Győzelem és részvétel

Évnyitó sportági sorozatunkban azért foglalkozunk ma a vízilabdával, mert tegnap készítették el Madridban a júliusi malagai Európa-bajnokság sorsolását. Ettől persze még az Eb nem több felkészülési versenynél, eszköznél, nyűgnél, az olimpia ugyanis mindent elhomályosít. Illetve a női szakág számára egyelőre a február végi olimpiai selejtező. A fiúk azonban már bizonyosan ott vannak Pekingben, ahol Sydney és Athén után harmadik aranyérmükért szállnak harcba, de a kérdés nemcsak az, mi lesz augusztus 24-én, a fináléban, hanem az is: mi lesz 25-én, aztán szeptemberben, egyáltalán, a jövőben.

Nehéz ellenfelek a férfiaknak. Férfiválogatottunk Spanyolország, Horvátország, Szlovákia, Görögország és Montenegró, míg női együttesünk Olaszország, Görögország és Franciaország nemzeti csapataival került egy csoportba az idei malagai Eb-n. A tegnapi madridi sorsoláson a nőknél a kiegyenlített erőviszonyok miatt nem lehetett egyértelműen nehéz vagy könynyű csoportba kerülni, férfiegyüttesünk viszont rosszul járt. Nem elég, hogy egy hatosba került a világbajnok horvátokkal, a második kalapból kapott házigazda, a vb-3. spanyol együttes jóval erősebb ellenfél a remélt románoknál, az ötödik vonalból kifogott Montenegró pedig egyenesen „életveszélyes” rivális.

Az Eb csoportjai, férfiak: A csoport: Magyarország, Spanyolország, Horvátország, Szlovákia, Görögország, Montenegró; B csoport: Szerbia, Oroszország, Olaszország, Németország, Románia, Macedónia.
Nők, A csoport: Hollandia, Spanyolország, Oroszország, Németország; B csoport: Olaszország, Magyarország, Görögország, Franciaország.

Kemény Dénes szövetségi kapitánnyal ezúttal nem az esélyekről, a szóba jöhető ellenfelekről, a szerbfóbiáról vagy annak tagadásáról beszélgettünk, hiszen e témakörökben már képtelenség újat mondani, ehelyett első kérdésünk úgy szólt: az ő szemében mi számítana sikernek, illetve kudarcnak Pekingben? „A cél természetesen sorrendben a harmadik győzelem, de egy olimpiai érem szerintem mindenképpen siker. Persze nyilvánvaló, hogy egy csúnyán vagy éppen nyert állásból elveszített elődöntő, döntő után keserű lenne a szánk íze, de kudarcnak azt tekinteném, ha nem jutnánk be az első négybe, azaz elveszítenénk a negyeddöntőt. Hiszen ha már kapitányi pályafutásom eddigi huszonkét világversenyén huszonegyszer álltunk a dobogón, nem az olimpián kellene szakítani ezzel a jó szokásunkkal.”
Azért sem, mert Pekingben íródhat a Kemény-éra utolsó fejezete, vetnénk fel annak alapján, hogy amikor korábban azt firtattuk, elképzelhető-e, hogy a kapitány nekifeszül a negyedik olimpiásznak is, a rá jellemző, eredeti fordulattal hárította el a lehetőséget. „Na, ne vicceljünk, ötvenen túl, a negyediknek?!” – kérdezett eddig vissza, ám tegnapi beszélgetésünkkor árnyalta ezt az álláspontot: „Még semmit sem döntöttem el a jövőmmel kapcsolatban, elsősorban azért nem, mert ha most ezzel foglalkoznék, az elvonná a figyelmemet az olimpiától. Amúgy pedig nyilvánvaló, hogy a pekingi szereplés befolyásolja a döntésemet, illetve mások döntését, ugyanis egy szerződés létrejöttéhez két előfeltétel szükséges. Az egyik, hogy elém tegyék, a másik, hogy aláírjam.”
Szóval akár Londonig Keménnyel? Az elvi lehetőségét mostantól ne zárjuk ki. De a kapitány sorsán túl a magyar póló jövőjét illetően is sok a bizonytalanság, és Kemény szerint a hogyan továbbra is nagy hatással lehet a pekingi produkció: „Egy nagy generáció jó néhány tagja hamarosan abbahagyja. Hangsúlyozzuk, hogy abbahagyja, nem kikerül a válogatottból, mert nagy a különbség, előbbi ugyanis a játékos döntése, utóbbi az edzőé. A jövőnek ezért jelentős lökést adna egy arany, de legalábbis egy érem, és itt elsősorban nem is a csapat játékerejére gondolok, hanem a szponzori és a szurkolói háttérre, az állami támogatásra.”
Mindez jól jönne a női szakágnak is, bár a lányok még nem a sorrendben harmadik, összességében kilencedik bajnoki címre hajtanak, csupán a második részvételre. A női ötkarikás pólótornán még mindig csak nyolc csapat vehet részt, miközben kosárlabdában emberemlékezet óta tizenkettő a létszám, és az 1996-os atlantai nyolcról már a kézilabdások is feltornázták magukat tizenkettőig. A női pólósoknak azonban „még mindig nyolc”, bár aki már kijutott a játékokra, az ezt rendszerint kevésbé bánja, hiszen a pontszerzés szinte automatizmus, de az éremhez sem kell eszelős bravúr. Európából – nem kis meglepetésre – Hollandia, Amerikából az Egyesült Államok, Óceániából Ausztrália harcolta ki az indulás jogát, Kína házigazdaként csatlakozott hozzájuk, tehát maradt még négy hely. Azért nem három, mert az afrikai selejtezőt csak kitűzték, de meg sem rendezték, így egy kvóta felszabadult, és az is a február 19–24. közötti olaszországi, impériai selejtezőn talál gazdára.
A magyarok számára különösen sokat érhet, hogy sikerült háromról négyre jutni, mert a lebonyolítás következtében a csoportelsők már automatikus olimpiai résztvevők. Az elsők ugyanis közvetlenül bejutnak a legjobb négy közé, a másodikok pedig a harmadikokkal játszanak keresztbe; papíron az elődöntőért, valójában Pekingért. A sorsolásra egy rossz fél szavunk sem lehet, hiszen míg az A csoportban Brazília, Görögország, Olaszország, Oroszország, Puerto Rico, Németország tülekedik, addig a B mezőnye egyértelműen hígabb: Magyarország, Kazahsztán, Kuba, Csehország, Kanada, Spanyolország. Godova Gábor szövetségi kapitány szerint is adott a feladat: „Természetesen a csoportelsőségre áhítozunk, mert azzal közvetlenül ott lennénk az elődöntőben, és ami ennél sokkal fontosabb, az olimpián. Rajtunk kívül a spanyolok és a kanadaiak is erre vágynak, de akinek ez nem sikerül, annak még kínálkozik egy javítási lehetőség. Igaz, az már élethalálmeccs, a harmadik ráadásul valószínűleg a másik ág olasz–orosz rangadójának vesztesével találkozik. Azon a mérkőzésen pedig nehezebb lenne nyerni, mint a csoportban bárki ellen. Másodikként valamivel könnyebb a helyzet, de a görögök is okoztak elég meglepetést, úgyhogy legyünk inkább elsők.” Ezzel nehéz lenne vitába szállni, annál is inkább, mert a szűk, nyolcas mezőny miatt talán leginkább a női vízilabdára érvényes a szokásos fordulat: keményebb feladat kijutni az olimpiára, mint ott sikeresen szerepelni. „Kérdés, mit tekintünk sikernek. Ha a pontszerzést, és egyes sportágakban ez már felér egy csodával, akkor igaz a megállapítás. De labdajátékban számomra az érem jelenti a valódi sikert, és azt Pekingben sem lesz könnyű megszerezni.” – szögezi le Godova, aki a júliusi, malagai Eb rejtelmeibe még nem ássa bele magát. Kronológia szerint halad; egyelőre február végéig és Impériáig lát előre.