Tőkés László politikája az Európai Parlamentben

Tőkés László, akinek az Európai Parlamentbe való bekerülése Kárpát-medence-szerte sokak szívét dobogtatta meg, néhány napja nyílt levélben fordult választóihoz és az őt támogató szervezetekhez, hogy javaslataikkal, elképzeléseikkel járuljanak hozzá európai parlamenti munkaprogramjának és menetrendjének kialakításához. Ahogy Tőkés maga is írja, a Brüsszelben rendelkezésére álló másfél esztendő nem igazán hosszú, ezért az érdemi munkához az említett támogatásra nagy szükség lehet.
Nos, ha már a politikus indítványa aktualitást ad a kérdésnek, érdemes sorra venni, melyek azok a területek, melyek azok a pontok, amelyeken az erdélyi magyar érdekképviselet tevékenységét talán ki lehet mozdítani a kátyúból.
A legfontosabb mindenekelőtt talán annak feltérképezése lenne, hogy milyen mértékben valósítja meg Románia azokat a kisebbségi jogokat, amelyeket törvényei, illetve a különböző nemzetközi megállapodások már ma is szavatolnak a magyar közösség számára. Nagyváradon például, ahol a lakosság 27 százaléka magyar, még kétnyelvű utcatáblák sincsenek, noha ez mind a magyar–román alapszerződésben foglaltakkal, mind a 215/2001-es számú román közigazgatási törvénnyel ellentétben áll. Tőkés László brüsszeli irodája ügyfélszolgálati irodaként működhetne, ahol az erdélyi polgárok e-mailben vagy levélben bejelenthetnék, hol, mikor nem engedik őket élni nyelvi jogaikkal, hol, mikor akadályozzák őket anyanyelvük használatában. E dokumentációs anyag összegyűjtése és feldolgozása azért is lenne különösen fontos, mert a nyelvi jogok azon problémák közé tartoznak, amelyeken keresztül az uniós politikusok is képesek lesznek megérteni az erdélyi magyarok helyzetét, diszkriminációját és követeléseit. Az erdélyi magyar lakosságot ugyanakkor biztatni kellene, hogy igyekezzen élni nyelvi jogaival: magyarul a hivatalban, magyarul az orvosnál, magyarul a rendőrségen.
Ezzel párhuzamosan egy pozitív előjelű politikát is el kellene kezdeni. Nemcsak a problémákat, hanem a konkrét, konstruktív megoldási lehetőségeket is hangsúlyozni kellene. E téren számos ötletet lehet ellesni más európai kisebbségektől – például a dél-tiroliaktól –, akiknek a politikája kizárólag a jövőre fókuszált. Nem kell feltétlenül rögtön nagy távlatokban, autonómiában gondolkodni, hanem azt kell kigondolni, hogy az itt-ott felmerülő, mindennapos nyelvhasználati problémákat hogyan lehet kiküszöbölni. Ennek érdekében folyamatosan információkat kellene kérni az európai kisebbségek politikai pártjaitól, médiumaitól, hogy hol, milyen nehézségek merülnek fel, és milyen módon próbálják orvosolni őket (Dél-Tirolban például digitalizálták a gyógyszerek leírását, hogy a patikusok a várható mellékhatásokról szükség esetén tudjanak adni a betegeknek német nyelvű tájékoztatót.)
Az erdélyi nyelvi viszonyokat Kelet-Európában sajátosnak, Nyugat-Európában természetesnek tűnő kontextusba kellene helyezni. A divatos nemzetközi szóhasználattal élve, fel kellene hívni a figyelmet az Erdély multikulturalizmusában lévő, kiaknázásra váró kincsekre. A régió nyelvi-kulturális sokszínűségének megőrzése érdekében rendkívül fontos lenne, hogy ne csak a magyarok tanuljanak románul, hanem a románok is tanuljanak magyarul. A nyelvtudás olyan tőke, olyan plusz, amit egész Európában értenek és elfogadnak. Ráadásul egymás nyelvének ismerete nagyban segítheti a népek közti jobb megértést is, ahogy az már számos helyen bebizonyosodott. Ennek érdekében fel kellene vetni, hogy az erdélyi román iskolákban kezdődjön meg a magyar nyelv oktatása, s Erdély-szerte szervezzenek nyelvtanfolyamokat románok számára. Mindez jelentősen hozzájárulna a nyelvhasználati problémák kiküszöböléséhez is, hiszen a román hivatalnokok hiányzó magyarnyelv-tudása gyakran akadálya a törvények által garantált magyar nyelvű ügyintézésnek. (Megjegyezzük, az ENSZ 2008-at a nyelvek nemzetközi évének nyilvánította.)
A kisebbségi jogok tekintetében szükséges lenne még, hogy a sokat emlegetett intézményrendszert kiemeljék az elvont fogalmak kategóriájából. Konkrét intézményekről kell beszélni, úgy, hogy azt bármelyik külföldi politikus megértse. Ha területi autonómia, akkor Székelyföld autonómiája. Ha egyetem, akkor erdélyi magyar egyetem. Ha kórház, akkor partiumi magyar kórház.
Ezenkívül nélkülözhetetlen lenne kiemelni minden egyes nemzetközi megnyilvánulás során, hogy az erdélyi magyarság a jogokat nem alamizsnaként kéri a román hatalomtól. Romániában ugyanis az adófizetők csaknem hét százaléka magyar anyanyelvű, akiknek az adójából a hivatalokban román nyelvű űrlapot nyomtatnak, akiknek az adójából a román nyelvű felsőoktatást támogatják, akiknek az adójából román nyelvű utcatáblákat készítenek, és így tovább. Az etika azt kívánná, hogy a román állam a hétszázalékos arányt az élet minden területén szem előtt tartsa, és senkiben ne merülhessen fel annak a gyanúja, hogy a magyar közösséget valamilyen módon meglopják.
Mindezekhez az elképzelésekhez nemcsak az európai uniós politikusok, hanem más kisebbségi szervezetek segítsége, támogatása is szükséges lenne. Sokat tudna segíteni például a Finnországi Svéd Parlament, amely kizárólag a svéd közösség nyelvhasználati jogainak megvalósulásával foglalkozik, vagy az autonóm Aland-szigeteken működő békeintézet, amely az ENSZ hivatalos tanácsadó testületeként autonómiáért harcoló kisebbségeknek nyújt – szakmai és politikai – támogatást céljaik eléréséhez.
Végezetül nem hagyhatunk figyelmen kívül egy rendkívül lényeges körülményt: a média működését. A választásokon Tőkés László az erdélyi magyar szavazatok csaknem negyven százalékát szerezte meg, ismeretes ugyanakkor, hogy az erdélyi magyar sajtó kilencven százaléka nem Tőkés-párti. Különösen nagy gondot kell fordítani tehát arra, hogy az egyes politikai lépések ne negatív előjellel jelenjenek meg az erdélyi magyar olvasók előtt, és a Tőkéssel szemben álló magyar lapok a román sovinizmust, ne a képviselő tevékenységét tekintsék céltáblának. A kritikus sajtóbeli támadásokra pedig minden egyes esetben reagálni kell.
Tőkés László európai parlamenti munkája új perspektívákat nyithat az erdélyi magyarság előtt.

A szerző újságíró