El nem mondott beszéd a turulról

Elmentem a múlt héten a budapesti turultüntetésre. Mivel Londonban élek, régóta nem vettem részt ilyen megmozduláson. Ha már ott voltam, elgondolkoztam, milyen beszédet mondtam volna én az egybegyűlteknek. Valami hasonlót:
Mi ez a nagy turulkérdés? Nem értem a problémát. A turul mitológiai madár. A legenda szerint uralkodóink őse, első, nemzeti dinasztiánknak, mondhatnánk, alapítója. Mint maga a dinasztia, közös örökségünk része, mindnyájunké. Ez a tüntetés, amelyre barátom elhívott, alkalomnak kínálkozott, hogy végre személyesen is megnézhessem a tiszteletére emelt – hallom, van, aki által lebontásra szánt – agyonvitatott szobrot.
Nézem. Két szárnya van. Bal és jobb. Mindenki aláfér. Nem értem baloldali honfitársaink igyekezetét, hogy lebontassák. Ők is magyarok. A turul ugyanúgy az övék, mint mindnyájunké. Nem nehéz úgy látni, hogy az Árpád-dinasztia őseként e madár összetartozásunk, egységünk jelképe. Miért hát az igyekezet, hogy belőle afféle szégyellni, megvetni való ellenséget csináljon bárki is?
Abban persze igazuk van azoknak, akik rámutatnak, hogy a világháborúk között akadt olyan szélsőjobboldali csoport, amely a maga emblémájának tette meg a madarat. De ettől a turul még nem az övék! Fölösleges is, értelmetlen is úgy tenni, mintha a szobor nekik állítana valahogyan emléket. A turul mindnyájunké. Nem adjuk a szélsőjobbnak! Érthetetlen baloldali barátaink igyekezete, hogy kisajátítsák – a szélsőjobb számára. Azt is meggondolhatnák, hogy ha a vörös csillag esetében (amint ezt nemrég megtudtuk) indokolt a szimbolika legszélesebb értelmezése, talán a turul esetében is helyénvaló lenne – akár csak méltányosságból is – így gondolkozni, és nem csak a lehető – erőltetetten – legszűkebb megközelítésből nézni.
Ha meg nem erről volna szó, akkor csak egy dolog jöhet számításba. Az, hogy vannak fölöttünk – nem erkölcsi értelemben – olyanok, akiknek az az érdeke, hogy a nép önmagát marcangolja álproblémák nevében, ahelyett hogy az ő üzelmeikre figyelne. Ezt még kevésbé engedhetjük meg.
Lehet arról vitatkozni, szükséges volt-e Budán is turulszobrot emelni. De itt van, és nem bánt senkit.
A legfőbb ideje, hogy a jelképekről történő értelmetlen és nyilvánvalóan sehova sem vezető huzakodások helyett az ország valódi problémáinak megoldására fordítsuk figyelmünket!