A közösségi jog 2013-tól kötelezi Magyarországot, hogy az egyszerűsített agrártámogatás helyett áttérjen az EU15 régi államaiban alkalmazott, egységes mezőgazdasági támogatási rendszerre. Ez, lényegét tekintve, a termeléstől elválasztott, a földterület nagyságához, a mezőgazdasági üzemhez és a tenyésztett állatok számához kötött, történelmi jogosultságra alapozott, átalány jellegű támogatási rendszert jelent, amelyet angol rövidítése alapján SPS-modellnek nevez. A kormány ezt az új intézményt már 2009-től be akarja vezetni. Az erről szóló törvényjavaslatot a politika médiahátszele a mezőgazdaság és a támogatottak kizárólagos előnyeinek ígéretével erősíti. Az 57 oldalnyi tervezet indokain túl tekintélyes politikusok állítják: az SPS-rendszer versenyképességet garantál, gátolja az uniós támogatások elvonását a mezőgazdaságtól, a föld és a támogatási jog együttes forgalmát biztosítva növeli a föld értékét, így útját állja, hogy a külföldi tőke a hazai termőföldet olcsón felvásárolja. Az utóbbi érv már intézményi hivatkozása szerint is hamis: a kötelező uniós jog szerint a támogatási jog önállóan forgalomképes, vagyis az ügyletkötők rendelkezésétől függ, hogy az a földtulajdonnal együtt, avagy anélkül cserél gazdát. A versenyképesség pedig – mivel itt nem a társadalmi és környezeti hatékonyság egyidejű követelményén alapul – csak a nagyüzemi tőkehasznosító nyereségigényét fedi.
Kinek az érdeke áll a rendkívül bonyolult támogatási rend intézményi hátterében? Ezt főként a támogatási jog alapjának, az úgynevezett történelmi bázisidőszaknak a törvényi meghatározása világítja meg. Eszerint a földterülethez kötött támogatási jog egységértékét a 2006-os naptári év bázisidőszaka alapján kell rögzíteni. Ez azt jelenti, hogy az átalány agrártámogatás iránti alanyi jogot – a közösségi és a kiegészítő nemzeti források igénybevételére – végérvényesen és kizárólagos jelleggel csak olyan agrártermelő szerezheti meg, aki 2006-ban a támogatás alapját adó földterületet tulajdonosként művelte, vagy arra nézve érvényes földhaszonbérleti jogcímmel rendelkezett. A támogatási jog korlátozottan forgalomképes, vagyoni értékű jogosítvány, ami a birtokosa számára monopólium. Egyrészt saját rendelkezésétől függ, hogy azt az elérhető forgalmi áron hajlandó-e másnak eladni, vagy sem. Másrészt, mivel e jog a bázisidőszak szerinti földhasználót illeti meg, a földet bérbe adó tulajdonos javára az akkor sem éledhet fel, ha 2006 után a haszonbérlet megszűnik, és a földjét maga műveli. A jogi rendezés valós következményeinek megismeréséhez tudni kell, hogy a hazai nagybirtokrendszer döntően földhaszonbérleten alapul: szántóink közel hetven százaléka haszonbérletben áll, a gazdasági társaságok földhasználatának kilencven százaléka, míg a szövetkezeteké hetven százalékban ilyen jogcímre épül.
Mire vezet az új támogatási rend? A látszólag csak jogtechnikai változtatás közvetve a mezőgazdaság elsődleges erőforrásainak – a földalapnak és a támogatási jognak – az újraosztását intézményesíti. Mégpedig garanciális rendszert létesítve a szűk hatalmi agrárelitnek ahhoz, hogy elsajátítási monopóliumát 2013-ig kiépítse, majd a közös agrárpolitika első pillérének, az alanyi jogú, közvetlen támogatásnak 2018-ig bekövetkező megszűnésével, az agrárpiacok teljes liberalizálásával azt végleg megszilárdítsa.
A bázisidőszak önkényes rögzítésével a törvény a bérbe adó földtulajdonosokat két, kivédhetetlen joghátránnyal sújtja. Egyrészt kizárja, hogy a haszonbérlet sorsát a saját érdekeik alapján rendezzék, mivel – a 2006-os jogállapot kötelező törvényi figyelembevétele miatt – a jövőben is kénytelenek lemondani róla, hogy tulajdonosi földhasználatuk címén bármikor is megszerezhessék a támogatás alanyi jogát. Másrészt e jogi kényszer a támogatásból kizárt bérbe adókat arra szorítja, hogy földjük tulajdonától mielőbb szabaduljanak meg: a támogatási jog nélküli föld piaci ára lényegesen csökken, így azt az érték töredékén adják el a támogatási joggal rendelkező üzemtulajdonosnak. Az SPS földárat növelő hatása mellett érvelő kormánypropagandának tehát épp az ellenkezője az igaz: míg a kisszámú kvótabirtokos tőkés számára a támogatási jognak a földtulajdonhoz kötése valóban árfelhajtást hoz, a földalap hetven százalékát bérbe adó kistulajdonosok terhére – a támogatási jogtól megfosztott földnél – piaci árzuhanás áll elő. Társadalmi méretekben épp ez az intézményi kényszer tetőzi be az agrártőke eredeti felhalmozási folyamatát azzal, hogy a kvóták és a támogatási jog birtokosainak biztosítja a – főleg részarány-tulajdonú – bérelt földeknek a piaci ár alatti tömeges felvásárlását.
Látni kell: az SPS-modell ilyen módszerű bevezetése közel sem a közösségi jog diktátuma, sőt annak az alapnormáival ellentétes. Egyrészt egyedül Magyarország döntésétől függ, hogy 2013-ig melyik évben kíván áttérni az egységes támogatásra. Másrészt a támogatási jog bázisidőszakának önkényes és kizárólag a haszonbérlők érdekével számoló meghatározása mind a hazai, mind a közösségi jog piaci versenyszabályait nem létezőknek tekinti. Az alkotmány szerint állami feladat a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának a biztosítása. Másfelől az általános egyenlőség az Európai Közösségek Bírósága által is elismert alapjog, amit a gyakorlat – a római szerződés 4. cikke alapján – kiterjeszt az azonos versenyfeltételek biztosításának a követelményére.
A törvény azzal, hogy a földhöz kötődő támogatási jog bázisidőszakát a 2013-ig terjedő, legalább nyolcévi időszakhoz képest a jogalkotást megelőző második évben, 2006-ban rögzíti, eleve kizárja a földtulajdonos bérbe adók lehetőségét és esélyegyenlőségét alapérdekeik érvényesítésére. 2006-ban e személyek nem számolhattak azzal, hogy az SPS-modellt 2013 előtt bevezetik. Emiatt a földjük bérbeadása végleg megfosztja őket a támogatási jogtól, miközben földtulajdonuk értékét veszti, így a megtartása is értelmetlen lesz, tehát a gazdasági nyomás a földvesztés kényszerét hozza. Ezért a földbérleti piacon az új intézmény súlyosan sérti a haszonbérbe adók gazdasági esélyegyenlőségét és az azonos versenyfeltételekhez való jogát. Ha a jogi rendezés alkotmányosan és a közösségi versenyjog sérelme nélkül járna el, úgy az SPS-rendszerről szóló tájékoztatás és a bázisidőszak rögzítésére – legalább még öt évig – nyitva álló idő elég lenne rá, hogy a haszonbérbe adók számoljanak jogi helyzetükkel és érdekeikkel, szükség szerint módosítsák a bérleti szerződést, a bérletmentes földtulajdonuk alapján pedig megszerezzék az agrártámogatás iránti jogot.
Kinek és mit adhat az új agrártámogatás? Aligha cáfolható: ez 2018-ig kódolja a KAP 1. pillérű támogatási rendszerének mai, súlyos torzulásait. A tervezet indokolása szerint legfeljebb 200 ezer földhasználónak biztosíthat támogatási jogot, más szóval a mai gazdálkodók milliós tömegét eleve megfosztja a támogatástól és kizárja a mezőgazdaságból. A valós támogatási arány azonban ennél is jóval kisebb. Amint ezt a Világgazdasági Kutató Intézet már 2004-ben feltárta, az 1. pillérű támogatás 90 százalékát legfeljebb az összes regisztrált termelő öt százaléka, vagyis a legnagyobb tőkeerejű gazdaságok élvezik, miközben a fejlesztési és beruházási támogatásokból – az életképes gazdaság törvényi méretküszöbe miatt – a gazdaságok 91 százaléka kiesik, tehát a rendszer őket halálra ítéli. A mindössze technikai jellegűnek mondott intézmény ezt a jogállapotot szentesíti, amivel nemcsak a hazai termelők létfeltételeit semmisíti meg, hanem az egész társadalom közérdekét aláveti a globális agrártőke elsajátítási magánérdekének. Ne feledjük: a világ drámai élelmezési válsága, amit az élelmiszerár-robbanás és a földérték felfutása is jelez, már gyilkos harcot indított többek közt a Kárpát-medence páratlan természeti kincseinek, termőföld- és vízkészletének a megszerzésére. Ezért a fenntarthatóság és a megmaradásunk parancsa, hogy földjeinket ne engedjük át a spekulatív tőkének. Az agrártámogatásnál pedig a hazai alkotmányos rend és az uniós versenyjog, vagyis az agrárpiaci szereplők jogegyenlőségének szavatolása csak úgy érvényesülhet, ha az SPS-rendszer 2009-ben nem léphet hatályba, hanem annak bevezetését a jogalkotó 2013-ig elhalasztja.
A szerző az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi docens
Marihuánával, kokainnal és luxuscikkel bukott le egy zuglói díler
