Egy ökológiai adóreform előnyei

Szerkesztőségünk Németh György közgazdász Vitairat az adóreform részleteiről (Magyar Nemzet, május 24.) című írásával vitaindító cikket közölt. A vitában eddig Komár Lajos (Az adóreform csak félmegoldás lehet, május 30.), Mészáros József (Törvényjavaslat a családi adózásra, május 30.), Bod Péter Ákos (Komoly átalakításra szorul a magyar állam, június 7.), Mádi László (Adórendszer és felemelkedés, június 13.), Bogár László (Az állam és az adósság, június 13.) Zara László (Elmúlt az utolsó pillanat is az adóreform ügyében, június 17.), Krekó Péter (Az adócsökkentés politikamentesítése, június 21.) és Gyöngyösi Márton (Válságkezelés legitim, szavahihető kormánnyal, június 24.) hozzászólásait közöltük.

Kiss Károly
2008. 07. 10. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„A szocializmus azért omlott össze, mert az árak nem a gazdasági valóságot tükrözték. A kapitalizmus is össze fog omlani, ha az árak nem mutatják az ökológiai valóságot.”
(Ernst Ulrich von Weizsäcker)

Amikor 1992-ben a Levegő Munkacsoport keretében, a hivatalos költségvetés környezetvédő alternatívájaként megjelentettük első zöldköltségvetésünket, ez az adózási technika még Nyugat-Európában is újdonságnak számított. Azóta már a latin–germán történelmi törésvonaltól északra fekvő országokban majd mindenhol sikerrel alkalmazzák, viszont a mi évről évre megjelenő újabb és újabb kiadványainkat csak a szűkebben vett szakma és az érintett országgyűlési bizottságok tagjai ismerik. Pedig az ökológiai adóreform többszörös előnyöket kínál.
Először is: nem növeli a gazdaság és a társadalom összes adóterhét, hanem a meglévő adóterhet strukturálja át; átcsúsztatja a környezetet jobban szennyezőkre, és mentesíti az azt kevésbé terhelőket. A környezetet szennyezőktől származó többlet-adóbevételt leggyakrabban az élőmunka terheinek csökkentésére fordítják. Ha ez a munkáltatói tb-járulékot mérsékli, akkor – egyéb feltételek fennállása esetén – növeli a foglalkoztatást. (Ezt nevezzük az adóreform kettős hozadékának: javítja a környezet állapotát és csökkenti a munkanélküliséget.) Az OECD-országaiban a tapasztalati tények azt mutatják, hogy a bérterhek egy százalékpontos csökkentése a munkanélküliségi rátát 0,1 ponttal mérsékli. Számításaink szerint Magyarországon ez az arány akár az 1,5-1,4 pontot is elérheti (ami a bérterhek magasabb szintjével magyarázható). Tehát a munkáltatói tb-járulék tízpontos mérséklése a munkanélküliségi rátában 2-2,5 pontos javulást is eredményezhet. Van-e ma Magyarországon ennél időszerűbb feladat?
A környezetvédelmi adók – a dolog természeténél fogva – nagyrészt energiaadók és a közlekedésben realizált adók. Ennek megfelelően régebben döntően az alacsony hazai energiaárak felemelését javasoltuk, s ez szolgált volna az élőmunkaterhek csökkentésének alapjául. Az utóbbi években azonban változott a helyzet: energiaáraink – a háztartási gázét leszámítva – elérték a nyugat-európai színvonalat, s bár környezetvédelmi szempontból a további emelés is indokolt lenne, a gazdasági realitás ezt nem teszi lehetővé. Ezért újabban az adóteher átcsúsztatásának, illetve átcsoportosításának sokkal szélesebb körét javasoljuk. A 2009-re kidolgozott alternatív költségvetésünk negyvennégy, részletesen kidolgozott tételből áll. Ezek összege – mivel minimum- és maximumértékekkel számolunk – a 2009-ben várható GDP 6,5–8,7 százalékát kitevő sávban mozog. Tehát ekkora lenne az adó- és költségátcsoportosítások mértéke.
A közlekedésben például 200-300 milliárd forint bevételhez jutna a költségvetés a személygépkocsi-használat elszámolásának szigorításával és 40-80 milliárdhoz a nehéz tehergépjárművek úthasználati díjának bevezetésével. Javasoljuk – osztrák mintára – a gépjármű-biztosítási adó bevezetését is, hogy a gépjárműbalesetek kórházi, orvosi és táppénzköltségeit ne a társadalombiztosítás fizesse. Ez további 200-300 milliárd forintos többlethez juttatná az államháztartást. Javasoljuk a városi útdíj bevezetését is (amelyből 45 milliárd forint bevétel származna).
Az aggódó olvasó joggal kérdezheti: hogyan képzeljük a szállítási költségek növelését egy olyan időszakban, amikor fergeteges ütemben nőnek az olaj- és üzemanyagárak? Nem rontja-e ez a szállítási ágazat versenyképességét és mindnyájunk életszínvonalát? A kérdés indokolt, s a válaszunk a következő. Választanunk kell, hogy mit akarunk megvédeni: egy ágazatot, egy tevékenységet vagy a gazdaság egészét. Tavaly 4725 millió dollárt tett ki a kőolaj és származékainak importja. (A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy az export viszont 1832 millió dollár volt, tehát a különbözettel kell számolnunk, amely ezt figyelembe véve is hatalmas teher a magyar gazdaságnak.) A kőolaj hordónkénti ára – az egy évvel ezelőttihez képest – hetven százalékkal nőtt (ami a dollár értékcsökkenését leszámítva is sokkoló adat). És jól tudjuk, hogy az olajár – a lelőhelyek kimerülésének és a klímavédelmi intézkedéseknek köszönhetően – hosszú távon továbbra is nőni fog. Az energiaszükségletét kétharmad részben importból fedező Magyarország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy energiaigényes ágazatai és energiafelhasználói mentesüljenek e teher alól. Hazánknak alkalmazkodnia kell e körülményhez, s az alkalmazkodás útja az, ha a felhasználók közvetlenül, tompítás nélkül viselik a terheket (beleértve az okozott környezeti károkat is). Ez a gazdaságot a kevésbé szállítás- és energiaigényes tevékenységek felé tolja el, s így könnyebb lesz kifizetni az energiaimport számláját. Ami pedig a versenyképességet illeti: Írország, Európa egyik legversenyképesebb gazdasága évente 13-15 milliárd euró értékben exportál szoftvereket. Van tehát alternatívája a szállításigényes gazdaságnak.
Az energiaszektort érintő javaslataink egyike: az áramszolgáltatók indokolatlanul szerzett eszközeinek (a hálózati hozzájárulásnak) az elvonása és a vezetékrendszer használata utáni szolgalmi díj fizetése (110 milliárd forint). El kell vonni a hazai és az importár különbözeteként képződött járadékot is (40 milliárd forint) és fokozatosan meg kell szüntetni a szén-dioxid-kvóta ingyenességét (50 milliárd forint). A szénhidrogének bányajáradékát még a tizenkét dolláros olajárnál állapították meg; ezt korrigálni kell a jelenlegi ár szintjén. Az energiaszektor oly mértékű profitot realizál, hogy ezek az intézkedések nemcsak közgazdaságilag indokoltak; a szektor jövedelmezőségét sem veszélyeztetik. Megszüntetnénk a gázárak támogatását, és helyette – ugyanolyan összegben – felemelnénk az alacsony nyugdíjakat és a szociális támogatásokat. Az is indokolt lenne, hogy a közbeszerzésekben érvényesüljenek a környezetvédelmi szempontok. Javasoljuk, hogy – ahol erre mód van – a közbeszerzéseknél a vasúti szállítást vegyék igénybe. Ezzel jövedelmet vonnánk el a környezetterhelő közúti szállítástól, és mérsékelnénk a környezetbarát vasút állami támogatási igényét.
Hogy más jellegű javaslatainkból is ízelítőt adjunk: a földvédelmi járulék felemelése a legértékesebb természeti kincsünk, a termőföld védelmét szolgálná az agglomerációs burjánzás és a zöldmezős beruházások ellenében (40-60 milliárd forint). A mezőgazdasági adók és támogatások rendszerét oly módon alakítanánk át, hogy az egyre inkább az ökológiai gazdálkodást szolgálja. Megszüntetnénk a kulturális járulékok jelenlegi szétszórt rendszerét, és az összeget a reklámok megadóztatásából fedeznénk.
A többletbevételt – mint már jeleztük – főleg az élőmunka terheinek a csökkentésére fordítanánk. Ezen túl mérsékelnénk a kis- és középvállalkozások terheit, növelnénk az egészségügyre, az oktatásra és a kultúrára fordított kiadásokat. Még egyszer hangsúlyozzuk: mindez – nemzetgazdasági szinten – nem többlet-adóterhet, hanem a meglévő keretek közötti adóátcsoportosítást jelent. Az adóátcsoportosítás többletterhet jelentene az energiaszektornak, a szállításigényes tevékenységeknek és a környezetterhelőknek, de kevesebbet azoknak, akik ellenkező előjelű tevékenységet végeznek. Fontos kérdés, hogyan érinti mindez az állampolgárt. Nos, az állampolgár választhat: ha ragaszkodik a mindennapi autóhasználathoz, a magas energiafogyasztáshoz, ha lépten-nyomon egyszer használatos termékeket vásárol, és általában, ha a fogyasztói társadalom értékrendjét vallja, akkor rosszul fog járni. De ha megváltoztatja fogyasztási szokásait, életmódja környezetbarát lesz, akkor mindezzel nyerni fog.
A környezetvédőket gyakran éri az a vád, hogy erőszakosan be akarnak avatkozni a piacgazdaság természetes rendjébe. Nos, a sztenderd gazdaságelmélet szerint sem valósul meg a társadalmi-gazdasági optimum, ha az okozott környezeti és egészségi károkat az okozókkal nem fizettetik meg. Emiatt a környezetet terhelő tevékenység nagyobb lesz az optimálisnál. Javaslataink valójában a piaci hibák, elégtelenségek és kudarcok kiküszöbölését célozzák, miközben jelentős eredményt ígérnek számos fontos területen.
Végül fel kell tenni a kérdést: mi az akadálya a kifejtett elképzelések megvalósulásának? Először is, nagyhatalmú érdekcsoportok pozícióit veszélyeztetik: az energiaszektorét, az üzemanyag-forgalmazókét, az autógyártókét, a vegyiparét, az útépítőkét, az üdítőiparét stb. És hát a lakosság széles rétegei, a fogyasztói társadalom értékrendjét vallók sem lelkesednek érte. Ilyen intézkedéseket csak egy határozott, elkötelezett kormány képes véghezvinni. Gyakran kérdezik tőlünk: mit szól mindehhez a Pénzügyminisztérium? 1992 óta voltak évek, amikor a Pénzügyminisztérium érdeklődött a zöld-államháztartási reform iránt, volt, amikor kevésbé. Azt a májusi konferenciát, amelyen e legújabb változatot bemutattuk, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg, Kovács László EU-biztos vállalta a bevezető előadást, s előadást tartott a környezetvédelmi államtitkár és több szakszervezeti vezető is. A Pénzügyminisztérium azonban nem képviseltette magát; úgy látszik, teljes mértékben elégedettek a teljesítményükkel, nem szorulnak a „nem szakmabeliek” tanácsára. Az elmúlt évek bizonytalanságai az adópolitikában és a gazdasági teljesítmény azonban e szakmai gőgöt semmivel sem támasztják alá.

A szerzők: Kiss Károly egyetemi docens;
Pavics Lázár közgazdász

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.