Friss szemlélet

Mintegy negyven fiatal művész alkotásai szerepelnek a Kogart Galéria csütörtökön megnyílt kiállításán. A Re: Friss című bemutató az öt évvel ezelőtt elindult tárlatsorozat jubileumi bemutatója, visszatekintés és új munkák seregszemléje egyben, átfogó képet ad a fiatal generáció törekvéseiről.

Azzal a szándékkal indította 2004-ben Friss című kiállítássorozatát, hogy a szélesebb közönségnek is bemutassa azokat az irányokat, témákat, formákat, amelyekkel a fiatal alkotók kísérleteznek. A résztvevők mindig az adott év végzős festő, szobrász, grafikus, intermédia szakos hallgatói közül kerültek ki, első alkalommal csak a Magyar Képzőművészeti Egyetemről, majd később több külföldi akadémiáról, 2006-tól pedig Pécsről. A tárlat címe is megváltozott, 2005-ben Friss Európára módosult azért is, mert a Friss eljutott Berlinbe (2005), Brüsszelbe (2006) és Bécsbe (2007) is.
Pozitív és negatív oka egyaránt van annak, hogy a tárlatsorozatot példamutatónak nevezhetjük. A pozitívum az, hogy a ház kortárs magyar művészet fontos alkotóit bemutató programjába illeszkedik, ily módon is hitelesítve a fiatalok műveit. Ez a tény még inkább indokolja, hogy a tárlatsorozat ötödik bemutatóján visszatekintsenek a rendezők, kiemelve a korábbi években kiállított legfontosabb műveket, érzékeltetve a korábbi döntések helyességét, a rendezvénysorozat súlyát, értékét. Így kaptak helyet az első emeleten a négy korábbi Kogart-díjas alkotásai, míg a második-harmadik emeleten mintegy negyven további művész művei adnak keresztmetszetet a tárlatsorozatról, az egyes művészek és a kortárs művészet irányváltásairól. A korábbi (egy-egy kiállítás kapcsán egy évre szóló ösztöndíjban részesült) díjazottak szinte kamarakiállításnyi anyaggal szerepelnek, ami lehetővé teszi, hogy árnyaltan jelenjenek meg a különböző törekvések. Gesztelyi Nagy Zsuzsa a textíliák síkszerűségét, dekorativitását, olykor festői rendetlenségben megjelenő halmazát ötvözi rendteremtő törekvéssel, Kiss Endre egyszerre nyúl vissza a hatvanas-hetvenes évek rendszerelemző törekvéseihez, a minimal arthoz, és utal az elektronikus képfelbontás lehetőségeire, miközben portréit, sajátos ezredfordulós, a sportpályák világához kötődő életképeit megkomponálja. Bondor Csilla síkplasztikái vagy plasztikus képei bútorokat, épületrészleteket ábrázolnak, nyers fából kivágva, erős perspektivikus rövidülésben, a felületek nyersessége s az időnként megjelenő finom színezés tovább hangsúlyozza a sík- és térbeli formák kontrasztját. A negyedik eddigi díjazott, Tóth Ágnes festményei a 2005-ös Az öt érzék című kompozíció után kissé megszínesedtek, a fotószerű festésmód kissé föllazult, de továbbra is az emberi figura jelenléte, a gesztus, a mimika kifejező ereje a meghatározó, illetve a festészet nagy hagyományainak tisztelete. Éppen ezért személyesen is megélt veszteség számára egy-egy nagy mester távozása, ahogyan arra az És a te lelkeddel című, a nemrégiben elhunyt Csernus Tibor és Sándorfi István festőművészek emlékének ajánlott festmény utal.
Hogy a Re: Friss kiállítói közül kinek milyen magasra ível majd pályája, azt megjósolni ma még lehetetlenség lenne. De például Kis Róka Csaba rendkívül szellemes, Goya, Kubin hatására utaló, de nagyon egyéninek tűnő képei, Sándor Krisztián színes, humoros, a sportpályák világából érkező „jelentései”, Németh Marcell izgalmas perspektívájú, villamosbelsőt ábrázoló vasreliefje, Komlovszky-Szvet Tamás elektromágnesből és műanyagból komponált, fehérre festett, lebegő emberi agya, AKA (A. Király András) installációi, Soós Nóra, Czene Márta, Horváth Dániel, Tamási Claudia, Miklós Hajnal, Borsos Lőrinc festményei, Fischer Judit akvarelljei, Koralevics Rita szerigráfiái mind-mind ígéretes folytatást jelentenek. Egyenként is izgalmasak a művek, mint Hitka Viktória Gyermekkorom című, egész falat megtöltő kompozíciójának gyermekrajzokat, emlékkönyvi bejegyzéseket, graffitiket idéző képecskéi, együttesük pedig hiteles jelentés a fiatal magyar művészet állapotáról.
(Re: Friss 2004–2007, Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, szeptember 28-ig.)