Csúfos kudarc kozmetikázás nélkül

A Brno fennállása legjobb, a MiZo Pécs 2010 pedig legrosszabb tíz percét játszotta szerda este a női kosárlabda Euroliga nyolcaddöntőjében, a továbbjutásról döntő harmadik mérkőzésen. A 31-3-ra végződött szakaszt Rátgéber László elsősorban azzal indokolja, hogy képtelenek voltak pótolni Iványi Dalmát. Összességében azonban sikeresnek ítéli meg csapata Euroliga-szereplését.

Félidőre gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés, a Brno akkor 41-22-re vezetett. Tízből kilencszer ilyenkor az történik, hogy a vezető csapat visszavesz a tempóból, pályára lépnek a cseréi is, a vesztésre álló fél megkönnyebbül a nyomás engedésétől, és ha fordítani nincs is esélye, képes kozmetikázni a végeredményt, megússza maximum 25 pontos vereséggel. Ezt a kegyet a cseh gárda csak a totális megsemmisítés után, a 4. negyedben adta meg a Pécsnek, az utolsó szakaszt 20-12-re megnyerte a vendégegyüttes, és így „csak” 84-45-re kapott ki. De előtte a harmadik tíz perc örökre kitörölhetetlen emlék; olyan, ami az ember rémálmaiban kísért. 31-3 – kosárlabdában szinte értelmezhetetlen különbség. Az első három negyed után 72-25-ös, szintén szörnyű részeredményt jegyezhettünk fel.
Jan Bobrovsky, a csehek edzője értékelésekor meg is jegyezte, még egyetlen meccset sem játszottak az Euroligában, ahol egy negyed során csupán 3 pontot kaptak volna. Eddig úgy tudtuk, az ellenfelek szoktak rettegni a pécsiek fergeteges 3. negyedétől, nem pedig fordítva.
Nyilván arra kellene választ találni, miért történt így. Bár az első percektől kezdve érezhető volt a különbség a két csapat között, nem várhattuk, hogy ilyen mészárlásba torkollik a meccs. A Pécs 14-11-ig tartotta a lépést, és bár öt perc után a Brno kezdett magára találni, még a félidőben is csupán azt éreztük, egy álommal szegényebben vagyunk, nem pedig azt, hogy „Mohács” felé tartunk.
Mondják, a számok nem hazudnak. Ha csak a dobószázalékot (a kétpontosaknál 60-39, a hármasoknál 29-15, a büntetőknél 68-54 a Brno javára) és a lepattanózást (bármily hihetetlen, ezt csak eggyel, 35-34-re nyerte a Brno) nézzük, akkor ebből nem olvasható ki a 40 pontos vereség. De érdemes továbbhaladni: labdaeladás 14-27, labdaszerzés 14-7. Itt rejlik az igazán nagy különbség. S ez a két adat jellemzi hűen, amit szerda este Morvaország székhelyén láttunk. A Pécs többnyire úgy vesztette el a labdát, hogy dobóhelyzetig sem jutott el, a Brno pedig könyörtelenül kihasználta a hibákat. Bekövetkezett, amitől Rátgéber tartott. Ha belejön, a cseh csapat tíz perc alatt 30 pontot is képes dobni, mert nem játssza ki a támadóidőt, kosarasai az első lehetőségből máris tüzelnek. A pécsiek edzője a mérkőzés másnapján igyekezett hideg fejjel magyarázatot adni a borzasztó vereségre: „Ahogy a szülőnek az a legszörnyűbb érzés, ha beteg a gyereke, úgy az edzőnek az, ha sérült a játékosa, ráadásul a kulcsjátékosa. Iványi Dalma már az első félidőben is csak szenvedett, ezért csupán tizenkét percet játszott. A szünetben felhívtam a figyelmet a hibákra, igyekeztem lelket önteni a lányokba. Azt mondtam nekik, ha sikerül felzárkóznunk, akkor Dalma viszszajön. Ám a különbség tovább nőtt, ezért csakis az eredmény kozmetikázása miatt nem láttam értelmét, hogy kizsigereljem Iványit. Amikor helyette Kopácsi Brigitta állt be, az idősebb játékosok tudták, hogy itt az Euroliga-búcsú, a fiatalok pedig képtelenek voltak helytállni. El lehetne verni rajtuk a port – de érdemes? Somogyi, Kováts, Sarok és Kopácsi is csak gimnazista, utóbbinak még ösztöndíja sincs, szerelemből kosárlabdázik. Nem lehet tőlük elvárni, hogy a sportág profi kiválóságaival felvegyék a versenyt. Engem is bánt ez a végkifejlet, összességében mégis azt kell mondanom, elégedett vagyok az Euroliga-szereplésünkkel, a lányok nagyszerűen helytálltak.”
Iványi Dalma tehát nem csupán kulcsember, nélküle egyszerűen nem megy. „Fizikálisan teljesen a végét járjuk. S ez sajnos a legroszszabb időpontban ütközött ki – kezdte az értékelését. – Természetesen a harmadik összecsapáson is megpróbáltunk harapni, de egyszerűen nem ment. A motivációval nem volt gond, mégis nemcsak a mozgásunk lassult le, hanem a gondolkozásunk is. Én például körülbelül hatvanszázalékos állapotban próbálkoztam a játékkal. Tudom, ijesztő a különbség, de ha a három találkozó átlagát tekintjük, akkor azt kell mondanom, kijött a különbség. Bármennyire is fájó a vereség, nincs idő keseregni. Vasárnap és csütörtökön fontos mérkőzések várnak ránk a Magyar Kupában a Szeged ellen.”
A magunk részéről kicsit korainak érezzük a készülést, és a Magyar Kupa-negyeddöntőt nehezen tudjuk az Euroliga-nyolcaddöntőhöz mérni, de már Sepp Herberger, a legendás német futballedző megmondta, nincs olyan, hogy meccs után, csak meccs előtt.