Az Európai Unió (EU) elnöki tisztét e hónapban átvett Szlovéniának nem véletlenül szerepelt a bemutatkozó megjegyzései között, hogy Szarajevó és Banja Luka konfliktusában több veszély rejlik, mint Koszovó függetlenségének kikiáltásában. A háborúnak nincs vége, csak abbamaradt – véli Milan Trivic, a bosznia-hercegovinai közszolgálati televízió egykori elnöke. Szerinte senki nem győzött, de mindenki veszített, a három nemzet pedig csak vívja tovább a maga harcát.
Tizenkét év és több milliárd dollárnyi segély után talán csak minden probléma közös gyökeréről hallgatólagos a konszenzus az egymásra acsarkodó bosnyák, horvát és szerb politikusok között.
– Dayton – vágja rá gondolkodás nélkül a kérdésre Szarajevóban egy bosnyák pincér is, mielőtt készséges geostratégiai szakértővé vedlene át. Azt mondja, nem épp a véletlen műve, hogy a békemegállapodást 1995 novemberére időzítették. Ez volt ugyanis az utolsó pillanat, amikor a bosnyák haderőt még meg lehetett állítani, hiszen mindössze néhány hét választotta el Banja Luka bevételétől. Az egykori katona megvető kézlegyintéssel intézi el a felvetést, vajon a bosnyák egységek Srebrenicához hasonló vérengzést rendeznek-e, ha elérik a szerb enklávé fővárosát, majd nagy ívű fejtegetésbe kezd arról, hogy a szerződés voltaképpen Moszkva ármánya, nehogy a közeli Jahorina-hegyre – az 1984-es téli olimpia egyik helyszínére – kerüljön az Oroszországot fürkésző rakétavédelmi radar.
A bosnyák háborús folklór e gyöngyszeme kitűnően jelzi azokat a törésvonalakat, amelyek a két országrész között húzódnak az alkotmányos reform mostani vitájában is. Bár a bosnyák, a horvát és a szerb félből háromheti tanácskozás után kicsikart daytoni szerződést a legszívesebben mindegyik cafatokra tépné, homlokegyenest ellenkező szándék vezérli őket. Haris Silajdzicot, a hármas elnökség bosnyák tagját az, ami miatt pártja tavalyelőtt egyszer már kihúzta a szőnyeget egy alkotmányos reformcsomag alól a parlamentben. A bosnyák ellenszél arra hivatkozott, hogy az örök időkre kőbe vésné a etnikumközi megosztottságot. A Bosznia-Hercegovináért Párt ugyanis eltörölné a két entitást, s egy központi kormányzatra bízná az országot. A Szerb Köztársaság Silajdzic szerint egyébként is csak a bosnyákok körében végrehajtott etnikai tisztogatásnak köszönheti létét. A politikus szignója rajta van a daytoni szerződésen, ő mégis azt hajtogatja, csak a további vérengzést elkerülendő, adta be a derekát. Mint akinek fegyvert tartanak a fejéhez – fűzi hozzá, amikor erről beszél.
Nem meglepő, hogy Milorad Dodik szerb köztársasági miniszterelnök bármikor habozás nélkül ráborítja az asztalt vetélytársára. Az ő elképzelése szerinti új alkotmány az önrendelkezésre helyezné a hangsúlyt. A Szerb Köztársaság csak annyi hatáskört adna át a központi hatalomnak, amennyit jónak lát. Silajdzic menetrendszerűen zárta ki ezt a lehetőséget, ami Koszovó árnyékában egy szerb népszavazás nyomán könnyedén Bosznia-Hercegovina széthullásával lenne egyenlő.
Ebbe a darázsfészekbe taposott bele tavaly októberben Miroslav Lajcak, a teljhatalmú nemzetközi főmegbízott. Míg ez a helyi politikusok felett álló teljhatalom Lajcak több elődjénél is kimerült abban, hogy kirúgatták a menekültek visszatérése elé akadályokat gördítő polgármestereket, a szlovák karrierdiplomata egy huszárvágással a politika nagyszínpadára lépett. Nemigen tetszett neki az a vétójog, amivel a szerbek éltek és visszaéltek az állami szintű döntéshozatalban, s a nyögvenyelős procedúrát kisimítandó, reformintézkedésekkel állt elő. Ezek szerint elég, ha a három nemzet közül csak egy rábólint valamilyen határozatra a parlamentben. A szerb felhördülés nem késett, ezután viszont Lajcak bejelentette, ha nem fogadják el az intézkedéseit, erővel lépteti életbe őket. Banja Lukában ez azonnal kivágta a biztosítékot, Nikola Spirics miniszterelnök beadta lemondását, a szerbek azzal fenyegetőztek, hogy kivonulnak a közös állami intézményekből. A válságot a december 1-jén lejárt határidő előtt oldotta fel egy szelídített változat, amely tekintetbe veszi a szerb szempontokat is a kényes etnikumközi egyensúlyban.
Az új döntéshozatali rendszer egyik döntő próbaköve Koszovó lehet. Banja Lukának anyaországi sugallatra sincs szüksége ahhoz, hogy ellenezze a szakadár szerb tartomány függetlenségét. Bosznia-Hercegovinára nézvést azonban korántsem mindegy, ki lesz az új szerb elnök. Ha vasárnap a radikális Tomiszlav Nikolics elfoglalja Borisz Tadicstól az elnöki bársonyszéket, a bosnyák körökben Belgrád meghosszabbított karjának tekintett köztársasággal aligha lesz más célja, mint hogy tovább szítsa az így is bármikor fellángolni kész indulatokat. Dodik a minap meg is ígérte, ha rajta múlik, Bosznia-Hercegovina soha nem fogja nyugtázni ennek kikiáltását. Ha a bosnyák elnökség netán leszavazná a szerb aggályokat, Banja Luka nemzeti érdekekre hivatkozva megtámadja a Koszovó függetlenségét elismerő határozatot. Mint mindig, a kedélyek megnyugtatása végett azért hozzátette, hogy a köztársaság ennek bekövetkeztével sem tör ki a hámból. A főképviselői hivatal erre aligha venne mérget. Raffi Gregorian, a főképviselő helyettese a sajtóban visszhangozta a hírt, hogy Banja Luka már kinyomtatott népszavazási ívekkel készül Koszovó függetlenségének kikiáltására. Később kiderült, a hatóságok nemhogy céduláknak, de még a szóban forgó nyomdának sem lelték nyomát.
A köztársasági kormányfő egyelőre azonban lenyelte a döntéshozatali reform jelentette keserű pirulát, de alighanem azóta is csak az foglalkoztatja, hogyan szabaduljon meg a főképviselőtől. Ha más nem, az EU segít. Banja Luka felől mostanában meglepően uniópárti szelek fújdogálnak, alighanem azért, hogy az ország mielőbb aláírja a stabilizációs és társulási szerződést az unióval. Ez Dodik érve szerint azt jelentené, hogy a megbízottnak fel kellene adnia a helyi politika feletti kéretlen gyámkodását. Fehéren-feketén ki is mondta, hogy Brüsszel kézjegyéhez képest még az alkotmányos reform is csak második a sorban. Újévi jókívánságként azt üzente, üdvözlendő lenne, ha a szerződés – Olli Rehn bővítési biztos szerint márciusban esedékes – aláírása nyomán a főképviselő szedné a sátorfáját, és elhagyná az országot. A főképviselő és vele együtt a Nyugat szerinte most kétségbeesetten kutakodik minden olyan ürügy után, amivel meghosszabbíthatja mandátumát.
Az unió azonban az aláírási hajlandóságot makacsul a bosnyák–szerb viszony másik darázsfészkéhez, a rendőri reformhoz köti. A széthúzást semmi nem illusztrálja annyira kifejezően, mint a tény, hogy az állami szintű szerződések semelyikében nem szerepel a bűvös szám, a három, sem valamelyik többszöröse – mondja Vincenzo Coppola, az EU végrehajtó hatalom nélküli rendőri szervének (EUPM) főparancsnoka. Uros Pena szerb köztársasági rendőrkapitány azzal tér ki az egységesítő tervek elől, hogy Svájcban is kantonális szinten szerveződik mind a 26 hatóság, nem beszélve a mellettük működő mintegy száz önálló városi szervezetről. Szerinte elég lenne a rendőri szervek közötti együttműködést átlendíteni a holtponton néhány rendelettel. A gyakorta akadozó együttműködésre hárítani a felelősséget nem nehéz. A szerb enklávéban egy erőszakszervezet létezik, amely soha nem habozik rájátszani a másik országrészben e tekintetben uralkodó kaotikus állapotokra. Nemrégiben még föderációbeli kollégájának, Zlatko Mileticnek is el kellett ismernie, a szerb karhatalom felette áll az általa felügyelt szervnek. Azt állítja, még a külföldi hatóságok is készségesebben reagálnak, ha információkat kérnek tőlük. Az együttműködés hiánya minden főrendőri előadásban visszatérő szólam. A probléma rányomja bélyegét a rendőri és ügyészi hivatalok kapcsolatára is. A csak az ügyek felszínét karcoló vizsgálatok és a kevés kézzelfogható bizonyíték miatt gyakori, hogy a törvényszék ejti a vádakat.
Ilyen helyzetben joggal merül fel a kérdés, hogy a főmegbízotti teljhatalom miért nem elég arra, hogy egy huszárvágásnyi rendelettel léptesse életbe a rendőri reformot. Szarajevó és Banja Luka is valószínűleg elfogadná, a reform nagy része ugyanis nem a politikáról, hanem a hétköznapi rutinról szól. Dodik és Silajdzic duettje itt azonban ugyanolyan disszonánsan ér véget, mint az alkotmányos reform esetében. Ha a szerb rendőri hivatal hajlandó is lenne a nagy összeolvadásra, a megállapodás zátonyra fut Banja Luka vesszőparipáján, miszerint nevében emlékeztessen szerb köztársasági voltára. A gondolat szépséghibája, hogy a szerb rendőri erőknél több tucat olyan volt katona is szolgál, aki ügyészségi gyanú szerint részt vett a Srebrenicánál elkövetett vérengzésekben.
Nem mintha a bosnyákok és a horvátok a tenyerükből etetnék egymást. Amikor például a HDZ 1990 nevű horvát párt – az anyaországi kereszténydemokrata alakulat egyik helyi leányvállalata – megpendítette, hogy egy harmadik, horvát félállam is megférne Bosznia-Hercegovinában, arra még Banja Lukában is helyeslően bólintottak, olyannyira, hogy azóta már az alkotmányos reform kapcsán is felmerült az elképzelés. A horvátok régóta zúgolódnak a bosnyákok nyomasztó föderációbeli túlsúlya miatt is az állami intézményekben. Az ellentétekre Zágráb gátlás nélkül rájátszik, többek között azzal a híddal, amely Dél-Dalmáciát kötné össze a Peljesac-félszigettel. A hivatalos indok szerint az 55 méter magas függőhíd azért épül, hogy legyen végre szárazföldi kapcsolat a két horvát országrész között. Igen ám, csakhogy a beékelődött Bosznia-Hercegovinának a daytoni szerződés szerint biztosítani kell a tengeri kijáratot, a híd viszont túl alacsony ahhoz, hogy a bosnyák flotta átférjen alatta.
Sem a horvát, sem a köztársasági szerb közvélemény nem süket a kölcsönös gyanakvást meglovagló politikusi kiszólásokra. A pániknacionalista reflexek és a lappangó félelem szüli az éjjeli telefonhívásokat a kérdéssel, hogy „ugye nem igaz, hogy kivonultok fél év múlva?” – meséli Kilian Wahl EUPM-szóvivő. A régi beidegződések új életre kelnek. Mintha háború készülne, az országban már felvásárlási lázról és titkos fegyverraktárakról suttognak. A háborúnak azonban még a gondolatától is irtózik mindenki. Ékesszólóan jelzi ezt, hogy az országbeli megkérdezettek 96 százaléka támogatja a nemzetközi erők jelenlétét.
Ha Bosznia-Hercegovinát vesz-szük precedensnek, nem kecsegtet sok jóval az az önfeledt lendület, amivel Európa új államépítő missziójára készül a függetlenné váló Koszovóban. Hogy az unió egyáltalán elbír-e még egy küldetést a bosznia-hercegovinai mellett, joggal övezheti kétség. Ahogy az egyik főképviselői tanácsadó Szarajevóban rezignáltan megjegyezte: a világ mintha elfelejtette volna kamaszkorba lépett kísérletét.
Majka
A miniszterelnök kivégzésével hergelt Majka + videó
