Rudy Giuliani republikánus aspiráns és a demokrata John Edwards távozásával jelentősen leegyszerűsödött az amerikai pártok elnökjelöltségéért folytatott kampány képlete. Ami a lényeget illeti, immár csak két-két jelöltaspiránsról lehet beszélni, megemlítve, hogy Michael Bloomberg, New York jelenlegi polgármestere március elején dönti el, hogy függetlenként beszáll-e a megmérettetésbe.
Jelenleg alig férhet ahhoz kétség, hogy a republikánus oldalon John McCain fog a legjobban szerepelni jövő kedden, és ezzel automatikusan ő lesz pártjának elnökjelöltje. Hiába előzte meg a gazdaság a nemzeti biztonság (terrorizmus, Irak) témakörét ebben a kampányban, és hiába költött tízmilliókat tévéhirdetésekre Mitt Romney, eddig csak a második helyre futotta részéről. McCain dél-karolinai győzelme is bizonyította, hogy a vietnami háborús hadifogoly élvezi a párt konzervatív bázisának támogatását is, annak ellenére, hogy a formáció liberális szárnyán helyezkedik el.
A demokratáknál ezzel szemben nincs olyan, hogy esélyesebb jelölt, Hillary Clintonnak épp annyi esélye van, mint Barack Obamának. A volt first lady, New York szenátora a washingtoni politikai elit jelöltje, aki ennek megfelelően (volt elnök férjével együtt) nem habozott sötét taktikákat segítségül hívni ellenfele ellen. Barack Obama, a kenyai származású illinoisi szenátor a kampány „kívülálló” jelöltje, s mint ilyen, kétségtelenül okot ad némi reményre az amerikai politika változásával kapcsolatban. Ugyanakkor éppen ez a gyengéje is a hátralévő időszakban. Ha az elit, a lobbik világa nem lát esélyt arra, hogy megbízzanak benne, könnyen elhúzhatják a lábát, akár kitalált, de tömegesen tálalt rágalmakkal is. Olyanokkal, mint hogy „titokban mozlim”, és „vahhábita identitását szélsőséges vallási iskolában, madrasszában szerezte”, vagy hogy „megválasztása Izrael legrosszabb félelmeit igazolhatja”.
Bondár Anna élete meccsére készül a lebüdösözött Roland Garros-hős ellen
