Napi sajtószemle

haGalil.com
A német–izraeli honlapon Magdalena Marsovszky „antiszemitizmus-kutató” hosszú cikket írt Pogromhangulat Budapesten: Gerhard Schröder volt német kancellár állást foglal címen, amely így kezdődik: „Itt zsidó boltok és házak égnek. Minek kellene még történnie, hogy ide nézzenek?” Az antifasiszta tüntetésen megszólaló középkorú férfi így folytatja: „Hál’ istennek Schröder legalább itt van. Jó lenne, ha benyomásairól mindenütt mesélne Németországban. Olyan fontos lenne, ha Európában megtudnák, hogy Magyarországon milyen szédítő tempóban nő a nácik száma.” A szerző ezután azt írja, akkor még optimizmus uralkodott, amikor a kilencvenes évek elején Csurka István és Csoóri Sándor „antiszemita írásait” jelentette meg, amire a Demokratikus Charta Konrád György vezetésével több mint tízezer embert vitt az utcára. „Ki gondolta volna akkor, hogy 15 évvel később az utcát a jobboldali szélsőségesek uralják?” De április 11-e fontos volt, mégpedig nem csak Schröder jelenléte miatt. Tíz év óta először a két és fél ezren jelenlévő „antifasiszták” száma éppen annyi volt, „sőt, némileg nagyobb”, mint a „nemzeti-szocialista hazafiaké”.
A tüntetésen az egyetlen fideszes egy „zsidó hitű” képviselő volt, aki az akciót ugyan hétfőn még támogatta, de azután Gyurcsány és Schröder jelenléte miatt a pénteki demonstrációt túl politikusnak tekintette, és inkább távol maradt. Az írás később azt állítja, a társadalmat mindinkább áthatják a „népi” (Marsovszky a nemzeti-szocialista völkisch kifejezést használja) eszmék, és ennek a nézetnek a legfontosabb képviselője Orbán Viktor, a Fidesz „vezére”, aki az egyházak képviselői előtt nemrégiben sajnálkozott azon, hogy „az átalakulás nem vezetett a mai nemzet igazi népi (völkisch) egységéhez”. Marsovszky ezután
a jobboldali médiát támadja: a Hír TV-t, amely a Magyar Gárdát élteti, a Magyar Nemzetet, amely a magyar származású osztrák publicista, Paul Lendvai szavaival a Fidesz „militáns szócsöve”, az Echo TV-t, amely magát a Magyar Gárda médiapartnerévé „degradálta” és a Magyar Hírlapot, amely – idézi ismét Lendvait – „a Stürmer és a Pravda keveréke.” Széles Gábor, e két utóbbi médium tulajdonosa hatalmas pénzt fektetett be tévéjébe és lapjába, hogy „a nemzeti oldalt erősítse”. Marsovszky ezt követően Bayer Zsoltra, „Orbán jó barátjára” tér, aki nemrégiben a Magyar Hírlapban „gyalázkodó cikket” írt „budapesti zsidó újságírókról”. A cikk még támadja Morvai Krisztinát, aki „Unsere Rasse” címen jelentetett meg könyvet, Polgár Tamást és Gaudi-Nagy Tamást, valamint a Magyar Orvosi Kamarát, amely szintén a völkisch gondolatmenetet „nyomja”. Dávid Ibolya, az MDF elnöke viszont már ért a focihoz, és derék levelet írt.