Gravírozott füldugó

Érdekes érzés lehet éjszaka háromszáz kilométeres óránkénti sebességgel száguldozni egy város utcáin. Ráadásul rendőrök védelmében,      szurkolók biztatását élvezve, tévénézők százmillióinak szeme láttára.           Szeptemberben világpremier lesz Szingapúrban, ahol a város szívében,                  a gyönyörű Marina-öböl környékén megrendezik                        a Forma–1 első éjszakai futamát.

Hetekkel ezelőtt nekifogtak a világítás szerelésének a dél-ázsiai város utcáin – a három hónapos munka során harminckét méterenként masszív acéloszlopokat állítanak fel, amelyekre tíz méter magasan alumíniumgerendák kerülnek. A gerendákra négyméterenként különleges reflektorokat erősítenek az olasz világítástechnikai cég szakemberei, amelyek a labdarúgó-stadionokban megszokott világítás fényerejének négyszeresét, háromezer luxot tudnak biztosítani. Erre egyrészt azért van szükség, hogy a televíziók nagy felbontású képekben tudják közvetíteni a futamot, másrészt pedig azért – és ez a fontosabb –, mert félhomályban nehéz és veszélyes volna a néha háromszáz kilométeres óránkénti sebességgel száguldó autókat vezetni. Az ezerötszáz darab, egyenként kétezer wattos reflektort tizenkét pár generátor szolgálja ki, ezek összteljesítménye hárommillió-száznyolcvanezer watt. Az áramot száztíz kilométernyi kábel vezeti a világítótestekhez, a tökéletes csatlakozást speciális konnektorokkal oldják meg. A pályát minden évben újra kell építeni, és mivel utcai futamról van szó, a verseny végén az egész rendszert három nap alatt le kell bontani. Az éjszakai futamra szóló engedélyt különben napra pontosan egy évvel a futam előtt kapták meg: a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) tavaly szeptember 28-án adta áldását az elképzelésre.
A térségbe látogatva túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Szingapúr a Forma–1 lázában ég. A hivatalosan 2008 Formula–1 SingTel Singapore Grand Prix-re keresztelt futam lesz az év eseménye, hiszen a városban először rendeznek versenyautó-világbajnokságot, és mindent megtesznek, hogy a rendezvény bekerüljön a (sport)történelembe. A szállodai szobákban a szeptember huszonhatodikán kezdődő verseny szóróanyaga várja a turistákat egy versenyautót idéző mappában, gőzerővel épül a starthely és a szervizépület (az úgynevezett pitstop), és az érintett utcákon már ott a jóval ellenállóbb, a szokásosnál feketébb aszfalt.
„Légy a történelem része! Vegyél részt a világ legelső éjszakai Forma–1-es futamán!” – biztatnak az óriásplakátok, és a hatás nem maradt el: július elejére a jegyek kilencven százalékát eladták. A rendezvény költségeinek kétharmadát a helyi turisztikai hivatal és a városállam állja (a fennmaradó részt üzleti befektetők fizették), és mindjárt az első futamtól 100–150 millió szingapúri dollár (1 szingapúri dollár kb. 108 forint) nyereséget várnak.
Ezzel szemben Magyarországon állami támogatást igényel a futam, 2002 és 2006 között a költségvetés hárommilliárd forinttal támogatta a Hungaroringet. Igaz, Ázsiában a jegyek sem olcsók: a tribünök kétszázötven szingapúri dollártól indulnak (ezért gyönyörű kilátást kapunk a Marina-öbölre, és a víz felől érkező autók a lelátó alá hajtanak be), a legdrágább pedig két és fél ezer helyi dollárba kerül. Igaz, ezért már korlátlan ital- és ételfogyasztás, gravírozott füldugó és egyéb extrák járnak a tökéletes rálátás mellett. A legdrágább, úgynevezett Formula One Paddock Club jegyet mintegy ötezer amerikai dollárért adják. A szerencsések – és gazdagok – akár jegy nélkül is megtekinthetik a versenyt, ha szobát foglalnak a pálya melletti felhőkarcoló-szállodák valamelyikében. A rendezvény idején háromszorosába kerülnek az amúgy sem olcsó szobák, de hát ritka alkalom a hatvanadik emeleti teraszról – jéghideg pezsgőt kortyolgatva – követni a versenyt. Például a Stamford úton lévő Swissotel (amely Ázsia legmagasabb szállodája a maga hetvenhárom emeletével és 226 méteres magasságával) megfelelő fekvésű szobájából be lehet látni a gyönyörűen kivilágított pálya kétharmad részét.
Ha már a pályánál tartunk: az első ázsiai utcai futam egy köre 5067 méter hosszú, tizennégy balos és tíz jobbos kanyarral. A verseny során várhatóan hatvanegy kört kell megtenniük a pilótáknak az óramutató járásával ellentétes irányban, és körönként másfél perc körüli időt jósolnak a szakemberek. A pálya legkeskenyebb szakaszán nyolc méter széles az út (ez az európai utcai versenyen, Monacóban a legszélesebb szakasznak felel meg), az autók elhaladnak a városháza, több felhőkarcoló, bevásárlóközpont és hotel előtt, de érintik a tengerpartot is, ahol a nézők számára épített egyik tribün egy úszó platformon lesz. A csapatoknak helyet adó épületet most építik – a közvetlen szomszédságában lévő, februárban átadott óriáskerékre, a százhatvanöt méter magas Singapore Flyerre felülve jól látható, amint rengeteg munkás szorgoskodik a száz méternél is hosszabb, hatalmas komplexum befejezésén. A felhőkarcolókkal teleépített ötmilliós város szédítő fejlődését látva egy dolog biztos: minden időben elkészül.