Magyar oázis

Senki ne mondja, hogy nem lehet törvényt hozni a magyarok kettős állampolgárságáról, ha Horvátország és Szerbia is megadja – véli Muratovics Irma asszony, a Szarajevóban működő magyar egyesület (HUM) elnöke. Pedig az anyaországgal fenntartott kapocs – mint minden kisebbség esetében – a túlélés záloga lehet.
A bosnyákok, a horvátok és a szerbek közötti kötélhúzás árnyékában az itt élő háromszáz főnyi magyar közösségre ugyanis nem jut idő, és főleg pénz nem. Bár az egyesület több éve köröz a helyi politikusok körül, jellemző, hogy csak 2006-ban írták ki az első, rájuk is vonatkozó pályázatot. Szarajevó polgármestere kétszer is médiaattrakciót csinált találkozójukból, és a csillagokat is hajlandónak tűnt odaígérni az égről, ám a HUM pályázatára hivatalos válasz sem érkezett. Támogatásra így csak Magyarországról számíthatnak. A magyarországi pályázatok nagy része azonban programokra szól, a fenntartási költségekre nem ad pénzt. A magyar kormányzat által 2006-ban megszüntetett Ilylyés Közalapítvány még hallgatott a kérésükre, a Szülőföld Alaphoz azonban egyelőre nem fordulhatnak. Folyamodtak már segítségért az oda látogató Sólyom Lászlóhoz és Szili Katalinhoz is.
– Nekünk ez az egyedüli hely – mondjam, oázis? – ahol összegyűlhetünk, hogy beszélgessünk és hallgassuk a magyar nyelvet, hogy ne felejtsük el, honnan jövünk – mutat körbe Muratovics asszony a szűk helyiségen, amelyet könyvektől és videokazettáktól roskadozó szekrénysor szegélyez. A művek nagy része adomány az egyesület mindennapi működéséhez. Nyelvtanulási lehetőség nem is igen van más a helyi magyarok számára, mint a könyv- és videokölcsönzés. Magyar egyesület Banja Lukában is van. A két város magyar közössége együtt jelenteti meg az Új Dobos című folyóiratot. Az egyre apadó pénzből az évi egy-két lapszám kiadására, iroda fenntartására is alig futja.
Az egyesület elnök asszonya szerint a mindennapi élet sodrása sokakat eltávolított már identitásától az egyesület születése, 1993 óta. A háború alatt és után sokan menekültek el és ragadtak külföldön. Szarajevóban ma a magyarok mintegy fele tagja az egyesületnek, de csak ötvenen vesznek részt közös életükben. A HUM-nak így égető szüksége van minden segítő kézre, amely átnyúl a schengeni vasfüggönyön, és újra felébreszti az emlékezetet.
Ezután az egész országot szorító szegregációról mesél. Arról, hogy Szarajevótól alig száz kilométerre lévő játszótereken, a Szerb Köztársaságban vakációzó magyar gyerekeket nem ritkán éri a kékszemű, hitetlenkedő kérdés: „Te tényleg muzulmánokkal jársz egy iskolába?”