Republikánus döntő, demokrata döntetlen

Az Egyesült Államok állampolgáraira izgalmas napok járnak; és a média mindent megtesz, hogy az érzelmeket még tovább fokozza. Vasárnap, február 3-án az amerikai futball (világ)bajnoki döntője minden idők legizgalmasabb mérkőzését hozta, minden idők második legnagyobb nézettségével és minden idők legdrágább hirdetési idejével (másodpercenként nagyjából 100 ezer dollárral). Két nap múlva, február 5-én következett a „Szuper”, sőt a „Hiper-Szuper Kedd” (Super-Duper Tuesday), amikor összesen 24 tagállamban tartottak előválasztásokat. Azóta, hogy nagyjából az 1980-as évek óta egy sor, kezdetben déli tagállam ugyanazon a napon tartotta az előválasztásokat, február első keddje gyakorlatilag mindig eldöntötte, hogy a két nagy párt kit választott később hivatalosan is elnökjelöltnek a nyár végén megtartott konvencióján. Egészen mostanáig… Legalábbis a demokrata oldalon elképzelhető, hogy a futballdöntőhöz hasonlóan csak az utolsó percben dől majd el a küzdelem Hillary Clinton és Barack Obama között.
A porondon maradt két demokrata jelölt (John Edwards hivatalosan felfüggesztette a kampányát és még nem állt egyik volt vetélytársa mellé sem) mindegyikének van oka örömre és csalódásra egyaránt a keddi nap után. Hillary Clinton eredeti stratégiája, tudniillik hogy ő a szükségszerű és elkerülhetetlen demokrata jelölt, már régen a múlté. A Clinton-csapat némileg pánikba esett Barack Obama kitartása és emelkedő népszerűsége miatt és – elsősorban a volt elnök és esetleges „első férj” – Bill Clintont felhasználva a liberális álarcot levéve finoman még a faji kártyát is megpróbálták kijátszani politikai ellenfelükkel szemben. Az pedig enyhén szólva is ironikus volt, hogy – természetesen másod- harmadvonalbeli munkatársak segítségével – még azt is elhíresztelték, hogy Barack Obama fiatalkorában kipróbálta a kábítószert. A sárdobálás egyelőre nem vált be, és ennek eredményeként a szuperkedden Barack Obama több tagállamban győzött vetélytársa fölött, mint amennyiben Hillary Clinton előzte meg vetélytársát. Ám az előválasztásokon a lényeg nem a megnyert tagállamok, hanem a szavazatok útján megszerzett delegátusok száma. Mivel Obama szenátor kisebb államokban nyert, így összességében kevesebb neki elkötelezett küldöttet (pledged delegate) sikerült maga mögé állítani, mint Hillary Clintonnak. A New York-i szenátor a saját állama mellett olyan nagy lélekszámú államokban tudott még nyerni, többek közt, mint Kalifornia, Massachusetts és New Jersey. Ráadásul korábban Floridában is nagy előnnyel nyert Barack Obama előtt.
A fentiek azonban elgondolkodtathatják a demokrata vezetőket, szavazókat és jelölteket egyaránt. November 4-én ugyanis hivatalosan a tagállamok külön-külön választanak az elnökjelöltek közül, és a hagyományos íratlan szabály szerint aki a legnépesebb tagállamok közül egyszerre veszíti el Kaliforniát, Texast és Floridát, nem kerülhet a Fehér Házba. A texasi előválasztást még nem rendezték meg, de a jelek szerint Hillary Clinton erősebb demokrata jelöltnek látszik a népesebb és etnikailag sokszínűbb tagállamokban, mint Barack Obama. Külön ki kell emelni a spanyol anyanyelvűeket (vagy latinókat). Egyrészt immár ők alkotják a második legnagyobb faji csoportot a fehérek után; másrészt pontosan a már jelzett tagállamokban, valamint például az ugyancsak fontos New Yorkban nagy számban élnek. Azaz, akár királycsinálók is lehetnek; jelenleg a demokrata érzelmű latinók kétharmada Hillary Clintont támogatja. Továbbá, Clinton asszony most kedden 52:45 arányban legyőzte Barack Obamát a nők között is; a nők hagyományosan a választók többségét teszik ki az országos megmérettetéseken. Végül, a demokrata szavazók által a három legfontosabbnak ítélt kérdés közül kettőben Hillary Clintonban jobban megbíznak, mint Barack Obamában. Így a gazdasági kérdést első helyre tevők körében 50:46 és az egészségügy miatt aggódók között 52:43 arányú volt a New York-i szenátor győzelme a szuperkedden az illinoisi szenátorral szemben; az utóbbi mindössze az iraki háború ügyében teljesített jobban 55:40 arányban. A két demokrata jelölt küzdelmének színterei közé tartozik a delegátusszerzés mellett egyrészt a pénzügyi támogatók felhajtása (ebben a tekintetben talán Obamának vannak nagyobb tartalékai, bár Clinton egyik kampánymenedzsere az egyik legjobb pénzszerző, a volt DNC-elnök Terry McAuliffe). Másrészt a különböző hírességek támogatásának megszerzése; Barack Obama legutóbbi nagy fogásai közé tartozik a még mindig befolyásos Kennedy-klán. Harmadrészt a „szuperdelegátusok” megszerzése, akik kiállhatnak ugyan most egyik vagy másik jelölt mellett, de nem kötelezi őket az ígéretük semmire a konvención (ezen a téren Clinton áll jobban). Összességében tehát Hillary Clintonnak papíron jobbak az esélyei, ám a mérkőzések a pályán dőlnek el, és ott akadhatnak meglepetések; két perccel a Super Bowl vége előtt csak a nagyon elszánt New York-iak fogadtak volna a Giants győzelmére.
A republikánusoknál a várakozásokkal ellentétben egyfelől hamarabb jelentős előnyt szerzett az egyik jelölt, mint kezdetben gondolni lehetett; másfelől a meglepetés az, hogy ez a jelölt John McCain, akit sokan már leírtak akár pár hónappal ezelőtt is. Az arizonai szenátor egyértelműen elhúzott a vetélytársaitól, és ebben az esetben a többes szám is neki kedvez az utóbbiak esetében. A tegnapi viszalépése előtt második helyezett Mitt Romney és a harmadik Mike Huckabee elsősorban egymástól vett el szavazatokat: mindketten, bizonyos mértékben, a Republikánus Párt hasonló szavazóbázisát, a vallási konzervatívokat próbálták megnyerni. McCain szenátor mindenekelőtt a párt társadalmi kérdésekben mérsékelt szárnyára, valamint az erős nemzetbiztonságot és a vezetői tapasztalatot előnyben részesítőkre számíthat; továbbá jelentős támogatottsága van az úgynevezett függetlenek között is, akik az amerikai választók nagyjából egyötödét alkotják. Támogatói erősségének tudják be, hogy képes a másik oldallal együttműködni – így ennek tanújelét adta a kampányfinanszírozás, a bevándorlás és a „zöldadó” kérdésében. Igaz, ugyanezért a republikánus kemény mag ellenséges vele szemben.
Az országos választási esélyeket is latolgató republikánus szavazók még egy másik érvet is fel tudnak hozni McCain javára: a jelenlegi felmérések szerint egyedül ő lenne képes legyőzni akár Hillary Clintont, akár Barack Obamát; meg kell azonban jegyezni, hogy mindössze egy-két százalékpontos eltérés van közötte és potenciális demokrata ellenfelei között. John McCainnek és a republikánusoknak még egy ütőkártyája lehet majd novemberben: Hillary Clinton esetleges demokrata párti jelölése komoly mozgósító erővel bír az ellentáborban, ugyanis a Clinton házaspár országos elutasítottsága (a nem demokrata szavazók körében) kirívóan magas. Ezen túlmenően Hillary Clinton Barack Obamával szemben a tapasztalatra és nemzetbiztonsági hátterére épít; a veterán republikánus szenátorral szemben ilyen érvekkel indulni dőreség lenne, ami azt jelenti, hogy Clintonéknak valami újat kellene kitalálni a konvenció után.
A McCain melletti taktikai szavazásnak a tétje az lehet, hogy az utóbbi évtizedek konzervatív tendenciái megfordulnak-e. Egy példa: az amerikai alkotmányos életben kulcsszerepet betöltő legfelső bíróság kilenc tagja közül egy (John Paul Stevens) 89 éves és szinte biztosan alkalma lesz az új elnöknek egy új tagot kinevezni. Ha a testület új tagja konzervatív beállítottságú, akkor olyan liberális vívmányok veszhetnek oda, mint az abortuszhoz való jog; ha pedig liberális, akkor nőhet a legfelső bíróság aktivitása, ami a konzervatívok szerint ellentétes az alapító atyák eredeti szándékával, akik az alkotmány értelmezésére hívták elsősorban életre a testületet.
Mitt Romney feladta a küzdelmet, miután kampánya kifulladt, nem sikerült áttörést elérni és minden jelentősebb államban veszített, kivéve Massachusettst, de mivel ott volt kormányzó, hazai pályán kötelező volt győznie. McCain eddig már maga mögött tudhatja egy korábbi vetélytársa, Rudolph Giuliani támogatását. Többen felvetették annak a lehetőségét, hogy egy McCain– Huckabee páros sok szempontból ideális lehetne a republikánusoknak, amennyiben McCain kül- és biztonságpolitikai tapasztalatait, országos ismertségét és rutinját jól egészíthetné ki a vallási szempontból kifogástalan háttérrel rendelkező Huckabee. Ennek a párosnak a gyenge pontja a gazdaság lenne: McCain bevallottan nem nagyon ért a témához, míg a volt arkansasi kormányzó által javasolt „fair adó”, egy harmincszázalékos egységes fogyasztási adó a személyi jövedelemadó eltörlésével nem vehető komolyan, különösen a mostani gazdasági helyzetben.
A Demokrata Párt sok tagja a Clinton–Obama álomcsapatot szeretné pályára küldeni, de intő példaként lebeghet a szemük előtt, hogy a verhetetlennek tűnő New England Patriots az egész idényben mindössze egyszer kapott ki – igaz, akkor a döntőben…

A szerző egyetemi docens, Amerika-szakértő