A londoni Northern Rock összeomlása

Alex Brummer Nagy-Britannia egyik vezető pénzügyi újságírója. 2000-ig a The Guardiannél dolgozott, azóta a Daily Mail pénzügyi rovatának szerkesztője (city editor). Több szakmai díj tulajdonosa külföldi tudósítóként és gazdasági témájú íróként egyaránt, köztük a legjobb pénzügyi újságíró (best city journalist) 2000-ben, az év gazdasági újságírója (business journalist of the year) 2006-ban.
2007. február 14-én több angol város, köztük London utcáin több mint száz éve nem látott jelenetek játszódtak le. Az ország egyik vezető jelzáloghitelbankja, a Northern Rock fiókjai előtt a megtakarításaikat féltő, azt kivenni akaró betétesek hosszú sorai kígyóztak. Ezzel egy időben a pénzüket elektronikus átutalás útján menekíteni kívánó ügyfelek rohama lefagyasztotta a bank informatikai rendszerét. A sorokat látva Mervyn King, a Bank of England kormányzója összehívta a City vezető kereskedelmi bankjait, mondván, mindent meg kell tenni, hogy ezek a banánköztársaságra jellemző tömegjelenetek mielőbb megszűnjenek. (Remélem, az olvasó emlékszik a Postabankra…)
Könyvében Alex Brummer alaposan dokumentálva mutatja be azt az utat, amelyet a Northern Rock, az összeomlás előtt néhány hónappal még egyre növekvő piaci részesedéssel büszkélkedő pénzintézet, a City irigyelt „csodagyereke” kevesebb mint tíz év alatt befutott. A Northern Rock által alkalmazott üzleti modell összeomlása a Bank of Englandnek, a kincstárnak és végső soron a brit adófizetőknek eddig százmilliárd fontjába került, mely összeg megtérülése erősen kétséges.
A bank azon a területen tevékenykedett, amelyet a hazai pénzügyi elemzők és a kérdéssel foglalkozó szerzők egyszerűen másodlagos jelzálogpiaci hiteleknek neveznek (subprime mortgage loans). A könyvből kiderül, hogy a magyar „fordításnak” semmi köze a valósághoz. A subprime-hitelek ugyanis olyan kölcsönök, amelyek visszafizetésére semmilyen remény nincs, a hitelt gyakorlatilag hitelképtelen adósok kapták olyan lakóingatlanok megvásárlására, amelyeknek vételára az ingatlanpiaci konjunktúra miatt a vásárlás pillanatában már erősen inflált volt. A szerző ezeket a hiteleket egyszerűen – az amerikai piac esetében – „lakókocsipark-hiteleknek” (trailer park loans) titulálja.
A szerző könyvében első kézből származó információk alapján és az előzmények nyomon követése útján mutatja be, hogyan sikerült a semmire (hitelképtelen amerikai és brit adósok milliói) egy több ezer milliárd dolláros, innovatív pénzügyi eszközöket használva globális piacot kialakítani, befektetési bankok, adósminősítő intézetek és más szereplők együttműködésével éveken át a soha nem látott növekedés látszatát kelteni.
A subprime-válságot egyébként az IMF 2008 februárjában közzétett jelentésében az 1929–33-as válság óta a legsúlyosabb pénzügyi krízisnek nevezte. Ezt jelentést a hazai szakújságírók és pénzügyi elemzők nagy lelkesedéssel söpörték a szőnyeg alá.
A történet szálai az 1998-as, Koreában kezdődő és végső soron szeptemberre az orosz államcsődöt okozó összeomlás után történelmi mélységekbe süllyedő alapkamatszintek kialakulásáig nyúlnak vissza. A Egyesült Államokban ekkor csökkent az alapkamat egy százalékra. Ez magával vonta a jelzáloghitel-piac megélénkülését, de az alacsony hozamok nem voltak kielégítők a magukhoz térő, hozamra éhes befektetők számára. A piac „unalmasnak” tűnt, márpedig a fejlett országok gazdasági növekedésének egyik motorja az ingatlanpiac és a fejlődést elősegítő jelzáloghitel-konstrukciók. Valamit tenni kellett.
Ekkor lendültek akcióba a Wall Street és a londoni City pénzügyi innovátorai. A megalkotott üzleti modell a következőképpen működött. Adott egy olyan lakossági szegmens, amely pénzügyi helyzetéből kifolyólag (alacsony jövedelmek, zéró megtakarítások) nem tud rálépni a saját otthon megteremtéséhez szükséges útra. Keresd fel – jutalékra dolgozó ingatlanügynökök tömeges bevetésével – a sokszor szociális bérlakásokban vagy lakókocsiparkokban élő potenciális ügyfeleket. Csillogtasd meg előttük a lehetőséget egy olyan hitel felajánlásával, amelynek kamata az első két évben fix, és relatíve alacsony (2002–2005 között az Egyesült Államokban például átlagosan évi hét százalék). Szükség szerint hamisítsd meg a hiteligénylés adatait (például éves jövedelem, munkahelyi perspektívák). Az igénylés „apró betűs” részében tartsd fenn a jogot a kamat későbbi emelésére. A megvásárolt ingatlant szerepeltesd magas értéken, a finanszírozás/fedezet szintjét – a jövendőbeli értéknövekedésre hivatkozva – a szokásos 60-70 százalékról vidd fel akár 125 százalékra.
Az eladott hiteleket ezután egy „rating agency”, azaz minősítő intézet, például a Standard and Poor’s közreműködésével értékpapírosítsd, azaz akár több száz ilyen hitelből készíts egy csomagot, és bocsáss ki rá egy változó kamatozású értékpapírt, amely – miután ingatlanfedezettel bír – kapjon magas minősítést. A kötvényeket add el befektetési bankoknak, és a befolyó összeget ismét kihitelezheted.
A vevő bankok – német, angol, francia, svájci, sőt japán befektetési házak – némelyike ezután önálló befektetési alapokat hoz létre, amelyek ezeket az instrumentumokat kezelik. Így a kötvények a bank szempontjából mérlegen kívüli tételnek minősülnek.
Amikor látod, hogy az ingatlanpiacon az árak valóban emelkednek – hiszen a megnövekedett kereslet ezt eredményezi –, és nő a hiteligény, akkor emeld meg a hitelkamatokat a már kiadott hitelek esetében is, például 7-ről 14 százalékra. Kötvényeid hozama így megnő, és mindenki boldog – kivéve a szerencsétlen adóst, aki két év boldog tudatlanság után hirtelen a havi részletek duplájára emelkedésével kénytelen szembenézni. De ez már téged nem érdekel. Az ingatlan- és hitelügynök megkapta jutalékát, a befektetési csodagyerekek éves bónuszukat, és a részt vevő pénzintézetek részvényesei is boldogok – egy ideig. A Northern Rock fénykorában tizenkét font/részvény árfolyammal dicsekedett, amely a válság kirobbanásakor egy font/részvény alá csökkent. Ugyanez történt jó néhány, hasonló üzleti modellt alkalmazó amerikai jelzálogbanknál (Washington Mutual, New Century Financial stb.). Az „iparág” több tízezer munkahelyet hozott létre – az Egyesült Államokban tömegek hagyták ott addigi állásukat, és csaptak fel ingatlanbrókernek.
A könyvből kiderül, hogy jó néhány szereplő a haszon érdekében sutba dobott minden erkölcsi gátlást. Az ügynökök tömegesen hamisították meg az igénylők adatait. A minősítő intézetek nem vizsgálták, hogy az említett értékpapírok és egyéb befektetési eszközök mögött valójában milyen fedezet áll. A befektetési házak a magas minősítésekre hivatkozva és a vélhetőleg örökké tartó ingatlanpiaci konjunktúrában bízva, valamint a hozamra éhes befektetők étvágyát kielégítendő, milliárdos tételekben értékesítették az „értékpapírosított” csomagokat, hatalmas jutalékokat besöpörve.
A szerző bemutatja, hogy a piacokat felügyelni hivatott értékpapír-felügyeletek és a központi bankok hogyan hagyták hosszú ideig figyelmen kívül a piacon kialakuló, fokozódó anomáliákra utaló jeleket. A kirobbanó válság kezelésében is igencsak eltérő teljesítményeket láthatunk, kezdve a vaskézzel fellépő, és így a válságot kordában tartó, azonnali német intézkedésektől a sokáig tamáskodó Bank of England tépelődéséig.
A leírtakat amerikai és angol adósok, valamint betétesek személyes történetei teszik emberközelivé. A könyv valós, egyáltalán nem túlzó képet ad a Wall Street és a City világáról, bemutatja a vezető bankházak vezérigazgatóinak és irányító testületeinek viselkedését, mely nem egy esetben teljességgel felelőtlen, arrogáns, kizárólag a saját személyes anyagi érdekek szem előtt tartását jelenti – természetesen pozitív, a válságot felelősen kezelni próbáló bankárok példái mellett.
A kézirat 2008. tavaszi lezárásakor a subprime-válság még korántsem ért véget. A pénzpiacok iránt érdeklődő, netán azokon befektetőként tevékenykedő olvasó számára olyan belső és igencsak friss információk tárulnak fel, amelyek vélhetőleg hasznosnak bizonyulnak a befektetési döntések meghozatalakor, illetve a médiában és szakkiadványokban, valamint a befektetési társaságok által publikált piaci elemzések értékelése – és megértése – során.
(Alex Brummer: The Crunch – The Scandal of Nothern Rock and the Escalating Credit Crisis. Random House Business Books, 2008.)

A szerző gazdasági szakértő