Védjük meg a termőföldet a spekulatív tőkétől

Tanka Endre
2008. 07. 07. 19:16
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A közösségi jog 2013-tól kötelezi Magyarországot, hogy az egyszerűsített agrártámogatás helyett áttérjen az EU15 régi államaiban alkalmazott, egységes mezőgazdasági támogatási rendszerre. Ez, lényegét tekintve, a termeléstől elválasztott, a földterület nagyságához, a mezőgazdasági üzemhez és a tenyésztett állatok számához kötött, történelmi jogosultságra alapozott, átalány jellegű támogatási rendszert jelent, amelyet angol rövidítése alapján SPS-modellnek nevez. A kormány ezt az új intézményt már 2009-től be akarja vezetni. Az erről szóló törvényjavaslatot a politika médiahátszele a mezőgazdaság és a támogatottak kizárólagos előnyeinek ígéretével erősíti. Az 57 oldalnyi tervezet indokain túl tekintélyes politikusok állítják: az SPS-rendszer versenyképességet garantál, gátolja az uniós támogatások elvonását a mezőgazdaságtól, a föld és a támogatási jog együttes forgalmát biztosítva növeli a föld értékét, így útját állja, hogy a külföldi tőke a hazai termőföldet olcsón felvásárolja. Az utóbbi érv már intézményi hivatkozása szerint is hamis: a kötelező uniós jog szerint a támogatási jog önállóan forgalomképes, vagyis az ügyletkötők rendelkezésétől függ, hogy az a földtulajdonnal együtt, avagy anélkül cserél gazdát. A versenyképesség pedig – mivel itt nem a társadalmi és környezeti hatékonyság egyidejű követelményén alapul – csak a nagyüzemi tőkehasznosító nyereségigényét fedi.
Kinek az érdeke áll a rendkívül bonyolult támogatási rend intézményi hátterében? Ezt főként a támogatási jog alapjának, az úgynevezett történelmi bázisidőszaknak a törvényi meghatározása világítja meg. Eszerint a földterülethez kötött támogatási jog egységértékét a 2006-os naptári év bázisidőszaka alapján kell rögzíteni. Ez azt jelenti, hogy az átalány agrártámogatás iránti alanyi jogot – a közösségi és a kiegészítő nemzeti források igénybevételére – végérvényesen és kizárólagos jelleggel csak olyan agrártermelő szerezheti meg, aki 2006-ban a támogatás alapját adó földterületet tulajdonosként művelte, vagy arra nézve érvényes földhaszonbérleti jogcímmel rendelkezett. A támogatási jog korlátozottan forgalomképes, vagyoni értékű jogosítvány, ami a birtokosa számára monopólium. Egyrészt saját rendelkezésétől függ, hogy azt az elérhető forgalmi áron hajlandó-e másnak eladni, vagy sem. Másrészt, mivel e jog a bázisidőszak szerinti földhasználót illeti meg, a földet bérbe adó tulajdonos javára az akkor sem éledhet fel, ha 2006 után a haszonbérlet megszűnik, és a földjét maga műveli. A jogi rendezés valós következményeinek megismeréséhez tudni kell, hogy a hazai nagybirtokrendszer döntően földhaszonbérleten alapul: szántóink közel hetven százaléka haszonbérletben áll, a gazdasági társaságok földhasználatának kilencven százaléka, míg a szövetkezeteké hetven százalékban ilyen jogcímre épül.
Mire vezet az új támogatási rend? A látszólag csak jogtechnikai változtatás közvetve a mezőgazdaság elsődleges erőforrásainak – a földalapnak és a támogatási jognak – az újraosztását intézményesíti. Mégpedig garanciális rendszert létesítve a szűk hatalmi agrárelitnek ahhoz, hogy elsajátítási monopóliumát 2013-ig kiépítse, majd a közös agrárpolitika első pillérének, az alanyi jogú, közvetlen támogatásnak 2018-ig bekövetkező megszűnésével, az agrárpiacok teljes liberalizálásával azt végleg megszilárdítsa.
A bázisidőszak önkényes rögzítésével a törvény a bérbe adó földtulajdonosokat két, kivédhetetlen joghátránnyal sújtja. Egyrészt kizárja, hogy a haszonbérlet sorsát a saját érdekeik alapján rendezzék, mivel – a 2006-os jogállapot kötelező törvényi figyelembevétele miatt – a jövőben is kénytelenek lemondani róla, hogy tulajdonosi földhasználatuk címén bármikor is megszerezhessék a támogatás alanyi jogát. Másrészt e jogi kényszer a támogatásból kizárt bérbe adókat arra szorítja, hogy földjük tulajdonától mielőbb szabaduljanak meg: a támogatási jog nélküli föld piaci ára lényegesen csökken, így azt az érték töredékén adják el a támogatási joggal rendelkező üzemtulajdonosnak. Az SPS földárat növelő hatása mellett érvelő kormánypropagandának tehát épp az ellenkezője az igaz: míg a kisszámú kvótabirtokos tőkés számára a támogatási jognak a földtulajdonhoz kötése valóban árfelhajtást hoz, a földalap hetven százalékát bérbe adó kistulajdonosok terhére – a támogatási jogtól megfosztott földnél – piaci árzuhanás áll elő. Társadalmi méretekben épp ez az intézményi kényszer tetőzi be az agrártőke eredeti felhalmozási folyamatát azzal, hogy a kvóták és a támogatási jog birtokosainak biztosítja a – főleg részarány-tulajdonú – bérelt földeknek a piaci ár alatti tömeges felvásárlását.
Látni kell: az SPS-modell ilyen módszerű bevezetése közel sem a közösségi jog diktátuma, sőt annak az alapnormáival ellentétes. Egyrészt egyedül Magyarország döntésétől függ, hogy 2013-ig melyik évben kíván áttérni az egységes támogatásra. Másrészt a támogatási jog bázisidőszakának önkényes és kizárólag a haszonbérlők érdekével számoló meghatározása mind a hazai, mind a közösségi jog piaci versenyszabályait nem létezőknek tekinti. Az alkotmány szerint állami feladat a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának a biztosítása. Másfelől az általános egyenlőség az Európai Közösségek Bírósága által is elismert alapjog, amit a gyakorlat – a római szerződés 4. cikke alapján – kiterjeszt az azonos versenyfeltételek biztosításának a követelményére.
A törvény azzal, hogy a földhöz kötődő támogatási jog bázisidőszakát a 2013-ig terjedő, legalább nyolcévi időszakhoz képest a jogalkotást megelőző második évben, 2006-ban rögzíti, eleve kizárja a földtulajdonos bérbe adók lehetőségét és esélyegyenlőségét alapérdekeik érvényesítésére. 2006-ban e személyek nem számolhattak azzal, hogy az SPS-modellt 2013 előtt bevezetik. Emiatt a földjük bérbeadása végleg megfosztja őket a támogatási jogtól, miközben földtulajdonuk értékét veszti, így a megtartása is értelmetlen lesz, tehát a gazdasági nyomás a földvesztés kényszerét hozza. Ezért a földbérleti piacon az új intézmény súlyosan sérti a haszonbérbe adók gazdasági esélyegyenlőségét és az azonos versenyfeltételekhez való jogát. Ha a jogi rendezés alkotmányosan és a közösségi versenyjog sérelme nélkül járna el, úgy az SPS-rendszerről szóló tájékoztatás és a bázisidőszak rögzítésére – legalább még öt évig – nyitva álló idő elég lenne rá, hogy a haszonbérbe adók számoljanak jogi helyzetükkel és érdekeikkel, szükség szerint módosítsák a bérleti szerződést, a bérletmentes földtulajdonuk alapján pedig megszerezzék az agrártámogatás iránti jogot.
Kinek és mit adhat az új agrártámogatás? Aligha cáfolható: ez 2018-ig kódolja a KAP 1. pillérű támogatási rendszerének mai, súlyos torzulásait. A tervezet indokolása szerint legfeljebb 200 ezer földhasználónak biztosíthat támogatási jogot, más szóval a mai gazdálkodók milliós tömegét eleve megfosztja a támogatástól és kizárja a mezőgazdaságból. A valós támogatási arány azonban ennél is jóval kisebb. Amint ezt a Világgazdasági Kutató Intézet már 2004-ben feltárta, az 1. pillérű támogatás 90 százalékát legfeljebb az összes regisztrált termelő öt százaléka, vagyis a legnagyobb tőkeerejű gazdaságok élvezik, miközben a fejlesztési és beruházási támogatásokból – az életképes gazdaság törvényi méretküszöbe miatt – a gazdaságok 91 százaléka kiesik, tehát a rendszer őket halálra ítéli. A mindössze technikai jellegűnek mondott intézmény ezt a jogállapotot szentesíti, amivel nemcsak a hazai termelők létfeltételeit semmisíti meg, hanem az egész társadalom közérdekét aláveti a globális agrártőke elsajátítási magánérdekének. Ne feledjük: a világ drámai élelmezési válsága, amit az élelmiszerár-robbanás és a földérték felfutása is jelez, már gyilkos harcot indított többek közt a Kárpát-medence páratlan természeti kincseinek, termőföld- és vízkészletének a megszerzésére. Ezért a fenntarthatóság és a megmaradásunk parancsa, hogy földjeinket ne engedjük át a spekulatív tőkének. Az agrártámogatásnál pedig a hazai alkotmányos rend és az uniós versenyjog, vagyis az agrárpiaci szereplők jogegyenlőségének szavatolása csak úgy érvényesülhet, ha az SPS-rendszer 2009-ben nem léphet hatályba, hanem annak bevezetését a jogalkotó 2013-ig elhalasztja.

A szerző az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi docens

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.