A jazz Próteuszának újabb alakváltozásai

Annyiféle alakot öltött, olyan sok formában mutatta meg magát Herbie Hancock, a jazz Próteusza, hogy csak találgatni lehet, mi rejlik személyisége legmélyén. Hard bop, soul jazz, funky, pop- vagy klasszikus zene – a 68 éves mester elképesztő könnyedséggel ölti magára a különböző stílusok jegyeit, olykor egyszerre több irányba is szabadjára engedi fantáziáját. A popularitásnak gyakran, a minőségből ritkán engedett hosszú pályafutása során, de bármihez nyúlt is, az – mint a díjak, elismerések is jelzik – magán viselte az eredetiség lenyomatát.
Az V. Veszprémi Ünnepi Játékok legnagyobb érdeklődéssel várt, a rossz idő miatt a vár barokk környezetéből az új Veszprém Arénába átkerült koncertjére utóbbi lemezeinek (Possibilities, 2005; River: The Joni Letters, 2007) anyagával érkezett. Mindkettő újabb nyitás a szélesebb publikum felé: az előbbi különböző helyeken, más-más muzsikusokkal és énekesekkel rögzített dalgyűjtemény; az utóbbi tisztelgés a popzene klasszikussá kanonizálódott énekes-szerzője, Joni Mitchell előtt. A River kétszeres Grammy-díja elegendő alapot kínált ahhoz, hogy több hetes turnét lehessen rá felfűzni. Tódult a közönség Veszprémbe is; mintegy kétezren váltották meg a borsos árú belépőket, hogy a rendezvénycsarnok leválasztott felében részesei legyenek a világsztár(ok) jelenléte által kínált mámorító élménynek.
Tudvalevő, hogy a külföldi muzsikusok szeretik a magyar közönséget, mert a magyar közönség is szereti – ünnepelni – őket. Hancock rendkívül jó hangulatban lépett a színpadra, felszabadultsága a nézőtérre is átterjedt. A két és fél órás koncert az eltervezettség és a spontaneitás, az együttes játék és az egyéni produkciók kettősségének jegyében telt. Mindenki megkapta a magáét: a jazz hívei Chris Potter erőtől duzzadó szaxofon-, Dave Holland gyönyörű tónusú bőgő- és nem utolsósorban Hancock intenzíven építkező akusztikuszongoraszólóival, a popzene rajongói a fehér Sonya Kitchell fátyolos, a fekete Amy Keys erőteljes énekével, Vinnie Colaiuta kőkemény, virtuóz rockdobolásával, a világzenében utazók az afrikai Lionel Loueke gitáros Tavaszi szél című magyar népdal-parafrázisával, az estélyi ruhások pedig a VIP-fogadás terülj-terülj asztalkájával és a hazai hírességek látványával.
Herbie Hancock és kiváló muzsikusokból álló csapata zajos sikert aratott a Lehetőségek folyója című turné magyarországi állomásán. Eredményes estét könyvelhettek el az elitfesztivál címmel illetett Veszprémfeszt szervezői is. Csak keveseknek tűnhetett fel, hogy a szűnni nem akaró tapssal fogadott koncert az 1964-es Cantaloupe Island és az 1973-as Chameleon – Hancock korabeli, meghatározó szerzeményei – repríz előadásával zárult.
Végtére ez is a lehetőségek közé tartozik.
(Herbie Hancock koncertje. Veszprém Aréna, július 24.)