják, hogy Európa legbetegebb nemzete vagyunk, magas a halálozási arányszám, közismert, hogy az emberek többsége csak akkor megy orvoshoz, amikor már nagy baj van. Az utóbbi időben egyre nagyobb méreteket ölt a munkahely elvesztésének réme. Emiatt az emberek nem mernek orvoshoz menni és betegállományba kerülni.
Mindezek tükrében egyértelműen megállapítható, hogy a miniszteri indokolásnak, illetőleg véleménynek nincs ténybeli alapja, ugyanis a valóság éppen ennek ellenkezője. Az emberek többségének véleménye szerint a kormánynak nem gátolni, hanem segítenie kellene az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutást. Az emberek természetes gondolkodásán túlmenően az alkotmány 8. és 70/D §-ai alapjogként deklarálják a magas szintű testi és lelki egészséghez való jogot. Ezzel kapcsolatban hivatkozom arra, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette: az alapjog korlátozása alkotmányellenes. A különdíj megfizetésére kötelezés után megnehezült a gyógyító orvos elérése, ugyanakkor az orvos a gyógyításra szánt idő terhére kénytelen felesleges adminisztrálással foglalkozni.
Az Országgyűlésben annak idején elhangzott miniszteri indokolás szerint az előbbiekben kifejtetteken túlmenően a különdíj bevezetésénél a kormányt az a mondvacsinált indok is vezérelte, hogy az emberek ne érezzék az ingyenesség látszatát. Döbbenetes ezen állítás, amikor világviszonylatban a legmagasabb egészségbiztosítási járulékot fizetjük! Az ingyenesség tehát kizárólag a kormány kommunikációjában létezik. A valóságban a biztosított járulékfizetéssel megvásárolja az egészségügyi ellátáshoz való jogot. Megállapítható tehát, hogy a valós tény teljes figyelmen kívül hagyásával beszél a kormány az ingyenesség látszatáról. Ez ugyanis a valóságban nem áll fenn.
A kormány alkotmányellenes intézkedésének előterjesztésén túlmenően külön kérdés, hogy a hatalom megszerzése érdekében az országgyűlési választás kampányának időszakában a jelenlegi kormány vezető ereje kifejezetten tagadta, hogy az egészségügy területén különdíj bevezetésére készülne. Ez a gyakorlatban a választópolgárok megtévesztését jelentette szavazatuk elnyerése érdekében. Szerintem ezen magatartás is alkotmányellenes, hogy az alkotmány értelmében a megválasztott országgyűlési képviselőnek a parlamentben a választópolgárok akaratát kell képviselnie.
Ennek tükrében megállapítható, hogy a vizitdíjat és a kórházi napidíjat megszavazó képviselő az alkotmányos előírással szemben ellentétes magatartást tanúsított. Figyelemre méltó, hogy a különdíj bevezetésekor a kormányzati kommunikáció tagadta, hogy költségvetési szempont vezérelné. Érdekes módon a jelenlegi kormánykommunikáció kizárólag költségvetési szempontra hivatkozik. Pl. a vizitdíj megszüntetésével a háziorvosi praxis ellehetetlenülne. Továbbá gyakran hangoztatják, hogy aki a különdíjat meg akarja szüntetni, mondja meg, hogy a költségvetés ennek kiesését honnan és miből pótolja. Tehát a tagadás ellenére költségvetési szempont vezérelte a kormányzatot. Javasolom, hogy a kormánykommunikáció e szempontokat vesse össze az előbbiekben kifejtett korábbi álláspontjával.
Végezetül fontosnak tartom szociális szempontokra utalni. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a különdíj a legnehezebb helyzetben lévő elszegényedett réteget sújtja. Nemcsak a hozzáférés nehezítésével, hanem egyáltalán a különdíj megfizetésével is. A kormány e tekintetben szociális érzéketlenségéről tett tanúbizonyságot. A kormány eljárását súlyosbítja, hogy napjainkban mindinkább újsághír, hogy súlyos milliókat költ hasznavehetetlen tanulmányok készítésére, ugyanakkor egy ilyen fontos intézkedésnél sem a jogi környezetet, sem az érintettek szociális környezetét nem vizsgáltatta meg.
Dr. Bognár László
Göd