(mikor indul a lift )

Én nem tudom, hogy érdemes-e ismét idéznem a kézi karos vezérlésű felvonók használatáról szóló utasítás nevezetes passzusát, miszerint: „A lift elakadása esetén nyugodtan meg kell várni, míg a kabint kézi erővel a megfelelő állomásig húzzák.” Ezt a veretes mondatot szívesen alkalmazom a jelenlegi politikai helyzetre, bár sejtelmem sincs, hogy az MSZP-s liftben rekedt magyar populáció nyugodtnak tekinthető-e. De végül is a politikai stratégiában és taktikában a populáció hangulatának csak közvetett szerepe van, persze a végzetesnek látszó feldúltság a hatalmon lévő pártelit körében pánikot is okozhat. Itt mindjárt közbe kell vetnünk, hogy az MSZP-sek rutinos liftkezelők, s elvileg eleget tesznek az említett utasítás ama követelményének is, hogy „a felvonót csak érvényes arcképes igazolvánnyal rendelkező személy vezetheti”. A szocialistáknak képük bármihez van, s a gyurcsányi „pofátlanság”, amiről az ellenzéki sajtó beszél, tulajdonképpen régóta formálódó, mondhatni „kőbe vésett” arculat. De valljuk be bátran, a fenti idézettel nem rájuk kívántuk terelni a figyelmet, hanem a Fideszre, sőt az egész polgári szövetségre, amelynek az elakadás ügyében előbb-utóbb döntenie kell. A döntéskényszer a „nyugodt várakozás” és a „sietős közbeavatkozás” problémakörébe tartozik, s bizony, csöppet sem egyszerű. Azon a tényen ugyanis, hogy a lift elakadt, aligha lehet változtatni, s a megoldáshoz az sem visz közelebb, ha úgymond megállapítást nyer, kinek vagy minek a hibájából történt a baleset. Ezzel kapcsolatban az utasítás egyetlen tanáccsal szolgál: „Bármifajta rendellenesség esetén a lift kezelőjét vagy annak helyettesét értesíteni kell.” Ez a gondosan megfogalmazott mondat annyiban félrevezető, hogy a liftkezelő – elvileg – az elakadt fülkében köteles tartózkodni arcképes igazolványával együtt, s így legelsőként értesül az elakadásról. Bent rekedtként mást nemigen tehet, mint hogy nyugtatgatja utasait, s a különböző gombok nyomogatásával a lázas tevékenység látszatát kelti. Politikai példázatunkban ezt szegény Gyurcsány nagy szakértelemmel teszi, az álló fülke kissé fojtogató levegőjében teljes hittel és elánnal ismételgeti, hogy „a nehezén már túl vagyunk”. A gombokat pedig buzgón nyomogatja. Tehát ő bizton értesült a balesetről, most már csak az a kérdés, hogy a „liftkezelő helyettese” hol található, s allegorikus történetünkben az ellenzék vezetőjeként utalhatunk-e a személyére. Mert a kormányzó párt összes prominense a felvonóban rekedt, s ők csak arról dönthetnek, hogy ki nyomogatja tovább a funkciójukat vesztett gombokat szakértelemmel, s ki mondhatja az utasoknak, hogy mostantól kezdve dínomdánom.
Vegyük hát úgy, hogy Orbán Viktornak – aki a jelek szerint nincs az elakadt liftben, de vezetői és kezelői jogosítvánnyal rendelkezik – kell megoldást találnia. Az utasítás szerint cselekednie nyugodtan kell, „kézi erő” igénybevételével, bárhogy is dörömböljenek a bent szorultak. Így arra a végkövetkeztetésre kell jutnunk, hogy az egész felelősség rászakad. És ebben jelen van annak a veszélye is, hogy lezuhan a lift, mivel kezelője odabent nagy idegességében addig nyomogatja a gombokat, amíg a lehető legrosszabbhoz nyúl nagy szakértelemmel. Példázatbeli Gyurcsányunk odabent a ritkuló levegőben egyáltalán nincs könnyű helyzetben. De ha azt hisszük, hogy a kint lévő, a mentésre szükségszerűen kötelezett személy könnyű és derűs szívvel cselekedhet, akkor is tévedünk.
Hogy mikor és miképpen mozdul meg az elakadt lift, én nem tudom…