Szövegközpontú a közönség

A karácsonyi koncertekkel és a díjátadókkal épp lezárult a tavalyi pop-rock évad, amely tavasszal aztán újraéled a tehetségkutatókkal, a koncertturnékkal és a nyári fesztiválokkal. Talán épp a mostani csendesebb időszak a legalkalmasabb arra, hogy arról is szó essen, a különféle csatornákon keresztül hogyan jut el vagy nem jut el hozzánk korunk populárisabb zenei termése. A most induló sorozatban először Lentulai Krisztiánnak, a Lánchíd Rádió zenei szerkesztőjének szögezzük kérdéseinket.

Varga Klára
2008. 02. 09. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy vállaltan konzervatív hírprofilú rádiócsatorna zenei kínálatát így képzeli el a mezei hallgató: népzene, magyar nóta, komolyzene, esetleg dzsessz…
– Érkeztek hozzánk kérések, hogy ilyen zenéket sugározzunk, de az induláskor az a döntés született, hogy a zenével elsősorban azt a húszas–harmincas városi réteget célozzuk meg, amelynek még nincs feltétlenül kialakult politikai-értékrendszerbeli irányultsága, de van karakteres zenei ízlése. Belénessy Csaba, a csatorna korábbi főszerkesztője azt mondta, konzervatív hangvételű rádió vagyunk, de nem öreg rádió. A zene az, ami napról napra változik, és így dinamikussá, karakteressé teheti az összképet. Ha mindenkit megcéloznánk, senkit sem találnánk el.
– Ezek szerint hasonlóak a szerkesztési elképzeléseik a Petőfi rádió szerkesztőiéhez.
– Van átfedés az előadók között, akik a két csatornán hallhatók, mi is javarészt intellektuális pop-rockot és alternatív zenét adunk, olyan magyar énekesekkel és együttesekkel, akiknek korábban esélyük sem volt hasonló nyilvánosságra. Mi március 15-én indultunk, a Petőfi pedig később, nyár közepén váltott. De a fő csapásirányhoz tartozó műfajok mellett rétegzenei műsoraink is vannak: a Csóksüteményben a dzsessz és a világzene kap teret, a Rocka Hungaricában a magyar rockzene, és ami egészen sajátos profil, az a Hittel és gitárral című keresztény könnyűzenei műsor. Ez egy sajátos műfaj, Magyarországon szinte ismeretlen főként külföldi előadókkal vagy olyanokkal, akikről itthon kevesen tudják, miről szólnak a dalaik. Az a műsor alcíme, hogy Ösvény hívők és nem hívők között.
– A zeneileg egyre bátrabb énekelt versek műfaját hiányolom a sorból.
– Vannak százperces beszélgetős műsoraink, amelyekbe zenekarokat hívunk, ez a Lánchíd Junior sáv, de volt már vendégünk például a Misztrál együttes is, csak hogy arculaton kívül eső előadókat említsek.
– Nézzünk egy kis matematikát! Mennyi a szöveg, és mennyi a zene a csatornán? Milyen arányban hallhatók a magyar és külföldi előadók?
– Hetven százalék a próza, a többi zene. Kötelező, hogy legalább tizenöt százalék magyar dal hangozzon el, mi harminc százalékot vállaltunk, de ténylegesen a zenék harmincöt százaléka magyar.
– Nem kevés ez még mindig?
– Tény, hogy a magyar zenei paletta hallatlanul gazdag, és nagyon sok előadót nem ismer a széles nyilvánosság, de a külföldiekre is van igény, sőt például a Pannon Rádió kapcsán olyan tapasztalat is van, hogy a tisztán magyar zenét sugárzó adók nem életképesek.
– Erről jut eszembe, döbbenten hallottam, hogy a fiatal magyar zenekarok, előadók tetemes hányada angolul énekel. Egy kollégája meg is kérdezett egy angol anyanyelvű zenészt arról, hogy tetszenek neki ezek a magyar–angol szövegek. Azt felelte, nem ért belőlük egy szót sem. Én azért találom ezt szomorúnak, mert a magyar beat-pop-rock eleve intellektuális, költői szövegekkel született meg. Ráadásul a magyar közönség kifejezetten szövegcentrikus.
– Ez csak egy ember véleménye. Szerintem nem lenne muszáj enynyire ragaszkodni valamihez, amit megszokott, mert lehet, hogy mások másképp gondolják.
– Nem arról beszélek, hogy már öreg vagyok, és valamit megszoktam, hanem hogy ez egy olyan értékes hagyomány, amit érdemes megtartani. Például Ákos töretlen sikere nagyban rejlik a költői szövegekben és a mondanivalóban.
– Ákos nagyon sokat fejlődött zeneileg is a Bonanza-korszak óta, de ha már a jó szövegeknél tartunk, a tankcsapdás Lukács László attraktív rímeit se hagyjuk ki.
– Sokszor beszélünk arról, hogy a tehetségkutató versenyek felfedezettjei kezét az első siker vagy a szerződés lejárta után elengedi a szervező cég vagy csatorna. Tesznek valamit azért, hogy aki már bizonyított valahol, ne tűnjön el?
– Először úgy gondoltuk, hogy például a megasztárosok épp elég médiafelületet kapnak, és így tömegcikkeké válnak, tehát nem kell velük foglalkoznunk, de aztán mégis meghívtuk Torres Danit, Bella Leventét, Dér Henit és Rúzsa Magdit, akiknek dalai hallhatók a Lánchíd Rádióban, de vendégünk volt a Harap zenekar, amely egy vidéki tehetségkutatón tűnt fel.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.