Harmincezer kalória

Kaká, a tavalyi esztendő aranylabdás focistája minden gólja után „Jézushoz tartozom” feliratú pólóban ünnepel. A magyar élsportolók közül Gera Zoltán labdarúgó vállalja nyíltan hitét.Máté Ádám junior magyar testépítőbajnok szerint az izmok növelése mellett a léleképítést sem szabad elhanyagolni. A baptista fiatalembert az edzőteremben kerestük fel.

Keresztény élsportolók
Ugyan a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség – valószínűleg a provokációtól és a felesleges vitáktól tartva – többször kijelentette, hogy nincs helye a vallásnak a focipályán, mégis leginkább a labdarúgók vallják be nyíltan vallási hovatartozásukat. Közülük is a brazilok: Kaká mellett a védő Zé Roberto (aki már gyerekkorában elfogadta Jézust, mert amint nyilatkozta, „egyre inkább éreztem, hogy Isten gyermeke vagyok”), a hazájában szegény gyerekek megsegítését támogató Cafu vagy a góljait az Úrnak ajánló Lúcio.
A labdazsonglőr világsztárra érdemes külön bekezdést szánni. A tavalyi aranylabdás Ricardo Izecson dos Santos Leite, ismertebb nevén Kaká futballkarrierje majdnem véget ért már kamaszkorában egy szerencsétlenül végződő úszás után: az ugródeszkán elrepedt egy gerinccsigolyája. Jézus védőszárnyai alatt gyorsan gyógyult, és azóta minden gólszerzésénél megmutatja alsó pólóján a feliratot: Jézushoz tartozom. Evangéliumi kereszténysége tizenkét esztendős kora óta fontos: „Megtanultam, hogy a hit határozza meg, hogy valami megtörténik vagy sem.” Amikor tavaly decemberben megválasztották az év legjobb Európában játszó futballistájának, az Olaszországban légióskodó játékos így fogalmazott: „Szeretnék hálát adni Istennek, aki megengedte, hogy itt legyek ma. Köszönöm a feleségemnek, a szüleimnek és a Milan csapatának is.” A focista visszavonulása után az Úr pásztorává szeretne válni, vagyis igehirdető lesz.
Kaká tagja a Krisztus Sportolói szervezetnek is. A több mint hétezer taggal büszkélkedő keresztény mozgalmat 1978-ban alapította Atletas de Cristo néven egy focikapus, Joao Leite, de tagjai között volt az emlékezetes balesetben elhunyt Forma–1-es pilóta, Ayrton Senna is.
Az élsportolók közül érdemes megemlíteni még a libériai származású labdarúgó világsztárt, George Weaht, aki mozlimból tért át a keresztény hitre. „Nem jó, hogy a mozlimok és a keresztények hadakoznak, hiszen ugyanaz a nép vagyunk. Haszontalan öldösni egymást. A békéért imádkozom, mozlimoknak és keresztényeknek egyaránt” – nyilatkozta az 1995-ös év aranylabdása. A magyar Gera Zoltán többször beszélt arról, hogy a Hit Gyülekezetének tagja, és sikereit elsősorban Jézusnak köszönheti.

Szombat dél van, a hétvégét bulival kezdő fiatalok ilyenkor szoktak ébredezni a péntek esti lazulásból. Késésben vagyok – az országos bajnok testépítő tíz óra óta emelgeti a súlyokat egy tizedik kerületi fitneszteremben.
– Teljesen máshogy edzettem, amikor egyedül csináltam – meséli Ádám –, aztán az edzőm, Mese Zsuzsanna (aki nagy név a szakmában, hiszen többszörös magyar testépítő- és fitneszbajnok, valamint kétszeres világbajnoki ezüstérmes) egészen más módszert szabott rám. Furcsa volt elsőre, de az idő bebizonyította, hogy neki volt igaza. A koncepció lényege, hogy mindig valami újat kell mutatni a testnek, ugyanis bármihez képesek vagyunk hozzászokni, még a legnagyobb terheléshez is, és ha ez megtörténik, akkor megállunk a fejlődésben. Ez ellen a változatosság a legjobb fegyver, így folyamatosan növeszthetjük az izmainkat.
Ádám a hétköznapokon nyomdász, ötvenkilós hengereket pakol. Utána órákat edz, majd haza metrózik-vonatozik Fótra, ami másfél-két óra. Ha versenyre készül, hajnali négykor kel, hogy a hétórás munkakezdés előtt még beleférjen a tizenöt kilométernyi hegyi futás. Azt vallja, ha akaraterő van, akkor nincs lehetetlen. Aki a diéta közben – amikor csak sótlan halat és tojásfehérjét szabad enni – nem tudja megállni, hogy bemenjen egy gyorsétterembe, annak felesleges elkezdenie ezt a sportot. Ugyanakkor neki is vannak gyenge pillanatai, mint a versenyzők többségének, akik legtöbbször a nagy napon buknak ki, és a színpadra lépés előtt megfogadják: ez volt az utolsó megpróbáltatás. Aztán ha a nyakukba kerül az érem, akkor azért nem tartják be a fogadalmat, ha pedig nem sikerül győzni, akkor csak azért is újrakezdik – no meg azért is, mert két nap után már hiányzik a vasak világa. Aki beleszeretett ebbe, az nehezen szabadul. Ádám különben minden eredményért dicsőítéssel tartozik az Úrnak – hiszi, felső segítség nélkül nem tudta volna végigcsinálni.
A bírók különben nem csak a legnagyobb muszklikra figyelnek, legalább ennyi pontot ér az arányosság, az esztétika és az összhang is. Fontos a szálkás, száraz izom, a bőr és közte sem zsír, sem víz nem lehet, az ereknek és az izomtónusoknak látszaniuk kell.
Ha tömegnövelős szakasz van, Ádám naponta tíz-tizenkétszer eszik. Míg egy nehéz fizikai munkát végző embernek elég a napi háromezer kalória, ő tízszer enynyit vesz magához. „Ilyenkor eszem, mint egy disznó” – mondja, de azért ez sem ilyen egyszerű. Tiltva vannak a zsíros húsok, pizza és hamburger csak módjával fogyasztható, inkább marhahús, rizs és krumpli alkotja az étrendet. A tömegnövelő koktél adagja kétezer-ötszáz kalória, ő ezt duplán issza naponta négyszer. Verseny előtt szigorú diéta van: tavaly húsz kilót kellett fogynia, ezért az utolsó napokban csak petrezselyemlevelet ehetett. Nem csoda, hogy a viadal után két nappal tíz kilóval volt nehezebb, mint a mérlegelésnél. A koplalás néha nem várt következményekkel jár: akad, aki elájul a színpadon. Neki is soknak bizonyult a decemberi világbajnokság előtt taktikából meghatározott húszkilós fogyás: a teste pánikba esett, váratlanul elkezdett vizet raktározni, és emiatt „sima lett”, nem voltak annyira láthatók az izmai. Ez a tizenkettedik helyet érte a világbajnokságon – javításra júniusban, az itthon rendezett Európa-bajnokságon lesz módja, ahol most szerepelhet utoljára junior kategóriában a huszonegy éves versenyző.
– A magasabb kategóriákban brutális izomtömegű emberek vannak, ott kicsi az esélyem – mondja. – A mamutok tele vannak anyaggal. Én natúr vagyok, ezért csak a kis súlycsoportban van esélyem. Nem akarok tiltott módszerekkel élni. A Bibliában nincs szó a doppingról, de az benne van, hogy a tested ellen ne vétkezz, és én egészséges akarok maradni. Ráadásul a dopping sem garancia a győzelemre, a szereket használó testépítő is ugyanúgy elszúrhatja a formáját a verseny előtt, mint bárki más.
Akinek van szeme hozzá, az szinte százszázalékos pontossággal meg tudja mondani, hogy ki szed tiltott teljesítményfokozót és ki nem. A bírók is látják ezt, de nekik nem az a feladatuk, hogy lebuktassák a vétkezőket. Majd a doppingbizottság kizárja a versenyzőt, ha lebukik a teszten – a bíró az elért eredményt pontozza.
A testépítő legőszintébb barátja a hatalmas tükör. Pontosan megmutatja, mennyit kell vízhajtóznia és diétáznia ahhoz, hogy készen álljon a versenyre. Ez drága sport – havonta sok tízezer forintba kerül, ha becsületesen csinálják, ha meg nem, akkor annál még háromszor-négyszer többe. A junior bajnokok még nem elég jó reklámhordozók, a támogatók csak a felnőtt izomkolosszusok fényképét akarják a tápszeres dobozokon látni. De közülük is csak kevését – egy kézen meg lehet számolni, hányan tudnak kizárólag a versenyzésből megélni Magyarországon.
Máté Ádám büszke arra, hogy ő „natúr”, de tisztában van azzal, hogy ez kevés lehet a nemzetközi sikerhez.
– Ha elérem azt a határt, amit már csak doppingszerekkel lehet átlépni – mondja –, akkor abbahagyom a versenysportot. Nem tudom, hogy ez már az idén bekövetkezik-e, majd a Jóisten eldönti. A felnőtteknél különben sokkal inkább jelen van a tiltott szer használata.
A magyar bajnoknak egy szintén keresztény testépítő a példaképe: az amerikai Ronnie Coleman nyolcszoros Mr. Olimpia, ennyi ideig volt a világ legjobb testépítője. A baptista férfi minden edzést imával kezd, és az eredményhirdetés után a színpadon is bizonyságot tesz hitéről. Ádámot érdekes módon nem a testépítők tartják csodabogárnak, hanem a hittestvérei furcsállják néha, hogy mit keres közöttük ez a „felfújt lufi”.
Átmegyünk a fitneszterem szomszédságában lévő bevásárlóközpontba egy tál gíroszra. Könnyedebb témára váltunk, és meglepve hallom, hogy testépítőként sokkal nehezebb társat találni. Elcsodálkozom, hiszen testközpontú világban élünk, az óriásplakátokról és a tévéreklámokból is a tökéletesen kidolgozott izmok köszönnek vissza mint társadalmi norma. Ádám mégis azt tapasztalta, a lányok butának, „drogosnak” tartják a testépítőket, és ez legalább annyira hamis skatulya, mint a butuska szőke nőkről szóló sztereotípiák. Eszembe jut, mit mondott erről a keresztény ifjúsági havilapban, a Jeligében: a világ összes szteroidja sem fog csivavából pitbullt csinálni, tehát kitartás, önfegyelem, a saját tested felett való győzelem nélkül nincs eredmény itt sem.
Búcsúzóul nem tudom nem megemlíteni azt a dolgot, amiről sokat beszélnek mostanában, vagyis hogy erre a sportra sok minden más ráépült. Néhány magyar versenyzőt például pornófilmekben – ráadásul melegpornóban is – láthatunk főszereplőként.
– Én nem hallottam erről – feleli –, engem senki sem keresett meg ilyesmivel, és természetesen nem is fogadnék el ilyen ajánlatot. Ha tényleg így van, akkor az nagyon elszomorít. Én gyakorlatilag burokban élek, nem tévézek, nem olvasok újságot, a hitem gyakorlásán és Istenen kívül csak az edzésekre van időm.