Harmat Sándor ipari kém?

Harmat Sándor kiléte mindeddig ismeretlen volt a tájékozottak előtt is. A vezető híradásokban is csak monogramjáról (H. S.) hallhattak, olvashattak az emberek, mint arról az ipari kémről, aki a vám- és pénzügyőrség szerint négymilliárd forint kárt okozott korábbi munkahelyének, az egészségügyi vegyszereket gyártó Diagon Kft.-nek.
– 1977-ben születtem egy délvidéki kis faluban, Tataházán – fogott hozzá a bemutatkozáshoz a 31 éves fiatalember. – A középiskolát Szegeden végeztem el, majd folytattam a vagyonát elvesztett és a kitelepítést elszenvedett családom hagyományait, s az állatorvosi pálya felé indultam el.
H. S. a Kaposvári Egyetem agrármérnöki szakán szerezte első diplomáját, majd a Szent István Egyetem állatorvosi karán a másodikat. Feltett szándéka volt, hogy földjein gazdálkodjon, de az akkori időszak nem kedvezett az ilyen tervek megvalósításának sem. Egymást érték a sertés- és baromfibotrányok, ami elvette kedvét attól, hogy kizárólag ezzel foglalkozzon. Mindezek ellenére ma 170 hektáron termeszt növényeket, és az állattenyésztéssel sem hagyott fel teljesen, sőt mint mondja, jövedelme java részét is ebből szerzi. Emellett különböző vállalatoknál dolgozott-dolgozik. Első munkahelye egy japán cég volt, ahol mikrobiológiai laborok tervezésében vett részt. Ezeket Afrikában, Európában és Ázsiában építette meg a vállalat, így – mint fogalmazott – meglehetősen sokat csavaroghatott a nagyvilágban a náluk töltött két és fél év alatt.
Harmat Sándor 2004-ben került a Diagon Kft.-hez. A cég tulajdonosa a szocialista párt holdudvarához tartozó Kern József, aki az egészségügyben futószalagon zajló privatizáció egyik főszereplője. – Kern úr megbízásából a cég mikrobiológiai üzletágánál kellett dolgoznom, illetve a gyártási folyamat minőségirányítási és fejlesztési támogatását bízta rám. 2007 decemberéig dolgoztam a Diagonnak, ahonnan végül komoly konfliktusok közepette távoztam. Az utolsó csepp akkor került a pohárba – mesélte el távozásáról szóló döntésének végső érvét Harmat Sándor –, amikor rájöttem arra, hogy a Diagon másfél éven keresztül félrevezette orosz partnerét, a Litech nevű, szintén egészségügynek beszállító vállalatot, s épp az én segítségemmel.
Az orosz Litech által kifejlesztett diagnosztikai termékeket ugyanis a Diagon a saját nevére jegyezte be Magyarországon, pedig nem így szólt a felek között lévő megállapodás. – Az úriemberekre egyáltalán nem jellemző magatartás mellett ráadásul az is a mihamarabbi távozás felé sodort, hogy Kern úrral ellentétben én nem vagyok annyira vakmerő, hogy az oroszok orra alá borsot törjek. És mivel nem voltam hajlandó a munkámat elvégezni, azazhogy ezt az engedélyezési eljárást ebben a formában hajtsuk végre, ezért közös megegyezéssel megváltunk egymástól.
Harmat Sándor jelenleg annak a Diachem Kft.-nek a főtechnológusa, amely cég a sajtó szerint konkurense a Diagonnak. A két kft. termékei között azonban ég és föld a különbség: a vér alkotóelemeinek vizsgálatához állítanak elő más-más vegyszereket. A Diagon a vérben lévő testes alkotóelemek elemzéséhez gyárt anyagokat, haematológiai reagenseket, a Diachem termékei pedig – a kémiai reagensek – a vérben oldott alkotóelemek vizsgálatához szükségesek. A Diagon és a Diachem tehát nem versenytársai egymásnak – állítja. Mindez csupán abból a szempontból érdekes, hogy a hírek szerint a Diachem azért adta a megbízást az adatok kicsempészésére Harmatéknak, hogy konkurensét hátrányos helyzetbe hozza.
Mindenesetre Harmat Sándor tudását a Diachemben is megbecsülik, a Diagonhoz hasonlóan e cég vezetésében is átfogó szerepet kapott. A Diagonnak okozott négymilliárdos kárról és a büntetőeljárásról a fiatalember általánosan leszögezte: meglehetősen kényelmetlenül érzi magát, hiszen a saját és a komoly szakmai körökben megbecsült családja becsületén soha semmilyen folt nem keletkezett.
A nyomozás a Diagon május 19-én tett feljelentése nyomán indult meg. A magyar hatóságok megszokott működéséhez képest váratlanul gyorsan és igen drasztikusan. A Moszkvába utazni induló Harmat Sándort május 22-én, azaz a feljelentést követő harmadik napon a Ferihegyi repülőtéren őrizetbe vették, és elrendelték előzetes letartóztatását, amely azóta lakhelyelhagyási tilalommá szelídült. A szerzői jog különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó megsértésének és az ipari oltalom által védett termékek csempészésének vádja miatt elindult nyomozás ma is tart, s hogy a bűnüldözőknek sem egyszerű esetről van szó, jelzi, az ügyészség szakértők bevonásával vizsgálja az esetet, és szeptember 21-ig kitolta nyomozás határidejét.
– Május 22-én indultunk Oroszországba Diachem Kft. ügyvezetőjével, valamint több ismert magyar cég munkatársával, hogy képviseljük vállalatainkat a bemutatkozó, illetve üzleti tárgyalásainkon. Az orosz tárgyalópartnereink között olyan szervezetek szerepeltek, mint például a nemzetközi tekintélyű Orosz Epidemiológiai Intézet egyik vállalata, több orosz akadémikus és professzor érdekeltsége, és a Litech.
Az útlevél-ellenőrzés után az üzletembereket feltartóztatták a vámosok, és mindenkit külön-külön helyiségbe tereltek. Harmat Sándort megmotozták, és elvettek tőle minden mozdíthatót. Lefoglalták csomagjait és a nála lévő számítógépet, majd közölték vele, hogy az intézkedésre a korábbi munkahelye, a Diagon Kft. feljelentése alapján került sor. Kern Józsefék szerint Harmat Sándor – és tettestársa – négymilliárd forint kárt okozott a Diagonnak, amely álláspontot a VPOP is magáévá tette. – Az, hogy a letartóztatási parancsban is így, múlt időben állt az állítmány – „okozott” –, mintha azt mutatná: a vámosokat is fel lehet időnként ültetni – kommentálta az esetet Harmat. – A nyomozókkal közöltem, hogy mindez valami rossz tréfa lehet csak, az ellenem felhozott vádakat ugyanis a legnagyobb erőfeszítésem ellenére sem tudnám megvalósítani. A vámosokon látszott, hogy nem nagyon értik a dolgot, a vállukat vonogatták. Ezek után bilincsbe verve a lakásomra vittek, ahol házkutatást tartottak, s lefoglalták az otthoni számítógépemet is. Harmat Sándor mindehhez hozzátette, hogy a nyomozók udvariasak voltak vele, eljárásukkal szemben egy rossz szava sem lehet. Ezt követően bevitték a VPOP Auróra utcai központjába, ahol azt kérték tőle, hogy tegyen vallomást. Mivel azonban Harmat Sándor még nem tudott védelme ellátásával ügyvédet megbízni, megtagadta a vallomástételt. A nyomozók kirendelt ügyvédet kerestek számára, akiről azonban hamarosan kiderült, hogy nem ér rá. Később átszállítottak a Gyorskocsi utcába, ahol a megalázó rabosítást követően 72 órára tervezett, előzetes letartóztatásba helyezték. – A fogdában egy hatszoros visszaeső autótolvajjal zártak össze, aki, amikor beléptem a cellába, először azt hitte rólam, hogy új ügyvédet kapott. Csak akkor esett le neki a tantusz, amikor mögöttem ránk zárták a vasajtót.
A fiatalember később Zamecsnik Péter ügyvédet bízta meg védelmével. – A vámosok által az ügyvéd rendelkezésére bocsátott dokumentumban a tényállás más volt, mint amit a letartóztatásomkor kaptam – folytatta. – Ebben ugyanis már nem az szerepelt, hogy „okozott”, csak hogy „okozhatott volna”. A harmadik nap végére mindez odáig finomult, hogy nem hajtottunk végre bűncselekményt, mert még csak a tervezési fázisban tartottunk. Emellett már olyan papírt is láttam, amelyben már nem négy-, hanem kétmilliárd forint kár szerepelt. Azaz ahogy teltek-múltak a napok, változott az összeg, és változott a tényállás is. Ámbár az is lehet, hogy ez a szokás, mert büntetőügyekben járatlan vagyok – vonta le a következtetést a férfi.
Harmat – otthonában őrizetbe vett kollégájával együtt – végül két napot volt az előzetesben. Fogva tartásuk meghoszszabbítása miatt ügyük bíróság elé került. A tárgyaláson azonban a bíró – lakhelyelhagyási tilalmat elrendelve – mégis szabadlábra helyezte őket.
Természetesen felmerül a kérdés: vajon mekkora sérelem érhette a Diagon Kft.-t, hogy volt munkatársait ilyen helyzetbe hozta, hiszen Harmat Sándor kollégájával együtt évekig dolgozott a Diagon Kft.-nek, s nyilván nem kevés hasznot hajtottak a cég számára. Vajon milyen adatokat tulajdoníthattak el tőle, amelyeknek harmadik félhez való eljuttatása négymilliárd forint kárt okozott, majdnem okozott, vagy ha úgy tetszik, okozhatott volna?
– A Diagonról azt kell tudni – így Harmat Sándor válasza –, hogy e kft. egy nagyon „tehetséges” cég. Mindig is azzal foglalkozott, hogy nagy gyártók eredeti termékeit nem megvásárolta, hanem lemásolta, és azoknál sokkal olcsóbban a piacra dobta. A Diagon által lekoppintott gyártási technológiákhoz, receptúrákhoz – amelyeket szerintük szabadalmi oltalom véd, s amelyekről azt állítják, hogy eltulajdonítottam – természetesen hozzáfértem, hiszen a cég minőségirányítási vezetője voltam, szoros, napi szintű együttműködésben álltam a termékeket gyártó és fejlesztő részleggel. Így természetesen el is lophattam ezeket az információkat, de nem volt rá szükség. Ezekben ugyanis nincs semmi titok. A Diagon által is használt receptúrák java része az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi hivatalának honlapjáról bárki által letölthetők, mivel az eredeti gyártók ezt valóban szabadalmaztatták és közreadták. Azaz nincs a világon egyetlen olyan cég sem, amelyik ezeket a receptúrákat, technológiákat megvette volna tőlem, mert mindegyik ismeri azokat, vagy hozzáfér az interneten keresztül. És tegyük hozzá: ha el akartam volna lopni, akkor azt a másfél megabájtnyi adatot elektronikus levél formájában bárkinek el tudtam volna küldeni a számítógépemmel egy gombnyomásra, csempészésükhöz nem kellett volna semmilyen számítógépet cipelnem. Az tehát, hogy a számítógépemben keres nyomokat a hatóság, körülbelül olyan, mintha valaki a sivatagban szeretne horgászni – magyarázta.
– Három évig dolgoztam a Diagonnak, tudtam, hogy Kern úr az orosz piacok felé is próbált nyitni – folytatta. – Ám – mint azt már elmondtam – épp azért szakítottunk egymással, mert közreműködésemmel a Diagon Kft. félrevezette orosz partnerét, a Litechet. Azt ígérte neki, hogy megépít egy üzemet, ahol különböző termékek gyártását fogja elindítani Oroszországban. Két évig azonban semmi sem történt, csak hitegettük a Litechet. Eközben pedig úgy jegyeztettük be itthon a Litech termékeit, hogy azok a Diagon Kft. nevén szerepelnek. Pedig ehhez az oroszok nem járultak hozzá.
– Önök azért indultak Oroszországba, mert többek között a Diagon korábbi orosz partnerével, a Litechhel is tárgyalni szerettek volna. Nem gondolja, hogy ez válthatta ki Kern József dühét?
– Körülbelül egy hónapja dolgoztam a Diachemnél, amikor az oroszok megkeresték a vállalatot. Hozzáteszem, örömmel könyvelték el, hogy én is itt dolgozom. Azonban rajtunk kívül az oroszok több magyar céget is felkerestek annak az üzemnek a beindításához – haematológiai és kémiai reagensek gyártására –, amely a Diagon magatartása miatt hiúsult meg, s ami miatt bevallása szerint több százezer eurós kára keletkezett a Litechnek. A Diachem kémiai vizsgálati vegyszerek gyártására szerződött volna.
Az elsősorban az SZDSZ szorgalmazta egészségügyi privatizáció iránti törekvés sokkal érthetőbbé válik, amikor Harmat Sándoré vagy ehhez hasonló esetek bukkannak fel. Kézzelfoghatóvá válik, hogy az egészségügybe belépő magáncégek tulajdonosai mekkora hasznot könyvelhetnek el. A Diagon tulajdonosa, Kern József például egy olasz luxussportkocsival, egy akár több tíz millió forintot kóstáló Maseratival jár üzleti tárgyalásaira, ami olykor többet ér, mint maga a privatizálandó kórházi üzem. – A hazai haematológiai piaci torta körülbelül kétmilliárdos, a klinikai kémiaié pedig körülbelül egymilliárdos piac – állítja Harmat Sándor. – A szakma előtt közismert, hogy az egészségügyben használatos vegyszereket óriási haszonnal lehet gyártani, értékesíteni: a befektetett százmillió forintból legalább egymilliárdos haszon üti a befektető markát. Ám az igazi nagy üzlethez ezen termékek valójában ugródeszkákat jelentenek. A laboratóriumokban használatos összes alapanyag ugyanis már több tíz milliárdos tételt jelent, s aki egy-egy jó árú termékkel be tudja tenni a lábát egy kórházba, az később a többi termék akár 60-70 százalékának beszállítását is meg tudja szerezni. A laborokon keresztül pedig egyenesen vezethet az út a kórházigazgatókhoz. S amelyik cégvezető megtalálja velük a megfelelő hangot, annak a vállalata könnyen kerülhet jó helyzetbe az egészségügyi intézmény privatizációjánál. Megjegyzem, hogy a Diachem Kft. ebben a folyamatban nem érdekelt.
A „kémügy” – nem sokkal kirobbanása után – pártpolitikai színezetet is kapott. A Gyurcsány-kormánytól milliós megrendeléseket magáénak tudó Political Capital (PC) hírügynöksége – a Hirszerzo.hu – például fontosnak találta, hogy rámutasson: a Diachem tulajdonosai között ott szerepelnek a Fideszhez közel álló Kékessy Dezső rokonai is, akik jelentős piaci szereplőkké válhattak az egészségügyben. Harmat Sándor mindehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy a jelenségnek semmi köze a politikához. – Nem kell komoly cégirányítási ismeretekkel rendelkezni ahhoz, hogy valaki tudja: a Diachem közel másfél százalékos tulajdonosát hiába kötik a Fideszhez. Ekkora tulajdoni hányaddal ugyanis nem tudja befolyásolni a céget. A többségi, 50 százalékos tulajdonost pedig épp a szocialistákhoz tartozónak vélik, ám ez esetben is a tulajdoni arány a lényeg, nem a vélt pártkötődés.
Harmat Sándor tehát 170 hektáron termel, gazdálkodik. S hogy vajon miként tudja mindezt összeegyeztetni a még mindig életben tartott lakhelyelhagyási tilalommal, arra így válaszolt: – A tilalom alól nemrég ajándékba kaptam két napot, hogy megnézhessem az aratást. Az természetesen nem róható fel a hatóságoknak, hogy nem értenek a mezőgazdasághoz, s hogy két aratás közé estek e napok. A gabonát ugyanis addigra már learattuk, a napraforgóé viszont még el sem kezdődött. Idős szüleim azonban természetesen segítenek. Emiatt sokkal súlyosabb gondnak látom, hogy az oroszokkal folytatott tárgyalás megrekedt. Az oroszok ezek után azt tervezik, hogy egy olyan országgal, ahol mindez előfordulhat, nem dolgoznak többé együtt, s most Szlovákiában kutakodnak üzleti partner után. Mindez valóban milliárdos kárt okozott Magyarországnak.